A természet válságánál, a klímahelyzetnél nagyobb baj, hogy maga az ember van válságban, mondja Kollár-Klemencz László, akinek a kamarazenekarával készített új albuma az egyéni és társadalmi válsággal, az elidegenedéssel és következményeivel foglalkozik (a lemez első dalának premierje is az Indexen volt). Az Ég az erdő lemezcím ezért egy általános érvényű segélykiáltásként, még inkább figyelemfelhívásként is értelmezhető, hogy rossz úton járunk.

A dalszerző-író a Kistehén Tánczenekarból lehet szélesebb körben ismert, de 2008-ban már készített szólóalbumot is. Ezúttal a Kollár-Klemencz László Kamarazenekar formáció készítette el a személyes hangvételű, balladisztikus dalokból álló, akusztikus lemezt. Más zenei világa van, mint eddig például a Kistehéntől megszoktunk, a népzene, a cigányzene és a klasszikus zene motívumai keverednek benne, különösen erősek a népzenei hatások.

„A kamarazenekar pár éve már létezik, és bár erre kevesebb figyelem és energia jutott korábban, már ezzel a zenei formációval jelent meg az Erdős Virág megzenésített verseiből a Legesleges albumunk 2014-ben” – mondja. A mostani lemezen is vannak versfeldolgozások Kollár-Klemencz új dalai mellett. „Borbély Szilárd volt az első versfeldolgozásom 2012-ben, amikor a Rájátszás indult. Sajnos Borbély Szilárd azóta már nincs köztünk, az ő emlékének is emléket állítunk most”. Az albumon szerepel Lackfi János-, Kemény István- és Erdős Virág-vers is, utóbbi az a Pápá nyugodj békében, ami korábban már megjelent Kistehén-albumon is, de „most eszünkbe jutott egy újabb zenei verzió ehhez a szöveghez”.

Az új lemez dalain elindulva talán közelebb jutunk az elveszített vagy elveszőben lévő ártatlanságunkhoz. „Nehéz erről a válságról nem politikusan vagy nem didaktikusan beszélni, ezért nem is szeretek beszélni róla, de fontosnak érzem, hogy foglalkozzunk vele, azzal, hogy milyen veszélye van annak, amikor az ember már nemcsak másoktól vagy a természettől, de saját magától is elidegenedik”.

A január 19-i, most vasárnapi lemezbemutató koncert után több fellépést is szeretnének – „bár tudjuk, a tömegkultúrába ezzel az anyaggal nem fogunk eljutni” –, például budapesti klubokban, nagyobb vidéki városokban és művészeti fesztiválokon. „De a fesztiválokra, tudom, nehéz lesz bekerülni, mert a zenénk nem sorolható egyetlen markáns irányzathoz, nem elég népzenei, nem elég klasszikus zenei és egyáltalán nem rockzenei”.