Másfél-két éve kezdett közös esteken fellépni Grecsó Krisztián költő, író – egyebek mellett az Index tárcarovatának rendszeres szerzője – és a punkzenekaroktól filmzenékig több mint kétszáz lemez elkészítésében közreműködő Hrutka Róbert zeneszerző. Tavaly ősszel döntötték el, hogy a közös produkciót egy megzenésített versekből, verskollázsokból és dalokból álló albumon is megjelentetik. A tizenegy számból álló lemez most először az Indexen hallgatható (ahogyan az album címadó dalát, az Első évre fecskét is nálunk hallhatták először).

A munkamódszer egyszerű volt, mondta Grecsó. „Én küldtem verseket Robinak, aki végigolvasta őket, és amelyek valamit elindítottak benne, amikben megérezte a dalt, azokhoz írt zenét. Három szám van, amihez én készítettem egy dalmotívumot is, amikre aztán Robi írt szólamokat, szóval felépített őket komplett dallá. És végül volt olyan munkafolyamat is, amikor ő küldött nekem dallamot, és én azokra írtam szövegeket, vagyis a klasszikus dalírás módszere szerint is dolgoztunk.”

Hrutka szerint mindig izgalmasabb zeneszerzői kihívás a megzenésítés, „hogy hogyan tudok egy versből olyan formát kihozni, abban olyan motívumot megtalálni, amivel az dallá válik”. Példaként említette a dalok és a versek egyik legszembetűnőbb különbözőségét: „a verseknek alapvetően nincs refrénjük, hozzájuk kell nyúlni, ki kell emelni belőlük a legerősebb gondolati elemet”. A zeneszerző több versből válogathatott, „amelyik öt-tíz perc alatt nem indított el bennem valamit, nem szólalt meg bennem, azt hagytam”.

A lemez nagyobb része megzenésített vers, de „fontos, amit a lemezen fel is tüntettünk, hogy az Első évre fecske versek és dalok gyűjteménye”. Mindez tartalmilag egy nagyon koherens szerkezetbe áll össze.

„Negyven fölött az embernek már vannak fix, berögzült mániái. Mintha mindig ugyanazt a könyvet írnád, körkörösen járod körül ugyanazt a témát. Ez volt a legnagyobb felismerésünk, amikor összeállt ennek az albumnak az anyaga: hogy bár ezek a szövegek időben nagyon elszórva születtek, ha évek munkája is van benne, nagyon koherensnek, egységesnek érezzük” – mondta erről Grecsó Krisztián. Mintha egy családi tabló lenne ez a lemez, bimbózó szerelemből indul és építkezik, van rajta dala a nagymamának, apának és újszülöttnek is.

A lemezt nagyjából egy hónap alatt rögzítették. „Krisztiánnak ez volt a debütálása az ilyen jellegű stúdiómunkában, ezért azt gondoltam, hogy ez sokkal hosszabb folyamat lesz” – mondta a zenész. Az, hogy egy rusztikus, egyszerű zenevilágú lemez készüljön, a két alkotó összecsengő gondolata volt. Hrutka szerint sikerült az a céljuk, hogy „egy szerethetően egyszerű lemezt” csináljanak, olyat, aminek a dalait akár egy szál gitáron is el lehet játszani. „Az pedig kimondottan jót tesz az album hitelességének, hogy nem száz százalékig letisztult a hangzásvilága. Ettől emberi lesz, és hiteles – a közönség ugyanis egyszerűen megérzi, ha át akarod verni, ha többnek, másnak akarsz mutatkozni, mint ami vagy.”

A lemez szerkezete befolyásolja azt is, hogy a koncerteken, például a február 6-i lemezbemutatón hogyan lehet ezeket előadni. „A bemutatóra emellett prózákat is válogattunk, amelyek a reményeink szerint megszólítják ezeket a dalokat, pontosabban az a célunk, hogy a versek és a prózák értelmezzék, keretbe helyezzék, kommentálják egymást.” Grecsó szerint ezért ha nem is koncertszínház lesz, hiszen nem fognak szerepet játszani az előadáson, a lemezbemutatónak lesz egyfajta színházi jellege.