Negyven éve, 1981 tavaszán jelent meg az Edda Művek második nagylemeze, olyan dalokkal, mint A hűtlen, a Kölyköd voltam, a Kínoz egy ének vagy a Keselyű. A lemez néhány felvétele más hangszerelésben hallható a Ballagás című, ugyanebben az időben bemutatott mozifilmben, ami tovább fokozta a ma már elképzelhetetlennek tűnő hisztériát.

Az albumot 1980. december 1. és 1981. január 7. között rögzítette a zenekar az MHV Rottenbiller utcai stúdiójában, azokban a hetekben, amikor kiderült, hogy a Popmeccsen az év együttesének az Eddát, az év nagylemezének az Edda első albumát választották, az év énekese pedig Pataky Attila lett.  Ekkor már egyértelmű volt, hogy az 1980-ban megtorpanó Piramistól az Edda veszi át a vezető státuszt. 1979. december 31-én a Corvin moziban megtartott Edda-koncerten az Elhagyom a várost című dalban Révész is énekelt. Talán már sejtette: 1980 már nem a Piramisról, hanem az Eddáról szól majd.

Az biztos, hogy ezekben a napokban felgyorsultak az események... Néhány éve beszéltem erről Pataky Attilával: „Behívatott Erdős Péter, és megkérdezte, hogy van-e egy lemezre való anyagunk? Mondtam, hogy persze, még annál is több van. És ha azt mondom – folytatta –, hogy két hét múlva felvétel, az mehet? Mehet – válaszoltam.” Talán ezen a koncerten Pataky már arra a telefonhívásra várt, amiből kiderül, hogy melyik napokat foglalják be nekik. 

Az album anyagát végül 1980. február 1. és február 14. között vették fel, amikor még szó sem volt arról, hogy a P. Mobilnak, a HBB-nek vagy akár a Beatricének valaha is lemeze jelenhet meg. Az Edda lett a „közös nevező”. Keményebb volt a kiállása, mint a tinisztárzsánerű Piramisnak, ugyanúgy kívülállók voltak, mint a „Fekete bárányok”, ráadásul miskolciak. Pataky így konferálta fel 1979 szeptemberében a Budai Ifjúsági Parkban az Eddát:

Egyszerű bunkók, akik szeretik a zenét. Ennyi.

Móczán Péter, az EAST vezetője mesélte, hogy 1979 tavaszán egy tehetségkutatón látta őket, és már akkor sejthető volt, hogy az Edda lesz a magyar pop következő nagy dobása. Annyi energia jött le a színpadról, olyan meggyőző volt a műsor, hogy a zenekar tesztjelleggel pár hónap múlva kislemezt készíthetett, ami aztán a kislemezek kategóriájában óriási sikernek számító 40 ezres példányszámban fogyott el.

Az 1980. április 29-én publikált első lemezük a magyar rocktörténet egyik legerősebb debütálása, olyan meggyőző dalszerzői teljesítmény, ami zavarba ejtő volt még azokban az években is, amikor a rock társadalmi ügy volt, amikor sorra születtek a máig emblematikusnak tartott számok, amikor „minden koncert egy ütközet” volt, amikor lazán összejött az Ifjúsági Parkban egy-egy koncertre 8-10 ezer ember. Ráadásul az Edda lefegyverző arculati elemekkel, olyan tökéletes coverrel jelentkezett, ami tovább erősítette a zenekar körül a már szinte hipnotikus energiákat.

Megkérdeztem Pataky Attilát, hogy kitől származik az első album markáns vizualitása. „Hegedűs Györgytől. Lejött Miskolcra, megnézte a környezetet, ahol éltünk, eljött koncertekre, próbákra is, és nagyon ráérzett a dologra, igazán profi módon megoldotta a feladatot. A jellegzetes Edda-logó pedig Pálfi György érdeme. Magunkénak éreztük, a miénk lett. A borítón látható svájci sapkás melós pedig egy vasöntő munkás. Ahogy megjelent a lemez, ő is kapott belőle.”

Egy év múlva ugyanez a team készítette el a második lemez artworkjét is, azon már nem látszik egyetlen arc sem, csak valakinek a bakancsa a sárban. Lehetne bárkié. Hol vagyunk már attól, hogy „Lubickolunk a langyos tóban, hej!”. Térdig járunk a mindent belepő sárban, amelyben se előre, se hátra nem tudunk menni. A sár maga a mozdulatlanság. Maga a szocialista Magyarország.

Az Edda a második lemezével emelte a tétet, ami még az elsőnél is nagyszerűbb lett, olyan, a mai napig népszerű dalokkal, mint a Hűtlen vagy a Kölyköd voltam. Jellemző, hogy 1980 nemcsak az Eddáról szólt, hanem az ugyanebben az évben lemezhez jutott Hungáriáról is, akik szintén a második lemezükkel tromfoltak az ugyancsak platinastátuszú első albumukra. Nem csoda, hogy 1981 őszén, a battonyai vásár céllövődésénél kétféle baseballsapkát lehetett lőni, az egyiken Edda – Kölyköd voltam felirat volt olvasható, a másikon Hungária – Limbó hintó.

Az Edda 1981-ben jutott fel az abszolút csúcsra, egyértelműen az ország legnépszerűbb rockzenekara voltak, és tegyük hozzá, Fenyőék nem koncerteztek annyit, és nem hoztak akkora tömegeket, mint Pataky Attila zenekara. (Jellemző, hogy sokáig szó volt arról, hogy a Hungária is fellép az 1981. augusztusi ún. Szuperkoncerten, a Hajógyári-szigeten, de aztán nem merték vállalni a főleg rockzenekarok előtti koncertet, ami bölcs döntés volt, mert még a V' Moto-rockot is megdobálta apró kavicsokkal. Közismert, ez volt az a bizonyos koncert, amelyen a rockzenészek szakszervezete felsőbb nyomásra nem hagyta fellépni a Beatricét, ezután pedig a zenekar feloszlott.)

1981 nyarán valósággal letarolta az országot az Edda és az Új Skorpió ORI-turnéja, az Edda lett a koncertszervezők álma. Ekkor már mindenki fújta a Hűtlent és a Kölyköd voltam című számokat, és az elképesztő siker árnyékában talán nem is volt olyan nagy hír, hogy Révész 1981 júniusában kivált a Piramisból. Hogy milyen erős volt az Edda kiállása, és milyen erősek voltak a dalok, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1978 és 1983 között működő Edda mítoszát a Patakyt lejárató Almási Tamás-féle Kölyköd voltam című dokufilm sem kezdte ki. Ahogy 1985-ben újjáalakuló, már más felfogásban és felállásban játszó Edda színre lépett, kapásból bevitt 10 000 nézőt a Budapest Sportcsarnokba.

Mert olyan erős volt a Hűtlen, a Kölyköd voltam, az Ahová Eljutok, a Minden sarkon, hogy az sem számított, hogy nincs a csapatban az, aki ezeket a dalokat szerezte. Maguk a dalok és azok előadója lett a fontos. Akinek nem tetszett a glamrockosabb hangzású Edda, az megőrizte emlékezetében az 1978 és 1983 között korszakot az összes plakáttal, poszterrel, jelvénnyel és persze lemezekkel együtt. Mintha ez az Edda-világ önálló univerzum lenne, sajátos hangulatokkal, atmoszférákkal, raszteres poszterekkel, a sárga színű keselyűt ábrázoló jelvényekkel, Edda Művek-feliratú selyemkendőkkel. A kettes albumnak meglepően korszerű a hangképe, a nyers, már-már metálos hangzást izgalmasan ellenpontozza Barta Alfonz melodikus, míves, korszerű hangszínekkel operáló orgonajátéka.

Illik megemlíteni, hogy a jellegzetes Edda-íz kialakításában Slamovits István dalszerzői kvalitása mellett kulcsszerepe volt Bartának. És persze ott van maga Pataky Attila, aki bár megosztó személyiség, de azt talán mindenki elismeri, hogy nem sok ilyen szuggesztív és energikus előadó termett a sáros, keréknyomokkal teli magyar ugaron a nyolcvanas években. 1980. április 3-án kopaszra nyiratkoztak, munkásoverallba bújtak, kohászbakancsot húztak, a dobok mögé álcahálót feszítettek ki, és ezzel megszületett minden idők egyik legjobb magyar rockimázsa, ami szinkronban volt a logó „slendriánságával”, a lemezborítók kalligrafikus, dőlt betűivel.

A kettes album az elsőhöz hasonlóan perfekt dalgyűjtemény volt. Meglepő, hogy a líraian kezdődő, majd begyorsuló Kölyköd voltam című generációs himnusz után egy lassú tétel, a magyar néplélek képzeletbeli húrjain játszó A hűtlen jött. Igen, ilyenek vagyunk mi, ezek a számok szóltak az esküvőkön, a presszókban (amik a nyitás utáni évben már inkább kocsmák lettek), a retró rádiókban egy Boney M- és egy Máté Péter-szám között, és a kiskatonák is ezeket a számokat énekelték a Petőfi laktanya Csárdás sajt-szagú körleteiben.

És akkor ott a Kínoz egy ének, a zenekar egyik legérettebb, legizgalmasabb felvétele, amit a Ballagás című filmből is ismerhettünk – ott instrumentális verzióban hallhattuk. És ott a talányos, koncerten nem sokszor játszott Kék sugár is, ami szintén hibátlan ajánlat. És a B oldal a militánsblokkal, aminek első tétele: A keselyű. Ezt 1981 szilveszterén a Magyar Televízió Poptükör című összeállításában is láthattuk, a földön mászó Patakyval, igen meggyőző előadással. Aki Alfonzóval és Oszvald Marikával képzelte el az eszményi újévi gálát, annak kiesett a kezéből a BB pezsgővel teli pohár.

És ott volt a Torony és az Ítélet is, olyan korszerű sounddal, hogy Mecky és Benkő László is meglepődött volna, ha a felvétel idején a saját stúdiójuk építése helyett átmegy a Rottenbiller utcába. És ott van a Torony ikerpárja, az Ítélet is, amely szerint „eljön a vérnek éjszakája”. Mindezt feloldja a Ballagás kislemezen megjelent Néma völgy lírája, ami ugyanolyan tökéletes zárlat, mint amilyen az első album Álmodtam egy világot című szerzeménye volt. Aztán 1982-ben visszadobták a hármas lemezre szánt dalok nagy részét.

Ezután kapkodva készült el az új album, ami néhány dal kivételével (Oh, azok az éjszakák, Érzés, Fekete élmény, A játék véget ér) már nem éri el az első két lemez zsenialitását, de még a gyengébb dalok sem tudtak ártani az Edda mítoszának. 1983. december 17-én, Miskolcon a Búza téren kisírt szemmel ténfergő kamaszok százai jelezték: véget ért valami, ami már sosem hozható vissza, még akkor sem, ha ugyanazok az emberek állnak egymás mellett a színpadon. 1985-ben színre lépett egy új generáció, amelyik már mást akart az Eddától.

Edda Művek  II.

Hungaroton,  8 szám, 37 perc