Egy hete tartanak a tüntetések és zavargások az Egyesült Államokban, miután bejárta az internetet a felvétel, ahogy egy minneapolisi fehér rendőr addig térdel egy hamis 20 dollárossal fizető afroamerikai férfi nyakán, amíg az áldozat bele nem hal. Több tucat amerikai nagyvárosban erőszakba, fosztogatásokba és gyújtogatásokba torkolltak a tüntetések, és miközben az elnök minden megszólalásával olajat önt a tűzre, felbukkant egy ismerős arc Atlantában, aki egy rendkívül erős beszédben kérte az embereket, hogy ne rombolják le a saját lakóhelyüket, ne ártsanak a saját közösségüknek, ne fosztogassák ártatlan emberek üzleteit.

Killer Mike, a Run the Jewels rapduó egyik fele hosszú évek óta az egyik legőszintébb, leghitelesebb hang a modern kori Amerika faji csatározásai idején. De ki ez a nagy darab rapper, aki szép lassan az amerikai civil mozgalmak egyik legfontosabb karakterévé nőtte ki magát?

Kötelességem itt lenni, hogy elmondjam: ne gyújtsátok fel a saját házatokat az ellenség iránt érzett haragból. Az a kötelességetek, hogy megerősítsétek a saját házatokat, hogy menedékül szolgáljon a szervezkedés idején. Most annak van az ideje, hogy tervezzünk, ötleteljünk, stratégiát alakítsunk ki, szerveződjünk és mozgósítsunk

– mondta többek között a 8 perces beszédében május végén Mike Render Atlantában a helyi polgármester sajtótájékoztatóján, amit a kezdődő zavargások miatt hívtak össze.

A nyolcperces beszédben Render könnyek között egy rakás kényes témát érintett, és kendőzetlen őszinteséggel beszélt a helyzetről, miközben igyekezett minden oldal felelősségét hangsúlyozni.

• A George Floyd nyakán térdelő rendőrt és az erről készült felvételt gyilokpornónak hívta, és ahhoz hasonlította, mint amikor egy zebra egy oroszlán szorításába kerül.
• Szerinte a fiatalok egyszerűen nem tudják már, mit tehetnek az ilyen esetek elkerülésére, ezért törtek ki mindenhol a zavargások.
• Nem lángoló üzleteket akar látni, hanem azt a rendszert porig égetni, amely engedi a rendszerszintű rasszizmus létezését Amerikában.
• Erőszak helyett a választásokon kell megmutatni, mit akarnak az emberek.
• Kritizálta a CNN-t is, amely szerinte segíti a megosztottságot, és félelmet kelt az emberekben. Kérte a csatornát, hogy hagyják ezt abba.
• És arra is felhívta a figyelmet, hogy 50 olyan atlantai üzletről tud, amelyeknek fekete nők a tulajdonosai, és ebben a helyzetben ezek a boltok is veszélyben vannak.

Mikrofont gyilkol, nem embert

Michael Santiago Render Atlantában született, és már egészen korán megismerhette a helyi feketék és a rendőrök között húzódó feszültségeket, hiszen édesapja is rendőrként dolgozott sokáig. Egy 2014-es interjúban elmondta, hogy édesapja sohasem akarta, hogy a gyereke rendőr legyen, helyette azt szorgalmazta, hogy simán csak legyen jó, példamutató amerikai állampolgár, és akkor hagyta ott a rendőrséget, amikor Mike egyik osztálytársának szintén rendőr apját lelőtték egy rutinmunka során. A rapperben ezért már egész korán, gyerekkorában kialakult a szimpátia és a tisztelet a hatóságok felé, ami nem feltétlenül jellemző az egyik legnagyobb afroamerikai lakossággal rendelkező Atlanta szegényebb közösségeiben.

A Fadernek adott 2014-es interjújában részletesen beszél arról, hogyan változott meg a rendőrség Atlantában. Édesapja 19 éves volt, amikor Mike megszületett, és a '70-es évek közepén a helyi rendőrség azon dolgozott, hogy a főleg fekete közösségek által lakott területekről toborozzon rendőröket, így lett járőr az ő apja is. Mike elmondása szerint az apja megbecsült tagja volt a közösségnek, rendőr létére kézfogással köszöntötték a környéken, és akkor még úgy tűnt, hogy egészséges viszony tud kialakulni a fekete közösségek és a hatóságok között. Aztán Ronald Reagan megindította a drogok elleni háborút, és a rendőrség átalakult valamilyen félkatonai szervezetté, amely a kábítószer elleni harcra hivatkozva a fekete közösségek ellen fordult. Az interjúban kihangsúlyozza, hogy erről nem is feltétlenül maguk a rendőrök tehetnek, hanem maga a rendszer, amely a médián keresztül sulykolta a drog elleni háború szükségességét, amelynek köszönhetően ma már a rendőrség nem a közösségeket védi, nincsenek emberi kapcsolatok a hatóság és a lakók között, hanem csak a látszatát próbálják fenntartani annak, hogy a drogok elleni harcnak továbbra is van értelme. A kritikusok által nagyra tartott R.A.P. Music c. albumán szereplő Reagan című száma és látványos videóklipje is pont ezt a témát dolgozza fel:

Mike a '90-es években csöppent bele az atlantai hiphopba, művésznevét (Gyilkos Mike) pedig onnan kapta, hogy egy utcai rapcsapata (pár ember improvizálva rapper úgy, hogy közben igyekeznek legyőzni a többieket) során olyan durván szétoltotta a többieket, hogy egy DJ ráaggatta a Killer becenevet. Ez aktivista karrierje során többször előkerül mint probléma, hiszen a laikusok nem igazán tudják hová tenni, hogy egy Gyilkos Mike nevű csávó arról beszél, hogy legyen már kevesebb erőszak az utcákon. Erre Mike általában a következő velős választ szokta adni:

Mikrofont gyilkolok, nem embert!

Mielőtt az egyik legismertebb polgárjogi aktivista közszereplővé vált volna, Killer Mike nevet szerzett magának a hiphopban. Atlanta ma, a trap és a cloud rap korában egyértelműen a rapzene fővárosa, de a 2000-es években még mindig erős volt a keleti part–nyugati part dominancia a műfajban, a déli rap alig-alig kapta meg a megérdemelt figyelmet. A kevés kivételek egyike az OutKast, amelyet Magyarországon a többség bizonyára a Hey Ya! című megasláger miatt ismer valamennyire, pedig a rapduó elképesztően sokat tett azért, hogy Amerika déli részét feltegye a hiphop térképére.

Maga Killer Mike is akkor szerzett először igazán nevet magának, amikor közreműködött az OutKast idén 20 éves Stankonia c. nagylemezen, amely a Metacritic szerint a 21. század második legjobb raplemeze. Ettől kezdve Killer Mike szűkebb hiphop körökben ismert arca lett a műfajnak, és az egyik úttörője az atlantai rapzenének. Ez a szűk közeg Dungeon Familynek hívta magát, mivel a csapat az egyik producer anyjának a pincéjében készítette az első zenéit, ahogy ez kiderül a Netflix Hip-Hop Evolution c. dokusorozatából. A csapatnak olyan tagjai voltak Mike-on és a már említett OutKast-tagokon kívül, mint a ma abszolút A listás rappernek számító Future vagy a Magyarországon is járt C-Lo Green.

Azonban Killer Mike munkásságára országos figyelem csak a 2010-es évektől irányult. Addig a rapkarrierje mellett a Cartoon Networknek és az alá tartozó Adult Swimnek végzett kisebb-nagyobb munkákat (nem véletlen, hogy az atlantai beszédében, amikor a CNN-t bírálja, külön kitér arra, hogy egyébként szereti a médiát, különösen a Cartoon Networköt). Egy epizódra beugrott az Aqua Teen Hunger Force rajzfilmsorozatba, illetve a ma már az Archer című sorozatot készítő csapat korábbi sorozatában, a Frisky Dingóban is szerepelt, mint az egyik fontos mellékszereplő szinkronhangja, illetve kétszer is beugrott Eric Andre szürreális talkshow-jába. A Cartoon Network egyik vezetője ismertette őt össze a vele egyidős, New York-i Jaime Meline-nel, aki El-P néven már menő producernek számított underground körökben, de még nem sikerült neki betörni a mainstreambe.

Amerika kedvenc rapduója

El-P és Killer Mike gyorsan össze is haverkodtak, előbbi producerként dolgozott Mike R.A.P. Music című lemezén, Mike pedig közreműködött El-P egyazon évben megjelenő albumán. Sokat elmond kettőjük szakmai kapcsolatáról, hogy a Metacritic szerint 2012-ben csak egy ember csinált jobb raplemezt, mint El-P és Killer Mike, őt pedig Kendrick Lamarnak hívják.

Nem is kellett sokat várni, hogy El-P és Killer Mike végleg egymásra találjanak, és megalapítsák a Run the Jewels formációt, ami már ránézésre sem egy szokványos felállás, hiszen

Ez a felállás elképesztően ritka a hiphopban, a 2010-es évekig csak elvétve lehetett hasonlót látni, azoknak a produkcióknak a nagy része pedig inkább volt PR-fogás (az egyik üdítő kivételt éppen a Company Flow jelentette, amelynek El-P is tagja volt), mint valódi teljesítmény. Ezzel szemben a Run the Jewels debütáló albuma 2013-ban szabályosan letarolta Amerikát, és a nemzetközi szaksajtót is imádta, ami elég nagy dolog annak fényében, hogy 2013 az egyik legerősebb év volt a rapzene elmúlt két évtizedében. Ez volt az az év, ami elindította a generáció- és egyben attitűdváltást a műfajban, és olyan arcok hoztak ki jobbnál jobb, sokszor úttörő, műfajalkotó lemezeket a Run the Jewels mellett, mint Action Bronson, Mac Miller, a Migos, az Underachievers, Yung Lean, Tyler the Creator, A$AP Ferg és A$AP Rocky, Danny Brown, Pusha T, Earl Sweatshirt, Chance the Rapper, de Kanye West Yeezus c. albuma is ebben az évben jelent meg az ominózus Gyöngyhajú lány-mintával. Ezeknek az előadóknak egy része ma is a kortárs rapzene meghatározó figurája (persze vannak köztük olyanok, akik már korábban is ismertek voltak a műfajon belül), többen Grammy-díjasok lettek azóta, és szinte mindegyik előadó képes volt olyan újdonságot hozni a műfajba, amire az internetkorszak előtti időszakban nem volt példa.

A Run the Jewels mégis nagyon kilógott a sorból, és nem csak a tagok bőrszíne miatt. El-P és Killer Mike közel 40 éves volt már, amikor sikerült nekik a nagy áttörés egy olyan műfajban, amely kifejezetten a fiatalok sportja, és éppen generációváltáson megy keresztül. Azonban El-P fantasztikus produceri munkája, és Killer Mike gyilkos szójátéka elhitette az örökké a '90-es évek aranykorát visszasíró rapfanatikusokkal (vagyis oldheadekkel), hogy a hiphop alap üzenete, társadalmi fontossága és kulturális súlya nem veszett el a social media korában, csak némileg átalakult.

A '10-es évek azért is volt meghatározó a hiphopban, mert erre az évtizedre vált egyértelművé, hogy a rapzene az új rockzene, a streamingen milliós lejátszásokat generáló rapperek az új rocksztárok. Ez – ahogy a rock esetében is történt például a '80-as években – a műfaj felhígulásához vezetett, hiszen a kortárs popzene hangzását már nem a gitárok határozták meg, hanem a hiphopból átlopott elemek és dalstruktúra, ráadásul az autotune-nak és más vokáltorzításoknak köszönhetően még csak énekelni sem kell tudni ahhoz feltétlenül, hogy valaki eladható legyen. Nem véletlenül borulnak ki naponta a korábban említett oldheadek, hogy a szivárványhajú, arctetkós, 16-20 éves Youtube- és Soundcloud-huszárok nem tisztelik a műfajt, nem értenek belőle semmit, és kizárólag a magamutogatást, az értékes cuccokkal való felvágást és a nagy fenekek pattogását tudták elsajátítani, miközben 

Az egy sokkal hosszabb, több külön cikket is megérő vita, hogy mennyire ostobaság ezt ennyire feketén és fehéren kezelni (a '90-es években is voltak ostoba rapszövegek, dollárkötegekkel pózolás, lengén öltözött táncoslányok a klipekben, csak nem tudtunk ezekhez bármikor bárhonnan hozzáférni az internetnek köszönhetően). Mutasson még valaki egy kereskedelmileg sikeres rapcsapatot, akiknek belefér, hogy a politikailag szintén elég aktív Rage Against The Machine énekesével csináljanak közös számot és klipet, ami egy rendőr és az általa megbilincselt fiatal történetét mutatja be a végtelenségig eltúlozva, de simán lehetne említeni a DJ Shadow-val közös számukat is, amelyben az amerikai politikai és gazdasági elitet küldik egymásnak egy nagy tömegverekedés részeként.

Így találta meg az arany középutat az "öreg" és az "új" iskola között a Run the Jewels, és lett Amerika egyik kedvenc rapduója. Az elmúlt években nem lehet úgy sorozatot (Empire, Black Lightning, Szilícium-völgy, Defenders, Succession) vagy filmet (Charlie angyalai, Fekete Párduc, Bad Boys, Venom, Deadpool, Pacific Rim, Baby Driver, A nagy dobás) nézni, videójátékot (FIFA, Watch Dogs, Need for Speed, Far Cry, NBA 2K) játszani, hogy ne tűnt volna fel valahol az egyik számuk.  De még a Marvelnél is annyira odavannak a párosért, hogy 2015-ben több képregény is a Run the Jewels logójával jelent meg a címlapon.

Rapzenei aktivizmus

A produkciót úgy kapták fel, hogy a Run the Jewels megőrizte Killer Mike korábbi munkásságának politikai töltetét. Az Early c. dalban Killer Mike arról rappel, hogy milyen érzés, amikor egy erőszakos rendőri intézkedés áldozatává válik valaki, amikor attól fél folyamatosan, hogy egy rendőr az utcán szúrópróbaszerűen megállítja, és elég egy rossz pillanat vagy félreértés, hogy elveszítse az életét. A dalban azt is megemlíti, hogy New Yorkban a feketék 54 százalékát éri hasonló inzultus, miközben a fehérek esetében ez csak 11 százalék. Ugyanebben a dalban beszél arról is, hogy nem érzi igazságosnak, hogy azért kerülhet akár évekre börtönbe és mehet tönkre az élete, mert a rendőrök találtak nála egy kis füvet, amit otthon akart elszívni egymagában. El-P pedig arról beszél a saját verzéjében, hogy Barack Obama hiába tette kötelezővé a testkamera használatát a rendőröknek, mindenkit arra kér, ha rendőri intézkedést lát, azonnal vegye elő a telefonját és videózzon, biztos, ami biztos.

De szó sincs arról, hogy a Run the Jewels kizárólag rendőri túlkapásokról rappelne. Ha nem éppen macskahangokból építik újra az egyik lemezüket, akkor olyan témákat is érintenek, mint a gazdagok és szegények közötti egyre mélyebb szakadék, a fogyasztói kultúra túltolása és romboló hatása az afroamerikai közösségekre, a milliárdos vállalkozók által irányított politikusok, a dzsentrifikáció, a női egyenjogúság vagy a katolikus egyházban történt gyerekmolesztálások. Az amerikai szórakoztatóiparnak meg pont kapóra jött, hogy itt van két hiteles csávó, egyik fehér, a másik fekete, iszonyat jó zenét csinálnak, és még társadalmilag progresszívek is. Ez pedig pont beleillik Hollywood és az amerikai szórakoztatóipar elmúlt években tapasztalható trendjébe, amikor a stúdiók, cégek, gyártók és producerek minden produkcióba nőket, kisebbségeket és más, a közbeszédben elnyomottként kezelt kisebbségeket szerepeltetnek. A sort végtelenségig lehetne folytatni a női főszereplős Szellemirtóktól az új Star Wars-filmek megosztó szereposztásán át a túl fehér Oscar-gála miatti botrányig.

A legtöbb sikeres rapper viszont még mindig beéri azzal, hogy ugrik egy fejest a dollármedencébe, és vígan posztolgat Instagramra arról, hogy mennyire állati jó érzés gazdagnak lenni.

Már 2011-ben nyitott Atlantában egy saját borbélyüzletet kifejezetten azzal a céllal, hogy közösségi teret hozzon létre a helyi feketéknek. És aki látta a Birkanyírás című 2003-as filmet Ice Cube szereplésével, vagy a Luke Cage-sorozatot Netflixen, tudhatja, mennyire fontos helyszín az afroamerikaiak életében a borbély. Helyi aktivistából akkor kezdett el országosan ismert figurává válni, amikor 2014-ben rendőri intézkedés közben meghalt egy New York-i fekete férfi, Eric Garner, és országszerte erőszakos tüntetések kezdődtek a rendőri brutalitás és túlkapások miatt. Pont, mint most George Floyd halála miatt.

Garner hasonlóan halt meg, mint Floyd. A rendőrök azért állították meg az utcán, mert zárjegymentes cigisdobozból árult cigit szálanként, de az igazoltatásból tragédia lett, miután négy rendőr földre vitte, és egyikük addig fojtogatta a férfit, amíg meg nem fulladt. Az esetről készült videó bejárta a közösségi oldalakat, és az akkori, szintén erőszakba torkolló megmozdulások szlogenje lett, amit Garner utoljára mondott:

Nem kapok levegőt!

Ugyanezt mondta Minneapolisban George Floyd is, akinek közel 10 percen át térdelt a nyakán az egyik intézkedő rendőr, mert hamis 20 dollárossal fizetett cigiért a boltban. Egy hónappal Garner halála után a 18 éves Michael Brownt lőtte agyon egy fehér rendőr a Minneapolis melletti St. Louis külvárosához tartozó Fergusonban. Brown társa azt állította, hogy a rendőr azután eresztett hat golyót barátjába, hogy megadta magát, és feltartotta a kezeit. Később azonban az FBI vizsgálata és az esküdtszék egyaránt arra jutott, hogy ebben az esetben a rendőr önvédelemből lőtt, és nem emeltek ellene vádat.

A két eset után nem sokkal Killer Mike a Billboardra írt egy véleménycikket, miután Fergusonban zavargások törtek ki, majd fel is lépett St. Louis-ban pár hónappal később pont azon a napon, amikor az esküdtszék ártatlannak találta a Brownt agyonlövő rendőrt. Killer Mike az aznapi fellépését egy szívhez szóló beszéddel kezdte, amelynek a felvétele bejárta a sajtót és az internetet. Egy évvel később Baltimore-ban törtek ki zavargások hasonló eset miatt (egy fekete férfi meghalt egy rendőrautó hátsó ülésén), Killer Mike pedig egy újabb Billboard-véleménycikkben ítélte el az erőszakot, de nem csak a rendőrök részéről, hanem a tüntetőkéről is. Mike akkor is Martin Luther Kingtől idézett, miszerint "a zavargások a meg nem hallgatott emberek nyelvezete", és már öt évvel ezelőtt is arra hívta fel a közösségek figyelmét, hogy inkább

tervezzünk, ötleteljünk, stratégiát alakítsunk ki, szerveződjünk és mozgósítsunk.

Ennek hatására a faji kapcsolatok témában tartott már előadást az MIT-n és a New York University-n, de még a harvardi újság is készített vele interjút a témában.

Lehet-e rapperből politikus?

Nyilván sokan nevettek azon, amikor Kanye West bejelentette, hogy indul a 2020-as elnökválasztáson, de azért a többségnek leesett, hogy inkább csak egy túlságosan nárcisztikus ember szereplési vágyáról van szó, mint valódi tervekről. Killer Mike is bejelentette 2015-ben, hogy elindul a georgiai 55-ös körzet képviselőválasztásán mint write-in candidate, vagyis olyan jelölt, aki hivatalosan nem szerepel a szavazólapon, de az emberek ráírhatják a nevét a papírra, ha rá akartak voksolni. Aztán öt órával később kiderült, hogy elmulasztotta regisztrálni magát, és inkább arra buzdította 1,3 millió követőjét, hogy guglizzák meg a jelölteket, és szavazzanak arra, aki a legtöbbet teheti az iskolák és a börtönök reformjáért.

Ekkoriban ismerkedett meg Bernie Sandersszel, akivel egy hatrészes interjúsorozatot készített a saját borbélyszalonjában. A rapper Sanders stábjának aktív tagja lett (tette mindezt ingyen a saját bevallása szerint), aki együtt utazott kampányolni a politikussal, és mindenhol azt hangoztatta, hogy pontosan ilyen elnökre lenne szükség Amerika élén. Ami nem véletlen, hiszen Sanders politikai céljai és üzenete voltaképpen megegyezik azzal, amiről Killer Mike rappel hosszú évek óta. Annyira jó kapcsolat alakult ki a látszólag lehetetlen páros között, hogy amikor Sanders kiesett a demokrata elnökjelöltségért folyó versenyből, Killer Mike kijelentette, hogy semmiképpen sem támogatja Hillary Clintont a Clinton család háborús politikája miatt.

A Sanders mellett eltöltött időszak alatt vált valamiféle kultuszfigurává Killer Mike az amerikai közéletben, azon belül is inkább a demokratikus szocialisták körében, hiszen legalább annyira hangos kritikusa a jobboldalnak, mint a liberális elitnek. Éppen ezért nem egyszer magyarázkodnia kellett, és hiába beszélnek Twitteren celebek egyre többet arról, hogy Killer Mike-nak ideje politikusi babérokra törni, ez még a Trump-dominálta totális téboly korában is meglehetősen problémásnak tűnik.

Az egyik legfőbb probléma, amit az amerikai baloldal komoly része nem tud hova tenni, hogy

Szerinte rendkívül fontos, hogy a feketék fel tudják fegyverezni, és ezzel megvédjék magukat, csakhogy ez az álláspont nem volt túlzottan népszerű, amikor egymást érték az iskolai lövöldözések az Egyesült Államokban 2018-ban. Ugyan Mike szerint "ahogy minden más szervezetben, úgy az NRA-ban is tombol a rendszerszintű rasszizmus", mégis büszkén védi a fegyvertartáshoz való jogot, és híre ment, hogy a saját gyerekeinek megmondta, hogy aki részt vesz az iskolai lövöldözések miatt tartott diáktüntetéseken, az költözhet a családi házból. Később arra hivatkozott, hogy kiragadták a kontextusából a szavait, de való igaz, hogy a progresszív baloldali politikában ez szinte általánosan elutasított nézet.

A rapper nemrég erről is írt egy véleménycikket, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a feketéknek legálisan, regisztrálva kell fegyvereket vásárolniuk, és képezniük magukat, hogy ne történhessenek olyan esetek, mint Ahmaud Arberyvel.

A 25 éves afroamerikai fiút februárban gyilkolták meg a georgiai Brunswick városában, miközben a napi kocogását végezte a környéken. Két fehér férfi lőtte agyon egy kocsiból a nyílt utcán, de az elkövetőket két és fél hónapig nem tartóztatta le a rendőrség. A két férfiről kiderült, hogy apa és fia, előbbi ráadásul korábban rendőrnyomozóként dolgozott, és Arberynek azért eredtek a nyomába, mert egy korábbi betörés elkövetőjének gondolták. Később kiderült, hogy valószínűleg azért próbálták eltussolni az ügyet, mert jó kapcsolatot ápoltak a helyi rendőrkapitánnyal. Ahogyan az Indexen írtuk:

Az egyik ház kertjében álló fehér férfi kiabálni kezdett utána, majd fiával együtt megragadtak egy magnumot és egy shotgunt, beugrottak kisteherautójukba, és Arbery nyomába eredtek, azt kiabálva, hogy „Álljon meg, beszélni akarunk magával!” Amikor utolérték a férfit, aki semmilyen rendőrségi jelentés szerint nem adta jelét, hogy fegyver lenne nála, dulakodás kezdődött, majd Gregory McMichael fia, Travis három lövéssel agyonlőtte a férfit.

A rendőrség akkor semmilyen bizonyítékot nem talált a szándékos gyilkosságra, és csak annak köszönhetően tartóztatták le Gregory és Travis McMichaelt, hogy hetekkel később kikerült egy bizonyító erejű felvétel az esetről. Addig a rendőrség teljesen jogszerűnek találta, hogy minden ok nélkül agyonlőnek egy szimplán csak kocogó fekete férfit.

Azt állítani, hogy az ilyen tragédiák megelőzhetők lennének, ha mindenkinél fegyver lenne, homlokegyenest ellentétes mindazzal, amit a fegyvertartás és az erőszak összefüggéséről a számok mondanak. De Killer Mike alapvetően mégiscsak egy meglehetősen szórakoztató, már-már bohóc figura, akinek simán belefér, hogy egy másik túlsúlyos rapperrel futógépen freestyle-ozzon vagy éppen egy operanénekes mellett rappeljen, illetve nagyon hangos támogatója legyen a marihuána legalizálásának. És akkor még nem beszéltünk a Netflixre készített Trigger Warning című műsoráról, amely egyszerre zseniális, és alkalmas arra, hogy erősen megbotránkoztassa az embereket. Az egyik epizód például arról szól, hogy a hírhedt Bloods és Crips bűnbandákat arra próbálja rábírni, hogy szervezett bűnözés helyett inkább áruljanak a banda márkájával ellátott üdítőitalokat, vagy hogyan vásároljanak a feketék kizárólag feketék által tulajdonolt üzletekből, hogy a pénzük a közösségben maradhasson. Ennek a műsornak az utolsó része kapta a "Kill Your Masters", vagyis az "Öld meg a gazdáid!" címet, amelyben Killer Mike földet vásárol magának, hogy megalapítsa a saját országát, de – ahogy a többi epizód esetében is – nagyon nehéz különbséget tenni abban, hogy hol gondolja Killer Mike ezeket halál komolyan, és hol ironizál vagy csak polgárpukkaszt.

A Run the Jewels éppen a napokban hozta ki ingyenesen a negyedik nagylemezét, ami azért érdekes, mert az előző 2016-ban jelent meg, és azóta eltelt négy év a Trump-korszak alatt. Az új albumot beharangozó Ooh LA LA című szám (a hiphop egyik legendájának számító DJ Premierrel) nem is finomkodik semmit, már az első képkocka egy kapitalizmus utáni korszakot vizionál, amikor végre mindenki valóban szabad lehet, megszűnik a kapzsiság és megosztottság, és ennek örömére Killer Mike és El-P rendeznek egy óriási bulit. A klip szinte a teljes ellentéte a mostani fosztogatásoknak és zavargásoknak, az emberek az utcákon táncolva szórják a pénzüket, dobálják el a hitelkártyáikat és gyújtják fel az egészet a fenébe. A lemezen egyébként közreműködik a már említett Zack de la Rocha, 2Chainz, Pharrell Williams, Mavis Staples és Josh Homme a Queens of the Stone Age-ből.