Ismét eltelt egy év, és a magyar könnyűzene megint kitermelt magából annyi új zenét, hogy összeszedhettük 2019-ből a kedvenceinket. Az elmúlt évekhez képest látszik, hogy már nálunk is egyre dominánsabb az újhullámos hiphop, miközben egy-két veterán zenekar is képes volt kiugró hanganyaggal visszatérni a vérkeringésbe. A 2014-es, 2015-ös, 2016-os, 2017-es és 2018-as listánk után következzen az évtized utolsó listája az év legjobb magyar lemezeivel!

20. Vágtázó Halottkémek: Életzuhatag

“Száguldjatok tovább a belső erők térítő szélső határáig!” – üvöltözi Grandpierre Atilla a legújabb VHK-lemez nyitódalában, az egyik A38 hajós koncerten rögzített Égzengésben. Az újjáalakult zenekar második nagylemeze, a már címében is beszédes Életzuhatag a frontember szerint egyenesen az égből érkező inspirációk hatására született. “Megmagyarázhatatlan erők gyülemlettek fel, egyszerűen kaptuk a zenét” – mondta a zenekar a végletetekig spirituális, radikális életigenlést hirdető lemez megjelenésekor a Stenknek. (kovács d.)

   

19. Zagar: Woods, Spirits & Sorcery

A populáris Wings of Love című szám óta ez volt az első album, amit hallottam a Zagartól. Ráadásul a kb. 3 perces és legalább 10 éves dal után most egy több mint egy órás, friss albumot hallgattam végig: a kettő között azonban történt egy elmozdulás a popkultból, és egy zenei stílusváltás is. Ez mondjuk jó is volt így, ahogy korábban már írtuk a lemezről, a Woods, Spirits & Sorcery tényleg adott "egy vissza a természetbe" hangulatot, úgy lehet vele kimozdulni az erdőbe, hogy a lakást el sem kell hagyni. (molnár r.)

18. Kapitány Máté: JEEP:A

Az elmúlt években egyre több újhullámos magyar hiphopnak sikerült felkerülni a legjobb magyar megjelenéseket gyűjtő éves listánkra, és ennek a vonalnak az egyik legizgalmasabb figurája Kapitány Máté, aki az elvileg kétrészesre tervezett JEEP első felvonásával egy zeneileg elképesztően izgalmas, kifejezetten előremutató anyagot hozott össze. A JEEP:A a bizonyíték arra, hogy a sokszor egykaptafának tűnő trapes zenékben jóval nagyobb potenciál rejlik, mint azt a többség gondolná. (sajó)

17. Mayberian Sanskülotts: Neverending Sorry

“Szerencsére mindig minden szar, úgyhogy mindig van miről írni” – mondta az idei Primavera Sound fesztivált megjáró Mayberian Sanskülotts a legújabb lemeze, a Neverending Sorry megjelenésekor. A februárban megjelent album méltó folytatása a 2016-os, szintén nagyszerű Adlaitnek, és az előző lemezhez képest már nem négy, hanem "csak" két és fél évig készült. A lemezt még a spanyol Miau Miau Music Magazine is felfedezte magának, amely 2019 legjobb nem mainstream megjelenéseit és legnagyobb felfedezéseit összegyűjtő cikkében is megemlékezett róla. Nem maradhat ki a mi listánkról sem. (kovács d.)

16. Pál utcai fiúk: Igazán ez minden

A Pál utcai fiúk 11 év után tért vissza egy lemezzel, ami az új számok mellett olyanokat is tartalmazott, amiket addig szinte csak koncerten hallhatott a közönség. A zenekar odatette magát hangszerelésben és a dalszövegeknél is. A lemez hangulata elég létösszegző, de nem letargikus, inkább kellemes, az előző lemezeknél kicsit lassabb, viszont zeneileg erősebb is. A megjelenés óta már azt is tudjuk, hogy koncerten szintén elég jól működik, érezhető, hogy több év munkája van benne. (molnár r.)

15. Carson Coma: Corduroy Club

Kezd kicsit lecsengeni az Ivan & The Parazol fémjelezte vintage rock reneszánsz és a magyar beatzene felmelegítése, de a Carson Coma az első nagylemezével még sikeresen felpattant az utolsó hullámra. A Corduroy Clubnak is köszönhető, hogy jelenleg a Carson Coma az egyik legfelkapottabb fiatal rockzenekar Magyarországon. (sajó)

14. Sör és Fű: M45

Jó ideje követjük a Sör és Fű pályáját, hiszen mind zeneileg, mind szövegileg képesek kiemelkedni a 2010-es évekre brutálisan megszaporodó magyar rapprodukciók közül. Az eredetileg háromfős SÉF egy ideje már csak két emberből áll, de pár kezdeti billegéstől eltekintve stabilan jó vagy remek albumokat hoznak ki a 2014-es Enter The SÉF óta. Az M45 az eddigiekhez képest még sötétebb, még zordabb anyag lett, ami állati jól áll nekik. (sajó)

13. Lemurian Folk Songs: Ima今

Szeptemberben a nemzetközi sztónerközösség egyik legnépszerűbb zenés csatornáján, a Stoned Meadow Of Doom YouTube-csatornán jelent meg a Lemurian Folk Songs legutóbbi albuma, az Ima, amelynek címe nem valamilyen transzcendenssel való kommunikációra, hanem a japán “most” szóra utal. Az album hosszúra nyújtott, bluesos dalaiban a hatvanas évek pszichedelikus rockja talál egymásra a nyolcvanas évek krautrockjával. Az Ima igazi csavargózene, a Lemurian Folk Songs tagjait pedig állításuk szerint csak a zenekar tartja az országban. Ne lepődjön meg senki, ha valahol azt látja, hogy a magyar Jefferson Airplane-ként hivatkoznak a zenekarra. (kovács d.)

12. Dorota: Solar the Monk

Harmadik nagylemezével rettenetesen magasra tette a lécet a Dorota, amely az alakulása után tíz évvel kiadott, Solar the Monk című anyagán egy egészen rendkívüli utazásra rántja magával a hallgatóját. A magát a lengyel Trainspotting, a Lengyel-ruszki háború a fehér-piros lobogó alatt szerzőjéről, Dorota Masłowskáról elnevező zenekar úgy hozza össze a punkot (az Idles és a Hüsker Dü bevallottan nagy hatás volt) a keleti transzzenékkel, hogy az ember csak kapkodja a fejét – főleg miután a Might Be him című számban ellenpontként bekúszik egy lomtalanításon talált keresztény zenés kazettából kreált loop. Az pedig külön szép, hogy a Solar the Monk egy buddhista szerzetes kiadójánál, a Blindblindblindnál jelenhetett meg. (kovács d.)

11. Ricsárdgír: Rise of the Koala

A Palvinbarbi után miért is lepődtünk volna meg Szintis Lacin, kérdezte tőlem valaki egy kocsmában valahány feles után (mondjuk olyankor az ember már semmin se, mert sokkal bölcsebb, mint Maróth Miklós a Corvin-lánccal). A Ricsárdgírnek már dicsértük az előző, három évvel ezelőtti lemezét is, de ez a 12 dal szintlépés ahhoz képest hangminőségben, a legtöbbször kidolgozottságban - a korábban EP-n megjelent dalokhoz is hozzányúltak, felpimpelték őket -, miközben viszi tovább azt a szellemiséget, amiben semmit nem kell komolyan venni, leginkább önmagunkat sem. Szintis-pogós trash romadiszkó punk hangulatban, ez az új album. (haász)

10. 30Y: ki az akit még megölelnél

A 30Y idei lemezének az Indexen volt a premierje márciusban, ekkor azonban a “majd meghallgatom” mentalitással végül nem hallgattam meg. Aztán augusztusban az ördögkatlanos koncertjük után azt vettem észre, hogy minden nap kelés után, fürdés közben, evés közben az a fél sor jár a fejemben, hogy a “neve-neve nem”. Amikor végre megtaláltam, hogy ez az Az aki mondja című szám az új lemezről, az öröm hatására az egész lemezt is végighallgattam: és utána év végéig végigpörgettem még párszor munka közben. A Ki az akit megölelnél annak ellenére, hogy a frontember, Beck Zoli nem is hitte, hogy valaha meg fog születni, mégis egy fülbemászó és igazán ütős 30Y lemez lett végül. (molnár r.)

9. MMAMT: Mindenkinek megvan a maga története

Az Óriásból, Isten Háza Mögöttből vagy a Rájátszásból ismert Egyedi Péter egyszálgitáros fellépéseit már elég régen csinálja a Mindenkinek megvan a maga története néven, a Youtube-on a 2010-es évek eleji videókat is találunk. Ez a lemeze azonban ennek továbbgondolása, mint az az album (al)címéből is kiderül: "Mindenkinek megvan a maga története = Egyedi Péter szólóban, mégsem egyedül". A dalokat ugyanis – amik között van megzenésített Kemény István-vers is – ezúttal nagyzenekari felállással hangszerelte és rögzítette (bár vannak rajta egy akusztikus gitárral előadott dalok is). Egyszerű, a nagy kimondások szándéka nélküli, elgondolkodó, elmélkedő lemez ez, nagyon intim hangulatú, őszinte album. (haász)

8. Ketioz: Bali

2019-ben a magyar underground rap elég aktív volt, új albumot hozott ki az NKS, Mykee Mykanic, Funktasztikus vagy a Killakikitt is, de a legszórakoztatóbb lemezt szerintünk Ketioz hozta össze a Balival. A magyar underground hiphopnak vannak nehezen kikopó kliséi, azonban Ketioz humora, kreatív szójátéka, dühös flow-ja és büszkén felvállalt trógersége kiemeli a Balit a többi keménykedő, hagyományoktól nehezen elszakadó magyar rapper közül. (sajó)

7. On Graves: All Must Go

Egyértelműen a 2019-es év egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra ez a semmiből érkezett blackened hc anyag, ami simán kiváltotta belőlem ugyanazokat az érzéseket, mint a tavalyi listánkon is szereplő Hiraeth a The Southern Oracle-től. Az All Must Go húsz perc alatt tényleg leviszi az ember fejét, baromi jól is szól, és remekül bizonyítja, hogy a magyar underground szcéna köszöni szépen, remekül érzi magát. Soha ennél rosszabb debütáló anyagot! (flachner)

6. TOUCH: The Darkness Reflects

Jobb helyeken már novemberben letudják az éves zenei listákat, nálunk viszont rengeteg zenekar hagyja december utolsó napjaira a lemezmegjelenést. Hála istennek mi kivártuk 2019 végét, így pont elcsíptük az év legjobb magyar hardcore megjelenését. Klasszik DC és New York hardcore pár újszerű húzással megspékelve, simán ez volt 2019-ben az egyik kedvenc magyar megjelenésünk a keményebb műfajok közül. (sajó)

5. Lil Frakk: Brokaz

Eleinte akár úgy is tűnhetett, hogy Lil Frakk csak egy meme vagy egy vicc, aki jópofáskodásból ír zenét a köztévés híradóról, a Gyurcsány-chatbotról vagy az Origóról, azonban a Brokaz albummal elég erőteljesen jelezte, hogy jóval többről van szó, mint internetes viccekről fiataloktól. Arról nem is beszélve, hogy D. Koms alapjai annyira súlyosak minden dalban, hogy nem lepődnénk meg, ha 2020-ban minden második Youtube-rapper ezt a hangzást keresné Magyarországon. (sajó)

4. Elefánt: EL

Az alterkoncertek afterbulijainak szinte kihagyhatatlan dala volt egy időben - talán most is az - a Bordahajtógató című daluk, aminél kevés idegesítőbb dolgot tudok elképzelni. Szóval erős fenntartásaim voltak az új, EL című albumuk előtt, de a lemez úgy kapott el, mint hülyegyereket a dizájnerdrogok: azonnal és gondolkodás nélkül imádtam az egészet. Arcbavágó, valahol nagyon mélyen megülő szövegek, szokatlan, bátor hangszerelés, a nyers, őszinte indulat és tudatosan kidolgozott megoldások remek egyvelege lett a lemez. (haász)

3. Meteo: Hayline

A Middlemist Reddel annak idején elindult egy mini trend itthon a pszichedelikus rockzene körül, és felbukkant még pár tehetséges magyar produkció is a műfajban, mint a Meteo. Azonban hiába szerettük nagyon a zenekar 2015-ös EP-jét, azóta nem igazán hallattak magukról. Majd kvázi a semmiből, Nóvé Soma (Middlemist Red) produceri munkájával megjelent a Hayline, 2019 egyik legjobb magyar gitárzenei albuma. A lemez háttere is elég izgalmas, a dalokat Rözge Maxim frontember akkoriban írta, amikor kirakták az albérletéből és hónapokig nem volt hol laknia, és ennek a nem túl felemelőnek hangzó időszaknak lett egy olyan album az eredménye, ami bátran elszakad a maszatolós psych rocktól és egészen új utak felfedezésével próbálkozik. (sajó)

2. AKC Misi: Neon

Miközben mindenhol dominál a hiphop, itthon csak kevesen mernek tovább menni annál, hogy tisztességesen lekoppintják az adott kedvencek stílusát, és vagy nagyon kemények akarnak lenni, vagy minél fogyaszthatóbbak. AKC Misinek valahogy sikerült megtalálni a tökéletes egyensúlyt a súlyos basszusokkal operáló, autotune-olt trap és a modern csajozós popzene között úgy, hogy közben van valami egészen pofátlan zsiványság a szövegeiben. Ez volt az a pont 2019-ben, amikor a magyar trap végre feltalálta a saját popzenéjét. (sajó)

1. We Plants Are Happy Plants: History Ends In Green

Be kell valljam, hogy tavaly nemcsak a magyar vonalon, hanem úgy összességében is az egyik kedvenc lemezem volt a We Plants Are Happy Plants legújabb anyaga, amit ennek megfelelően már a megjelenésekor is körberajongtam egyszer. Azóta eltelt több mint fél év, és ugyan ülepedett bennem az egész, igazából továbbra is azt gondolom, hogy ez lett az eddigi legkomplettebb, leginkább összeérett és legjobban összefolyó We Plants album. Az új Sell Your Soul ezen az albumon sincs rajta, és ha nem egyben hallgatja végig az ember, akkor lehet, hogy nem is fogja annyira értékelni, de az én arcomra azért minden egyes alkalommal mosolyt csalt. (flachner)

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)