Az elmúlt két évben már megszokhatták, hogy havonta egyszer komolyzenét közvetítünk, és a videóhoz a Facebook-on szakkomenteket is mellékelünk. Koncertek most nincsenek – vagyis de, mégis vannak, mert a Budapesti Fesztiválzenekar zenészei a próbateremben, közönség nélkül minden este kamarazenélnek, amit a zenekar honlapján közvetítenek.

Nem a teljes zenekar játszik tehát szimfonikus műveket, hanem a zenészek mindenféle kisebb felállásokban adnak elő az adott formációra írt vagy adaptált darabokat. Hetente egy koncertet az Index is élőben közvetít. Az első egy gyerekeknek szóló kakaókoncert volt egy hete, a mai viszont egy hagyományosabb, legalábbis abban az értelemben, hogy nem lesz a darabok között szöveges átvezetés.

A 19.45-kor kezdődő koncert egy különleges Mozart-szonátával kezdődik. A K. 292-es B-dúr duó fennmaradt kottája fagottra és csellóra szól. Az eredeti, 1775-ös kézirat elveszett, és a zenetörténészek azt valószínűsítik, hogy Mozart a kor hangszerelési szokásainak megfelelően két fagottra, vagy fagottra és billentyűs hangszerre írta. Van, aki még azt is kétli, hogy Mozart a szerző. Nem tudhatjuk, de ha nem, akkor is tökéletesen utánozta a fiatal Wolfgang Amadeus stílusát. A két mélyebb tónusú hangszer együttes hangzása különleges élmény, és érdemes lesz figyelni a számozott basszuskíséretet is!

A szonáta rondótétele már eléggé táncos, viszont ezután az uruguayi Enrique Crespo Fogo da Mulata, azaz Mulatt tűz című könnyű szambája következik, trombitával, harsonával és zongorakísérettel. Crespo maga is klasszikus harsonás, érdekes lesz, hogy a BFZ muzsikusai mennyire lazulnak rá a latinos tempóra. Figyeljenek: ha a család otthon ringatózni kezd, akkor sikerült!

Dave Holland a világ talán leghíresebb élő jazzbőgőse. A Shifting Sands című szám a 2001-es Not for Nothin' albumon jelent meg, és úgy kezdődik, mintha reneszánsz udvari zene lenne, sőt, a végén ugyanoda is ér vissza. Közben persze van egy kitérő, érdemes lesz kapaszkodni!

Aki ismeri, annak Erroll Garnert sem kell bemutatni, aki nem, annak meg nehéz egy mondatban mindent elmondani róla. Az 50-es évek swing-korszakának meghatározó autodidakta zsenije volt, egy olyan zongorista, aki nem tudott kottát olvasni, de, vagy éppen ezért, olyan könnyedséggel muzsikált, ahogy soha előtte és azóta senki. A Misty a legismertebb sztenderdje, egy swing-ballada, amihez később szöveget is írtak, és megjárta a slágerlistákat. Mások mellett Ella Fitzgerald, Aretha Franklin és Frank Sinatra is énekelte.

Az utolsó szám szerzője a BFZ tubása, Bazsinka József fia, a szaxofonos Bazsinka Mihály, aki mindhárom jazz-darabban vendégművészként működik közre. Az Always Sunday című kompozícióról előzetesen annyit lehet tudni, hogy kicsit Charlie Parkert idézi, vagyis erősen ritmikus, vibráló, pörgő zenére számíthatunk, szaxofonnal, tubával és dobbal.

Ha érdeklik a zenei szakkommentek is, kövesse a koncertet a közvetítés fent beágyazott Facebook-linkjére kattintva!

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!