A rock & roll suliban a különös zenekari nevek adása beugró feladat, de az mégis különös, hogy valaki 21 halott pilótáról nevezi el a formációját, azokról, akik Arthur Miller Édes fiaim című drámájában kísértenek. A Grammy-díjas Twenty One Pilots duóját azonban nemcsak az erkölcsi dilemmák érdeklik, hanem az önkifejezés kiteljesítése is. Ezek persze annyira terhelt kifejezések, hogy éppenséggel meg is lepődhetnénk, hogy új albumuk, a Scaled and Icy egy laza poplemez. Elsőre nehéz eldönteni, hogy ez az egész afféle bűbájos buhera-pop, vagy a naiv zsenik szabadidős játéka.

Az énekes Tyler Joseph a lemezborítón is látható pszi betűről azt mondja, „a logóval arra bátorítjuk az embereket, hogy alkossanak. Amit létrehozol, annak nem kell úgymond művészinek lennie, és elég, ha csak te vagy tisztában az értelmével”.

Mintha csak nyári alkotó táborban lennénk, vagy kreatív írás tanfolyamon, de nem, itt laza pop narratíváról van szó, nem túl bonyolult harmóniamenetekkel. Legalább is látszólag. Mert a műsor csak annyira naiv, amennyire mondjuk a nyolcvanas évek közepén Budapesten is bemutatkozó, a Neue Deutsche Welléhez sorolt Der Plan gyermeki szinti-popja.

És ott vannak a megadásra késztető tények is: a 2015-ös Stressed Out című slágerük lett az első olyan rockdal, amely a Spotify-on meghaladta az egymilliárd (!) streamelést. A Scaled and Icy-t alapvetően Joseph írta a házi stúdiójában a múlt év karantén-magányában, míg a dobos, Josh Dun szintén a saját szobastúdiójában hangszerelte a dobsávokat. Az album címe afféle játék a „scaled back and isolated" kifejezéssel, ami reakció lehet a COVID-19 járványra, de valószínűbb, hogy a cím a Clancy is dead anagrammája, ami utalás az előző, koncept albumuknak, a Trench-nek a főszereplőjére.

A Scaled and Icy látványosan hagyja maga mögött az előző lemez kerettörténettel terhelt világát. Slágeres, könnyen visszaidézhető refréneket, és egyben olyan hangképeket hallunk. Eszünkbe juthat, ahogy a gyerekszobában, villanyoltás után véletlenül belerúgunk a játékszintibe, ami felborítja a zenélő-beszélő Twilight Sparkle pónit, a barátság hercegnőjét. Kb. ilyen zavarba ejtő a Twenty One Pilots új albuma is, aminek a borítóján nemcsak ezt a bizonyos pszi jelet látjuk, hanem egy kék színű sárkányt is.

A sárkánynak neve is van, a sokat sejtető Trash nevet kapta a keresztségen, Walter Crane brit illusztrátor rajzolta egy gyerekkönyvbe, még az 1860-as években. De ennél is fontosabb az, ahogy a No Chances című dalban közös nevezőre hoznak hiphopot, a táncdalt és egy kórusmű-szerű témát. Szóval, nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy a lemez fényévekre került a Trench (2018) és a Blurryface (2015) sötét világától, és inkább visszatérés a 2013-as a Vessel kreatív alt-pop hangzásához. Persze nem kell bedőlnünk a könnyed hangvételnek, az album megfesti a karantén okozta magány és nagyvárosi pszichózis ezer árnyalatát.

A legjobb dalok a kimazsolázott kislemez slágerek, az áprilisban, a BBC Radio 1 műsorán bemutatott szintipopos Shy Away, az elektro-popos Choker (amit Justin Biber is énekelhetett volna), míg a harmadik kislemez funky-diszkós, részben alt-popos Saturday lett. A Scaled and Icy figyelemre méltó szerzői kvalitásokat mutató, ambiciózus album lett, tele addiktív slágerekkel, és biztonsági játékokkal is. Vannak olyan megoldásai, amelyekre talán Elton John is felkapja a fejét, és van néhány dal, amely megidézi az Electric Light Orchestrát, Stevie Wondert és a Pet Shop Boyst is, de akkor sem csodálkoznánk, ha meghallanánk a Petőfi rádión, egy Halott Pénz-sláger után. Ha eddig Tyler Joseph Josh Dun repülőgépe a hazai légtérben úgymond radar alatt repült, és eddig nem vetted észre, 2021-ben a Scaled and Icy-t már nem lehet megúszni.

Twenty One Pilots:  Scaled and Icy

Warner,  11 szám, 38 perc