Will Smith valószínűleg bármit csinálhatott volna, akkor is megmozdul miatta a város. Na nem a rettenetesnek ígérkező Gemini Man miatt, aminek apropóján összehozták neki ezt a többnapos budapesti hacacárét, hanem például az olyan klasszikusok miatt, mint a Kaliforniába jöttem, a Men in Black vagy a Wild Wild West – bár mi, magyarok valószínűleg a Lánchíd megmászásáért zártuk leginkább a szívünkbe.

Pedig a születésnapos Will Smith nem erőltette meg magát túlzottan, legendás partnerével, DJ Jazzy Jeff-fel alig húsz percig koncertezhetett a Szent István-bazilika előtti téren – ezzel is éreztetve, hogy ő most itt tényleg egy ünnepelt, aki nem feltétlenül megszakadni jött ide, hanem inkább jól érezni magát. De ez a húszpercnyi show azért nem kis fejtörést okozott a magyar rajongóknak.

Az egész azzal kezdődött, hogy a Gemini Man magyarországi forgalmazója bejelentette, hogy a hamarosan mozikba kerülő klónos akciófilm rendezője és főszereplője, Ang Lee és Will Smith visszatér Budapestre, ahol tavaly a film több jelenete forgott, ráadásul a magyarországi látogatás során akár többször is lehet majd velük találkozni.

Pontosan egy héttel később a színész aztán saját maga harangozta be a Facebook-oldalán, hogy nálunk ünnepli majd az 51. születésnapját, aminek apropóján koncertezni fog a „Basilica Square”-en. Az egész ott vált igazán gyanússá, amikor Smith arról beszélt a videón, hogy cimborája, DJ Jazzy Jeff is vele lesz a színpadon, akinek a turnénaptára szerint viszont épp Coloradóban lett volna aznap fellépése.

A koncert előtti napokban aztán egyre nyugtalanítóbbá vált, hogy azon kívül, hogy valami lesz, és az a valami a bazilikánál lesz, lényegében semmit nem lehetett tudni Smith születésnapi partijáról. DJ Jazzy Jeffet például hiába kérdezték a posztjai alatt arról, hogy mégis melyik kontinensen fog fellépni aznap, válasz nélkül hagyta a kíváncsiskodó rajongókat. Egészen a budapesti bulit megelőző éjszakáig, amikor Smith koncertet beharangozó újabb videóját megosztva jelezte, hogyan döntött.

A koncert bejelentését követően hiába kerestük a lipótvárosi önkormányzatot, valamint Jazzy Jeff stábját, nem kaptunk választ, egyedül az derült ki, hogy nem a BRFK biztosítja majd a rendezvényt. De mondok jobbat: a film hazai forgalmazójától csak akkor tudtuk meg, hogy regisztrációval lehet bejutni a színpad elé, amikor már elfogyott az ide igényelhető összes jegy. Vagyis még a koncert napján sem volt fogalmunk arról, hogy mire számíthatunk, vagy bejutunk-e egyáltalán a koncertre, egy aznapi közleményből viszont kiderült, hogy

Közben a bazilika előtti téren már délután háromkor letelepedtek az első helyfoglalók, akik regisztráció híján már órákkal a kezdés előtt behúzták a kordonok melletti legjobb, a színpadhoz legközelebb eső helyeket. (A legjobb kilátásuk viszont egyértelműen a szomszédos épületek ablakaiban szórakozóknak volt.) Néhány órával később, újra a helyszín felé tartva, még sem én, sem a fotósunk nem voltunk biztosak abban, hogy látunk-e majd bármit is a show-ból, tudunk-e dolgozni a koncerten.

De végül bejutottunk. És aki bejutott, az egyúttal el is vágta magát minden további igényétől, a bazilika előtti elzárt részen ugyanis se italt venni, se mosdót használni nem lehetett, ami egy (bkv-zással és sorban állással) bőven kétórás programnál némi kényelmetlenséget is tud okozni.

Ang Lee is benézett a Will Smith-show-ra

Nyolc előtt tíz perccel aztán a Gemini Man előzetesével hangolódhatott a tömeg, amit a bazilika nyolcórási harangszója követett, majd lassan színpadra lépett az est háziasszonya, a fegyvernek tűnő műkörmökkel felszerelkezett, kellemetlenül rikácsoló B. Simone (foglalkozását tekintve influenszer), aki Lagzi Lajos megboldogult Dáridóját idézve konferált fel különböző, megkérdőjelezhető művészeti értékű produkciókat.

Sorolom a felhozatalt: az ünnepi műsort a 4 Akkord Show Kórus acapella Will Smith-feldolgozása indította, ami után a szintén budapesti No Comment táncsuli rázta magát hiphopklasszikusokra, majd a párizsi Flashboy és Salif szintén táncos produkciója következett, akiket a szingapúri lemezlovas, a bájos, de a többiekhez képest jócskán alulöltözött Jade Rasif váltott – ő volt az első, aki az este során meg tudta mozgatni a Will Smithre várakozókat, mondjuk, 50 Cent P.I.M.P.-jével nem volt éppen nehéz dolga.

Az első érdemleges történés a Gemini Mant rendező Ang Lee és a producerek beköszönése volt, így kár, hogy pont ez tartott a legrövidebb ideig: Jerry Bruckheimer tényleg csak pár szót szólt a városról és a forgatásról, mialatt az egyik oldalán David Ellison, a másikon pedig Lee bólogatott és integetett, majd hamar elszeleltek a színpadról. B. Simone ezután még megpróbált néhány rettenetesen gyenge poénnal némi hangulatot teremteni, majd kudarcot vallva átadta a terepet az este két valódi sztárjának.

Smithhez hasonlóan DJ Jazzy Jeff sem először jár Magyarországon: a pécsi közönség az elmúlt években kétszer is láthatta, a 2016-os Pécsi Egyetemi Napok után idén újra a baranyai városba látogatott, vagyis 2019-ben immár másodjára állt magyar színpadra. Ő és Smith (aka: the Fresh Prince) nem bízta a véletlenre a bulimotor berúgását: már a koncert legelső percében tűzijátékok, füst és lángcsóvák csaptak az ég felé, miközben felcsendült a Boom! Shake the Room, ami után Smith elénekeltette magának a még be nem melegedett közönséggel a Happy Birthdayt.

A folytatásban aztán olyan klasszikusok csendültek fel, mint a Gettin' Jiggy wit It, a Miami, a Summertime (ez, mondjuk, a szemerkélő esőben kifejezetten furcsán hatott) és a Switch – pontosan így, ebben a sorrendben. Közben Smith twerkelt, táncleckét adott, lemezt dedikált, bókolt és sztorizott, például az internetet bejárt lánchidas akciójáról, amivel kapcsolatban elmondta, hogy fantasztikus élmény volt, de előtte nem gondolta, hogy ilyen óriási lesz majd a város legöregebb hídja.

Ne csináljátok utánam, mert ahogy megtudtam, az ilyesmi illegális

– figyelmeztetett.

Mivel a buli apropója Smith legújabb mozija volt, természetesen a Gemini Man is megkapta az őt megillető reklámot. „Remélem, legalább annyira fogjátok szeretni a filmet, mint ahogy mi szerettük ezt a várost” – mondta Smith. És a közönség persze imádta érte. Közben a koncert szűk húsz perce alatt a látványelemek egyetlen szám erejéig sem pihentek: folyamatosan durrogott, püffögött, csüffögött valami a színpad felett.

Végül amikor megszólalt a Friend Like Me, az élő szereplős Aladdin betétdala (amiben Smith kapta Dzsini szerepét), és váratlanul a gálaműsor összes táncosa a színpadon termett, néhány pillanatra tényleg elhitte az ember, hogy ebből a koncertből hamarosan valódi buli lehet, de a szám végén Smith, a közönséget meglepve, megköszönte a figyelmet, az estét, és nagyjából húsz perc után levonult a színpadról. Vagyis: ami a parti felfelé ívelésével kecsegtetett, az valójában a finálé volt.

Messzire, mondjuk, nem jutott, mert még csak ekkor jött a torta, a sok-sok puszi, illetve ölelkezés, és persze az újabb adag tűzijáték, egy újabb adag durrogással, ami emlékezteti az embert, hogy egy akciófilm buliján járt éppen.