Huszonöt éve jelent meg a Stone Temple Pilots Tiny Music... Songs from the Vatican Gift Shop című harmadik lemeze, akkor, amikor Ópusztaszeren felavatták a restaurált Feszty-körképet. A Tiny Music is egy körkép, csak éppen Amerikáról. Az album borítóján lovak és szürke marhák helyett krokodilt látunk, a Munkács környéki hegyek helyett úszómedencét, az ősmagyarokat pedig keleti istenségek pótolták. A lemeznek is hányattatott volt a sorsa, mint Feszty munkájának.

Mert nem elég hitelesnek lenni, annak is kell látszani. És ez a bizonyos látszat a grunge fénykorában a Stone Temple Pilotsnak jött össze a legkevésbé. A közönség szerette a Tiny Musicot, amely a Billboard 200 albumok listájának negyedik helyén debütált, dupla platina lett, de a műfajt hitelesítők szerint nem lehet a napfényes San Diegóban hitelesen szomorú zenét írni, ráadásul akkor sokan úgy gondolták, hogy Seattle tájvédelmi oltalom alatt áll, és ami nem ott született, az nem lehet igazi grunge. 

Az eredetiség kultuszát pont egy olyan műfaj tűzte a zászlajára, amelynek egyik vezető zenekara, a Nirvana is jól beazonosítható hatások (pl. Pixies, Sonic Youth) együtteséből épült fel. Az album egyébként annak ellenére ért el remek eladásokat, hogy Scott Weilandnak a heroinnal való meghitt kapcsolata miatt a zenekar nem tudott turnéra menni.

A Tiny Music a kilencvenes évek második felének jellegzetes jellemző poszt-grunge albuma, amely már csak nyomokban tartalmaz tipikus Seattle-soundot, inkább afféle hard-rock zsánerű indie-poppal van dolgunk, ami integrálja a The Beatlest, a Rolling Stonest, a shoegaze-t, a glam-punk féle manírokat, és a hetvenes évek feszes, hard-rock alapú slágerpopját A fiúk ekkor már sokkal lazábbak, populárisabbak, szabadabbak voltak, mint a grunge-ra felesküdött zenekarok, így a Tiny Music... Songs from the Vatican Gift Shop egy időtlen album lett, olyan kislemezslágerekkel, mint a Big Bang Baby, Trippin' on a Hole in a Paper Heart, Lady Picture Show.

A lemez elkészítésének körülményei sem voltak éppen hétköznapiak, 1995 elején a Scott Weilandet letartóztatták heroin és kokain birtoklásáért, majd egy év próbaidőre ítélték. Ezután megalakította saját side-bandáját, a Magnificent Bastardsot, és dalokat vett fel a Tank Girl filmzenéjéhez és egy John Lennon-tribute albumhoz. Az anyazenekara mintegy válaszlépésként létrehozta a Talk Show nevű zenekart, és több tucat dalt írt. Amikor Weiland, a tékozló fiú hazatért, a Stone Temple Pilots tagjai nekiálltak szétválogatni a felvételeket, melyek legyenek az anyazenekar dalai, melyek kerüljenek át a Talk Show projektbe.

Tehát finoman szólva sem volt kohézió a zenekar tagjai és az énekes között, de ez cseppet sem látszik a lemezen. A poszt-grunge éra egyik csúcsművéről van szó, amely ajánlatot tesz arra, hogy mi legyen a kiút a kifáradt grunge-ból. A kábítószerből és a hetvenes évek rockjából is a legjobb minőséget választó, 2015 decemberében elhunyt Scott Weiland ugyanolyan nagy halottja a korszaknak, mint Layne Stanely és Kurt Cobain.

A Stone Temple Pilots jó időben (az 1990-es évek elején) volt rossz helyen (San Diego), abban a korban, amikor a rockban a hitelesség volt a varázsige, a napfényes tájakról érkezett gitárnyűvőknek nem hitték el a kockás flanelingben abált pszichedeliát és a Martens bakancsban puhított hard-rockot. Ettől függetlenül első osztályú rockzenét játszottak, amiben ott volt a T-Rex bombasztikussága, Bowie érzékenysége, a Beatles játékossága. A közönséget pedig a legkevésbé sem érdekelte, hogy az amerikai rocklapok az abban az időben főleg a Pearl Jamet dédelgették. A Stone Temple Pilots a rocktörténet egyik legsikeresebb zenekara volt a 70 millió eladatott albumával, nyolc listavezető dalával. Az amerikai rockzene Feszty-körképéről nem hiányozhat ez a lemez sem, ami első hallásra olyan meglepő volt, mint egy úszómedencében beköszönő krokodil.

Stone Temple Pilots: Tiny Music... Songs from the Vatican Gift Shop

Warner, 12 szám, 42 perc