Napra pontosan két éve kezdtünk bele az Indexen komolyzenei koncertek élő közvetítésébe. Kísérletnek indult, és csak reméltük, hogy az olvasóknak bejön – egyrészt maga műfaj, meg az, hogy a zenéhez a Facebookos videóközvetítés keretében szöveges szakkommentárokat mellékelünk. A szórakoztatás mellett az volt a cél, hogy azoknak is emészthetőbbé, érthetőbbé tegyük a klasszikus zenét, akiket gyerekkorukban nem kergettek furulyával a zongora körül.

Kiderült, hogy a közvetítéseket mindenki szereti: az olvasók, a közreműködő zenekarok, mi meg pláne. A mai napig meg tud lepni embereket, hogy az Indexen komolyzene szól, és hogy a kommentekben ráadásul azt is elmagyarázzuk, mi az, amit épp hallanak, és miért érdekes. Köszönjük az Óbuda Danubia Zenekarnak (ODZ), akikkel belevágtunk a műfajteremtésbe, és a Budapesti Fesztiválzenekarnak, akik most ősszel kapcsolódtak be, hogy együttműködnek az Indexszel.

A mai a 21. komolyzenei koncert az Indexen, és mindenféle további évfordulós okoskodás helyett inkább kanyarodjunk is rá a műsorra. Az ODZ először egy befejezetlen, majd egy visszavont szimfóniát játszik a Zeneakadémia nagytermében, Hámori Máté vezényletével.

Schubert titka

Franz Schubert "Befejezetlen" szimfóniája a zenetörténelem egyik legrejtélyesebb műve, mivel máig nem tisztázott, hogy Schubert, bár még hat éve lett volna befejezni, miért nem írta meg a 3. tételt. Így is befejezettnek érezte? Vagy ha – a fennmaradt vázlatok alapján tudhatóan – elkezdte megírni a zárótételt, miért nem fejezte be?

A darab 1822-ben keletkezett, és messze nem olyan derűs és határozott, mint az első hat szimfónia. Keletkezését tekintve amúgy ez a 7., de a hivatalos sorszáma mégis 8., erős összefüggésben a befejezetlensége körüli kérdőjelekkel. Bár a szimfonikus hagyomány szempontjából csonka, valójában nem érződik hiányosnak, és sokan tartják úgy, hogy Schubert rájött, nincs mit hozzátennie. Egy másik értelmezés szerint valójában a Rosamunda közjátéka lett volna a finálé, de azt inkább átmentette egy másik darabba, az első két tételt meg elvetette.

A mű aztán elveszett, és csak 1865-ben került elő. Azóta töretlenül népszerű, olyannyira, hogy még a Hupikék Törpikék egyes epizódjaiban is bőségesen "idéznek" belőle.

Sztálin elvtársnak nem tetszett

A szünet után Dmitrij Sosztakovics IV. szimfóniája következik, ami 1936-ban keletkezett, és még soha nem játszották Magyarországon. Miközben Sosztakovics a darabot komponálta, a Pravda több kritikát is közölt, melyben a zeneszerzőt formalizmussal vádolták (azaz hogy a tartalmat alárendeli a külsőségeknek) és arra "buzdították", hogy a szélesebb tömegek számára is befogadható műveket írjon.

Ha a sztálinizmus legsötétebb éveiben a generalisszimusz a Pravdán keresztül üzent az embernek, hogy a művészete nem felel meg a szocialista realizmus kívánalmainak, azt érdemes volt meghallani. A friss mű bemutatója elmaradt, és máig vitatott, hogy Sosztakovics önszántából vonta-e az utolsó pillanatban vissza, vagy "valakik" meggyőzték, hogy az alkotás valójában már nem felel meg saját művészi elképzeléseinek...

A Mahler hatásait mutató IV. szimfóniát végül 1961-ben mutatták be. A háromtételes, grandiózus mű megszólaltatása elég komoly hangszerarzenált igényel, a szerző több mint száz zenésszel, köztük például két hárfással és két üstdobossal kalkulált.

A közvetítés ma este fél 8-kor kezdődik. Ha érdekli a szöveges, az élő zenéhez illeszkedő kommentfolyam, kattintson a közvetítés fent beágyazott linkjére!