Állhat-e valaki több évtizeden keresztül egy geometriai forma mértani közepén úgy, hogy közben a kört a barátai vagy a magukat barátoknak mondó haragosai alkotják? És ha egyszer odébbáll, akkor tényleg nem lesz-e már ott?

Meggyőződésem, hogy hosszú évtizedek óta ezek a legizgalmasabb kérdések a hazai könnyűzenei életben, ezért is érdemelnének nagyobb figyelmet, mint amit eddig kaptak. 

Pataky Attila 1985-ben, A kör című dalban ejtett szót nyilvánosan arról, hogy ő egy kör közepén áll. Azóta sem volt olyan előadó, aki hasonló élményről számolt volna be.

Önmagában az, hogy valaki egy kör közepén áll, természetesen nem példa nélküli. Pataky személyes történetében mégis van valami rendkívüli és rejtélyes, mondhatni, misztikus. Merthogy miközben ő egy kör közepén áll, a kört a barátai alkotják, köztük olyanok, akik nem is a barátai, csak azt a látszatot keltik, mintha azok lennének. Az egyszerűség kedvéért nevezzük őket rossz barátoknak.

Ez egy meglehetősen fura szociális szituáció.

A legtöbb embert a barátai nem kör alakban veszik körül, hanem szemtől szemben. Például leülnek vele szemben egy asztalhoz, esetleg egymás mellett vagy kisebb csoportosulásban állnak. Ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy Pataky, valamint a barátai (és azok is, akik a rossz barátai) így viszonyulnak egymáshoz. Előfordulhat persze, hogy Pataky várja el tőlük, hogy minden egyes találkozásnál körbeállják őt, de bárki is kezdeményezte ezt a felállást, semmiképpen sem szokványos. 

Kétségtelen, hogy Patakynak igaza van abban, hogy egy ilyen felállásban könnyebb őt megtalálni. Ő maga is hangsúlyozza a dalban, hogy a barátai így könnyebben rátalálnak. Nyilván sokkal könnyebb valakire rátalálni, ha boldog-boldogtalan tudja, merre van, pláne ha egy kör közepén áll, a középpontban.

Vegyük például az alábbi szituációt! Egy ismerőse felkeresi Patakyt, mert beszélni szeretne vele. De először nem Patakyval, hanem Pataky egyik barátjával fut össze. Ilyen esetben a legéletszerűbb az alábbi párbeszéd:

Szia! Az Attilát keresem. Nem tudod, hogy hol van?

Dehogynem tudom. Ott áll a kör közepén!

Látható tehát, hogy van ennek a felállásnak előnye is, elsősorban az elérhetőség szempontjából. Praktikus.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ha egy ember egy barátai által alkotott kör közepén áll, az bizony hátrányokkal is járhat, nem csak előnnyel. Például ha Pataky mesél egy jó sztorit a barátainak, a vele szemben állók jól hallják a mondandóját, de a neki háttal állók már nem biztos, hogy minden szavát tisztán értik. Nem beszélve arról, hogy modortalanságnak is tűnhet, ha nekik háttal áll a barátjuk. Kérdés persze, hogy egyáltalán mond-e valamit a barátainak Pataky, vagy csak némán áll, míg a barátai körbeveszik. 

Némiképp megváltoztathatja a helyzetet, ha Pataky – miközben a barátai körbeállják – és neki mondanivalója van, akkor mikrofonba vagy megafonba beszél, a hangját pedig egy 360 fokos hangszóró közvetíti a barátok felé. De ha így is van, sokaknak akkor is háttal áll, kivétel akkor, ha beszélés közben körbe-körbe forog, esetleg időnként hátrafordul. De ha ilyenkor körbe forogna, akkor erről a dalban is említést tett volna, mert egyáltalán nem elhanyagolható információ, ám a dalban erről nincsen szó, tehát fogadjuk el, hogy Pataky nem forog. És ha forogna is, akkor az egy hosszabb, órákig elnyúló mély baráti beszélgetés során szédüléshez vezethetne, amit csak Pataky rossz barátai kívánhatnak. A jó barátai biztos azt tanácsolnák egy ilyen szituációban, hogy ne nagyon forogjon, ha nem szeretne elszédülni.  

Mindezeken kívül még számtalan kérdést felvet ez a különös szokás. 

1. Ha Pataky Attila egy kocsmában találkozik a barátaival és úgy alkotnak egy kört, akkor mi történik például akkor, ha vécére kell mennie? Körbefogva elkísérik a barátai, vagy engedik, hogy kijöjjön a körből, és elmenjen vécére? Ha elkísérik, akkor hogyan férnek el annyian egy kisebb helyiségben? Ha kiengedik, akkor vajon a rossz barátok tudják, hogy merre megy? (Erre még később visszatérünk.)
2. Ha étteremben történik mindez, és jön a pincér, akkor a körön kívül állva kérdezi meg Patakyt, hogy mit szeretne, vagy a barátait kérdezi meg arról, hogy a kör közepén álló Pataky mit kér? És ilyenkor senki nem ül le az asztalhoz, hanem mindenki áll?  

Természetesen mindenki úgy barátkozik, ahogy akar, úgy és olyannak fogadja el a barátját, ahogy akarja. Ha Pataky Attila egy kör közepén szeret állni, akkor ehhez joga van, és vélhetően a barátai is elfogadják ezt a fura szokását. De ha ez egy kényszerhelyzet, és Pataky Attilát a barátai kényszerítik ilyen különös élethelyzetbe, miközben neki ez kényelmetlen, akkor jogos a kérdés: milyen barátok az ilyenek, barátok-e egyáltalán? És ha Patakynak kellemetlen ez a helyzet, akkor miért fogadja ezt el? Pataky egy határozott, erős ember benyomását kelti, ezért is érthetetlen, ha beletörődik egy ilyen szituációba. 

A körből való kitörés kérdését egyébként Pataky is érinti már évtizedek óta, tehát láthatóan zavarja ez az egész problémakör. Fel is veti annak a lehetőségét, hogy odébbáll. 

Az alapállítása első részével nehéz vitatkozni.

Ha egyszer odébbállok, a kör közepéből majd hiányzok

– állítja a dalban.

Ebben igaza van, kár is ezen vitatkozni. 

Ez egyszerű kvantumfizika. Ha viszont így van, és ez az az igazság, amit meg szeretett volna fogalmazni, akkor másképpen is megfogalmazhatta volna a mondandóját. Sokkal egyszerűbben, közérthetőbben, például így: „Ha egyszer nem leszek itt, akkor nem leszek itt.” 

Csakhogy Pataky egy másik állítást is megfogalmaz a dalban, mégpedig azt, hogy ha kilép ebből a körből, akkor a barátainak egy része soha többé nem talál majd rá. Bármennyire is tisztelem a munkásságát, és bármennyire is vitathatatlannak érzem azt a tételmondatot, ami a „ha egyszer nem leszek itt, akkor nem leszek itt” igazságára épül, az ő nyomon követésével kapcsolatos állítása tévedésen alapul.

És mielőtt erre kitérnék, érdemes megállni egy pillanatra!

Arról nincs információ, hogy Pataky 1985 előtt is a kör közepén állt-e, vagy csak abban az évben lépett be a kör közepére, amikor a dal szövegét írta. Ennek az információnak azért lenne jelentősége, mert Pataky azt állítja, hogy ha kilép a körből, akkor soha nem találnak rá a rossz barátok. Csak olyan ember tesz ilyen magabiztos kijelentést, aki ezt már megtapasztalta. Márpedig ha ez így van, akkor 1985 előtt Pataky valamikor már állt a körön kívül, vagy legalábbis voltak olyan barátai, akik nem állták körbe, azaz: nem a körön belül született.

De ha csak hipotetikus a feltételezése, és ő már a kezdetek kezdetén is egy kör közepén állt, tehát nincs tapasztalata arról, milyen a körön kívül, úgy a feltételezése is totális tévedés. 

Bár elképzelhető, hogy a nyolcvanas években el tudott volna úgy tűnni, hogy ne találják meg, de akkor többet nem léphetett volna fel a színpadon. Ma viszont ez már nehezebb lenne, hiszen ha a kört alkotó barátai közül akárcsak egy is akad, aki titokban nyomkövetőt helyez rá – és hát egy rosszakarótól ezt kinézem –, akkor az egész menekülési kísérlete kudarcra lesz ítélve. Arról nem is beszélve, hogy Pataky Attila híres ember, gyakran szerepel a médiában, széles körben ismert a fizimiskája, nagyon könnyen felismerik.

Nagyon sajnálom, hogy Pataky akarva-akaratlanul ilyen szorult és kínos helyzetbe került, de nézze a jó oldalát: azzal, hogy ilyen helyzetbe hozták vagy hozta magát, kreatív energiák szabadulnak fel. Mint amikor rálépnek egy művész bütykére.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)