Amikor 1982. szeptember 4-én becsuktam a világoskék kaput, és köszönés nélkül elindultam gyalog Battonyáról Mezőkovácsházára, hogy megnézzem a P. Box koncertjét, nem tudhattam, hogy 39 év múlva hangról hangra ugyanezt a műsort még hallani fogom vinyl lemezen. Akkor még arról sem volt fogalmam, hogy a vinyl formátum eltűnik a rendszerváltás után, sőt azt sem gondolhattam a Brezsnyevről szóló Kis föld című filmet nézve, hogy megszűnik a kis földnek éppen nem nevezhető szocialista tábor is. Valahogy úgy, ahogy egy film végén a moziban felkapcsolják a villanyt, amin csak a smáróló gimisek lepődtek meg.

Azóta szinte kimúlt a CD formátum, a DVD, a műsoros kazetta, már nem kell Kovácsházára sem járni strandra, mert Battonyán is lett fürdő, de 1982 nyarán még a kovácsházi medencék színes kabinjai előtt, a vizes törölközőn ülve kiesett a rántott húsos zsömle a kezemből, amikor a hangosbemondó közhírré tette: „Szeptember 4-én a Pandora's Box zenekar hangversenye lesz a művelődési házban”. Azzal sem törődtem, hogy az úszógatyámról levált a Speedo-logó, szaladtam a közeli művházhoz.

És tényleg: zöld, gót betűs plakát hirdette az eseményt. Soha jobban nem kezdődhet a hetedik általános, gondoltam, mert szerettem a P. Boxot, különös tekintettel Bencsik Sándor gitárjátékára, elegáns fazonjára. Nélküle más lett volna a klasszikus P. Mobil, nem lett volna például Utolsó cigaretta, Kétforintos dal, Menj tovább, Miskolc. Ugyanis szinte az összes ikonikus P. Mobil-számot Bencsik szerezte.

1982 nyarán egy tizenkét éves kamasz számára a hard-rock volt az út, az igazság és az élet. Csak másfél hónap múlva, 1982. október 23-án adta le a Magyar Televízió a Rolls Frakció koncertjét. Ezután, ha nem is vágták ki a fekete klottnadrágos apukák a Videoton tévéjüket az ablakon, a műsorfolyamot azonnal hatállyal megszüntették. „Állva pisilek, ülve kakálok, mégis úgy érzem, hogy tisztesség dolgából elég szarul állok.” Öcsém, ez durvább, mint a Ricse – mondogattuk félrevonulva a Mikulás bálon, mert anno felvettük a műsort a tévéből, és azt mozogtuk le. Nem akartunk Kacsatáncot járni a lányokkal, sőt azt sem akartuk énekelni, hogy „égni kell, annak, aki gyújtani akar”. Már inkább az tetszett, hogy „Bordám között rozsdás kasza, na, ez fasza!”

De 1982 nyarán még a hard-rockra voltunk rátekeredve, és azt terveztük, hogy majd igazi betoncsőben alszunk, mert mi igazi csövesek vagyunk.

Ha a csőben alvás nem is jött össze, a szökés igen. Becsuktam a kertkaput, magam mögött hagyva apám csőbilinccsel összerakott rózsalugas állványát, amit focikapunak használtam. Cirka három-négy óra gyaloglás, laza 16 kilométer, majd megérkezvén Kovácsházára megittam egy Gyöngyöt a lakótelepi Gyöngy presszóban, mert mindent csak stílszerűen.

És utána már kezdődött is a koncert. Mindenre emlékszem, az összes felkonfra, arra, hogyan remegtek a hangfalak, amikor Bencsik kicsit keményebb riffet fogott. Nos, ha nem is ez a koncert, hanem a néhány nappal később, az 1982. szeptember 19-én, a Budai Ifjúsági Parkban megtartott buli most a Moiras kiadó jóvoltából megjelent vinylen, meglepően jó hangminőségben.

Minden hang, a tracklista, a felkonfok, ugyanazok. Nekem ez a koncert Mezőkovácsháza, 1982. szeptember 4. És persze nem jelent meg a teljes koncert, hiszen az 56 perces perc volt – tudom, több, mint húsz éve van meg, CD-re írva.

Azzal lehet, és kell is vitatkozni, hogy mit és miért hagytak ki a szerkesztők a műsorból.... Nos, nem szerepel az anyagon a P. Box egyik népszerű, lemezen és semmilyen egyéb hanghordozón nem hallható Fekete báránya. Rendben van, az egyébként kiváló szövegíró, a Zöld, a bíbor és feketét is jegyző Csiga Sándornak nem éppen ez a legjobb szövege, de a dal akkor is ikonikus lett. És persze, az ún. „vasárnapi”, azaz a „nem igazi” csövesekről szól, akik csak a koncertek kedvéért bújnak szakadt ruhákba.

És igen, ez pedig az 1979 körüli kamaszköltészethez áll inkább közel, az ehhez hasonló verseket vagy beküldtek az Ifjúsági Magazinba, vagy nem, vagy felolvasták a gyerekek az osztályfőnöki órán vagy nem. Szerepel viszont a dobszólóval súlyosbított, balkáni ritmusokkal operáló instrumentális, Dödöle, ami nem éppen közönségbarát szerzemény. Szintén érthetetlen, hogy miért került a lemezre Bob Seger Heavy Music című tétele, ami csak azért szerepelt a repertoárban, mert a P. Box akkor új zenekar volt, és nem volt elég hosszú a műsora. E helyett a sorlemezen szintén nem hallható Halálkatlant tettük volna rá, ami szintén egy fogós rockdal. Halhattuk az első, 1981-es bemutatkozó kislemezen, illetve az 1,2,3 Start-féle első válogatáson, de önálló sorlemezén soha.

A Heavy Music eredeti felkonfjában elhangzik (vinyl lemezen nem hallható), hogy készülnek az új albumra, aminek Kő kövön lesz a címe. (Ezek szerint a már Vikidállal megjelenő Kő kövön dalainak egy részét még Varga Miklóssal írták.) Ezen kívül minden rendben van.

A lemeznek különleges a dokumentumértéke, egy olyan korszak emléknyoma, amikor a zenekarok részint az ún. ifjúsági sajtó hatására, részint saját, ízlésbéli preferenciák okán „keresték a kiutat” a hard-rock labirintusából.

van itt például Journey-hatás is, és ami meglepő: a rock szövegkönyvében tiltó listán szereplő „csirkepaprikás” szó is elhangzik a Másnak szól című dalban.

Az első P. Box-lemezen csak egyetlen klasszikus Hammond-ra épülő hard-rock tétel szerepel, a Hölgyválasz, ami eredetileg a P. Mobilnak írt, Élsz-e még átdolgozása. A koncert az első P. Box album bemutatója, tele számos, remekül meghangszerelt, a klasszikus hard-rock hangképétől eltérő dallal. A legtöbb dal eltér a lemezverziótól, már csak ezért is érdemes megismerkedni vele. Az Egérszerenádot például részben más szöveggel énekli Varga Miklós, de a Bolond nyitányában is felfedezhetünk egy ihletett Bencsikféle felvezetést. Ezt az atmoszférateremtő gitárjátékot sem halljuk a korábbi lemezváltozatokban (A dal kislemezen is megjelent.)

1982-ben az Edda is egy kísérleti prog-rockos műsorral állt elő (amit gyorsan le is vettek a repertoárról), a Korál Túlsó part című albuma a lírai rockból csak a lírát tartotta meg, a V' Moto-rock Gyertyák című lemeze egy különös találkozás az újhullámmal, ahogy a Piramis Plusz című albuma is.

Ne feledjük, ebben az időben a hard-rock még nem fulladt ki teljesen, a Vikidállal 1982 novemberétől fellépő P. Boksz még megidézte az „aranykort”, amikor részben az István, a király mindent elsöprő sikerének köszönhetően ezrek tódultak a rockkoncertekre, és ebben az időben a legnagyobb sikere az István, a király dalaiból is mazsolázó P. Boxnak volt. (Ne feledjük, a két főszereplő is a P.Boxhoz volt köthető, Vikidál volt Koppány, Varga pedig István énekhangja.) 1984-ben mindent vittek, még az Iron Maiden és Motörhead előtt is ők játszottak, aztán 1985 végére, amikor a videó magnóval nagyobbat lehetett virítani, mint Fender Statóval. „vége lett a dalnak”, a P. Box is, ahogy a legtöbb rockzenekar (Korál, Karthago, P.Mobil) feloszlott.

És jogos a kérdés: vajon megvert-e apám, amikor 1982. szeptember 4-én, éjszaka teljesen kimerülve, éhesen hazaértem? Nem. Csak arra emlékszem, hogy egymás után többször elismételte: „Anyád úristenit, nagyon korán kezded a csavargást”. De engem akkor csak az érdekelt, hogy kihozzam a kamrából a pörköltszaftos, galuskákkal teli fazekat.

P. Box:  Másnak szól

Moiras Records,  9 szám, 42 perc