Ízes lett ez a sláger, tele van vele az ájer! Olyan össznépi trepnit tartottak vidéken, hogy a fal adja a másikat, pénzmosás helyett pénzt égettek, és azt kiabálták, hogy tirtyeg-tortyog, óbitóz lőtyönfitty. Ezenkívül megidézték Dzsoki szellemét, de cseppet sem lett szellemes, Valmart és Manuelt pedig a nap égeti, ők meg kicsit magukat. Saya Noé viszont megmutatja, hogy kéne ezt csinálni. Ez folyt a héten a YouTube-on.

Bëlga & Kiss Erzsi, Krúbi, Dé:Nash – Össznépi trepni

Valamiért nekem minden héten le kell írnom, hogy fullba nyomják a kretént. Ez a magyar virtus, sírva vigadunk, vagyis inkább én sírok, amikor mások vigadnak. Az Össznépi trepni pont arról szól, amire elsőre gondolnánk: hogy fogalmunk sincs. 

megvan a pekvanc

indul a cécó

ne legyél lebzsi!

tapotálj tiknyó!

ízes lett ez a sláger

tele van vele az ájer

A poén az, hogy nem azt halljuk, amit látunk. Vagyis nem azt értjük, amit mondanak. Vagyis dialektus humor. Az első képen a három Bëlga-tag teletapinak öltözve biciklit kér karácsonyra, és meg is kapják azon nyomban, a három tanyabájkon pedig faluról falura járnak. Letámasztják, ökörködnek, majd szépen eltolják a biciklit. Először Krúbit látogatják meg. 

mameluk, nyárfás, puruttya, repper

hiába leppeg, nem lesz gengszter

Krúbit szó szerint felveti a pénz. Telefonál vele, táncol vele, arcába keni, közösül vele. Csak a szokásos. 

Mi van kis rigó, kis nigovics

Ma beköpörcölök, az fix, nigovics

Nyakamon a köcölék, bling bling, nigovics

Olyan sok, hogy belecseteklik, nigovics (bling bling)

Eddig valahogy eldöcög a buli, bár nem értjük, mit látunk, nem tudjuk, mit hallunk, de még akár el is hihetjük, hogy nem azzal van baj, ami történik, hanem velünk.

 

De 01:15-nél Kiss Erzsi Bach Szilviát megszégyenítő módon tolja kreténbe a fullt (csak hogy ne ismételjem már magam ennyiszer), amitől kinyílik az ököl a zsebünkben. Grimasz, affektálás, visítozás:

Girgi bugyolé Kárká puplatyi

Mirkivülgyi dücskő Csüllög nyagda Aptyi lebdező

Érki többünnen Babaj tikom bakom

Tirtyeg tortyog Óbítóz lőtyönfitty

Nem, ezt nem én találtam ki, kikérem magamnak. Ahogy azt sem, ami ezután következik, és ekkorra már teljesen logikus lépésnek tűnik. Krúbi ugyanis pénzt lapátol a kemencébe, hogy jól kisüsse. A hamut is mamunak mondja közben Dé:Nash, de tőlem aztán már Németh Szilárd is jöhetne, hogy bekiabálja, hogy Halalable hablale Coca-Cola. Pedig keményedik a buli, Dé:Nash pedig igyekszik rendet tenni:

Ricsók vannak a kocsmában

Leduvasszák a kisházat

Ne hamarítsál gyerek

A dolgot rendezni megyek

Dorzadtan lépek a kocsmába

Néz is a ricsó a maflásba

Duffantó az állba

Henger buckó hátra

Henger ide, buckó oda, megint rázendít Kiss Erzsi, az idő egyre lassabban telik, erre mondják talán, hogy nem mindegy, hogy fingik a nyúl vagy nyúlik a fing. Beletörődve, magamon Stockholm-szindróma tüneteit diagnosztizálva hallgatom végig a számot. 

TIAH x *Filius Dei – Túl A Nehezén

Az egyetlen lehetőség, hogy feldobjunk egy Dunakanyarban, a szigetcsúcson forgatott klipet, ha terroristamaszkot hordunk. A legelhasználtabb magyar helyszínt csak és kizárólag Tiah tudja nekünk még egyszer eladni. Meg persze Filius Dei, de a két srác a legjobb esetben is csak biodíszletként funkcionál. Hiába próbálkoznak napszemüveggel vagy felnyírt, de mégis befont hajjal, súlytalanok, mint két lepkefing. És, ahogy azt mindenki tudja: egy lepkefing fél lepkefing, két lepkefing egy lepkefing, három lepkefing egy lepkefing, de ugye egy lepkefing nem lepkefing…

A zene pont annyira romantikus, hogy a lányok is szeressék, pont annyira hiphopos, hogy a fiúknak is tetsszen, pont annyira dallamos, hogy szódával elmenjen, és pont annyira kemény, hogy egy vodka is lecsússzon hozzá. A szöveg pedig pont olyan, mintha egy szöveggenerátorral írták volna. 

Átugrok ma az éjszaka közepén

Azt akarom hogy én kicsit megint te meg én, te meg én

Túl vagyunk a nehezén

Táncolunk majd együtt a világ tetején

Helyesírás-ellenőrző volt a generátorban, értelemellenőrző már sajnos nem. „Azt akarom, hogy én kicsit megint te meg én, te meg én.” Ez egyetlen dolgot jelenthet: a Kicsi Ént az Austin Powersből. Akkor viszont nem értem, hogy miért nem szerepel a klipben egy apró kopasz férfi. De ennél nagyobb bajunk sose legyen, arra tök jó ez a szám, hogy úgy szóljon a kocsiban, hogy közben észre sem vesszük, tudunk közben vitatkozni azon, hogy 21 vagy 23 fokra legyen állítva a légkodni.

HORVÁTH TAMÁS – DZSOKI

Az országban, ahol van Jocky TV (bizony, így, rosszul írva), az országban, ahol mindenki kedvence a Dallas volt (nem volt más, ugye), az országban, ahol a Dallasból is mindenki kedvence a gonosz Jockey (bocsánat, nekünk csak Dzsoki) volt, eljött az ideje, hogy egy klipben is tisztelettel adózzunk Larry Hagman híres karakterének. 

Az első képkockán, ahol Tamás egy retró irodában ül, háttérben az Ő, Jockey Ewing képével a falon, Cliff Barnes magyar hangja fenyeget a telefonban: 

Azt hiszed, hogy hagyom, hogy a tiéd legyen az olajtársaság? Egy frászt. A földdel teszlek egyenlővé, Tamás.

És várjuk is, hogy elkezdődik a Dallas főcíme vagy valami évtizedes retró vagy bármilyen elegáns zene. Ehelyett mit kapunk? Na mit? Egy nagy nyaklevest mulatós formájában. Köszönjük szépen, viszont kívánjuk, és fülünket-farkunkat behúzva, összetöpörödve szűkölünk a magyar valóság latexbúslakodójában. 

Dzsoki te vagy, igen te vagy te vagy az!

A nők odavannak érted, mindig jól áll a hajad!

Senki nem bír te veled, ami kell azt elveszed!

Zsiványszemű Dzsoki bárhová elér a kezed!

Fogalmam sincs, kinek szólhat ez a dal. Aki még emlékszik a Dallasra (mint mondjuk én, hiszen az egész családdal együtt számoltuk vissza a napokat, hogy végre péntek lehessen, és nézhessük a hangyás képen, milyenek a gazdag emberek), az legalább negyvenéves (haha, én még nem is), és nem hiszem, hogy pont a mulatós lenne a kedvence, vagy ha igen, nem hiszem, hogy orrba-szájba youtube-ozik. Aki viszont fiatalabb, és youtube-ozik orrba-szájba, nem hiszem, hogy emlékszik a Dallasra. Mindegy, kár is ezen elmélkedni, hiszen a szám a trendingben van, valamennyire működik, még akkor is, ha én tikkelni kezdtem tőle, és az egyik fülemből egy vékony patakban vér folydogál. 

A szöveg nem is 1.0-s, hanem sokkal inkább béta verzió. 

A víz az nem jó, de a viszki!

Samanta hálója hú de izgi!

Bobby jobbra, Pamela balra.

Jockey a benzint drágán adja.

Azért ebben több is lehetett volna. De megfordítom inkább. Ennél nem lehetett volna kevesebb. Talán erre is lehet mondani: azért legyen egy minimum. Tapogassuk meg, ízlelgessük, őrizzük az emlékünkben, hogy soha többet senki ne merüljön ilyen mélyre. Szegény Dzsoki már megint a magyarok miatt forog a sírjában, mint amikor tévét neveztek el róla, ahol rosszul írták a nevét. Miért nem tudjuk már békén hagyni?

VALMAR x Manuel – Éget a nap

Jelenet egy barber shopból, avagy milyen is a modern magyar férfi:

– Mi van má’, ember, húsz perce várok rád, kész van má’ a hajad?

– Tesó, két perc, most nyesik az átmenetet, nyugi má’!

– Most komolyan be kell mennünk érted, ezt nem hiszem el… Gyerekek, erre nem érünk rá, rakjál bele egy kis waxot, aztán menjünk!

Emlékeztek még arra, amikor a magyar férfiak metroszexuálisak voltak? És arra, amikor később mindenki hirtelen favágószexuális lett? És most látjátok, hogy mindenki átmenetet nyeset barber shopokban? Rendben van ez így, hiszen én is voltam mindegyik egyszerre, de már mikor! Az már viszont annyira nincs rendben, hogy ez nem egy videoklip, hanem egy 02:44 hosszú reklám, alatta egy zeneszámmal. Komolyan végig kell néznie szegény youtube-ozóknak, hogy az egyik srác egy tégely waxot dob a másik kezébe, aki bájgúnármosollyal jelzi, hogy ettől megváltozott az élete? Ezzel az erővel az ikonikus magyar reklámmondatot is mondhatnák a kamerába faarccal:

„Nem csak segít, ha fáj a torkom, de az orromat is tisztíccsa!”

A videóban tíz másodpercenként kell végignéznünk, ahogy különböző kiszerelésű waxok csobbannak vízben, csoda, hogy termékminták nem fröcskölnek az arcomba közben.

Egyébként pontosan nyolc évvel a diszkófunk mainstreamben való újrafelvirágoztatása után (Daft Punk Random Access Memories lemeze) Valmarhoz és Manuelhez is eljutott a hír: a funk újra él, tessék csak, szabadon lovagolható. A srácoknak azonban csak egy pónilókörre telik, az egész kicsit savanyúbb, kicsit sárgább. Talán azért, mert lime-ozva közlekednek a klipben? Bizony, jól olvasod, zenészek rolleren, zenészek közösségi közlekedéssel. A fenntarthatóság harcosaként még el is érzékenyülhetnék, ha nem pózolnának egy hófehér kabrió BMW-ben is. 

Sem Valmar, sem Manuel nem érzi a funk „a kevesebb több” szabályát, és semmi elegancia nincs bennük, sem stílusban, sem hangzásban, sem szövegben. 

Túltoltam a szerepem,

Nem számolom ez hanyadik felesem

Bizony, kicsit túltolták a srácok a biciklit. De aki kompromisszumok nélkül szereti a száguldást, a Porschét vagy a szerelmet, annak lehet, hogy tetszeni fog. 

Saya Noé – Iodine

Segítek egyből a legelején: Saya Noé egy magyar előadó. Bármennyire is hihetetlen, de hús-vér ember, van bőre, keringése, tüdeje, kislábujja. Ezenkívül pedig még hangja és stílusa is. Ráadásul nem is akármilyen: kenterbe veri a heti felhozatalt, de az egész év többi magyar előadóját is rendesen megizzasztja. A dalszerző-szövegíró-producer-énekes egyedül leforgathatna egy komplett Dalfutár-epizódot, de ezúttal inkább klipet csináltatott Grassó Ádámmal, nem is akármilyet. Ha nem látnánk az arcát, még azt is hihetnénk, hogy Billie Eilish egyik új videóját nézzük. Üde, változatos, izgalmas képek, rengeteg beállítás, iszonyú pepecs munka lehetett. 

A zene is brilliáns, számtalan apró részlet színesíti, sokszor használatos, közeli, intim, de mégis izgalmasan hangszerelt. És erre egy tökéletes hangszín tökéletes angol kiejtéssel teszi fel a koktélcseresznyét. 

Aki nem akar lemaradni később az „én ugye megmondtam, de már mikor” pillanatról, az most jól jegyezze meg ezt a nevet, még szükség lesz rá. Én szóltam.

Ennyi volt a hétre, köszönjük szépen, viszont kívánjuk, és küldjük mindenkinek, aki szereti.