Talán Lorde Solar Power című albuma az első a pop történetében, amelynek megjelenését egy kutya elpusztulása miatt halasztották el. Miután Lorde-ban „kikristályosodott a veszteség”, végre a boltokba kerülhetett az új-zélandi énekesnő folkos társadalmi kommentárja, amely valójában egy jóga-pop kurzus, ami segít a klímagyász feldolgozásában, és választ ad arra is, hogyan reagáljon a generációs kiégésre, mert itt egy korosztály, amelyik már mindent előre megkapott, így már csak elvenni lehet tőlük.

Érdemes egy pillanatra elgondolkodni azon, hogy valaki nagyobb nyilvánosságot szánt kutyája elpusztulásának, mint mondjuk azok az előadók, akik a gyermeküket veszítették el, gondoljunk Eric Clapton vagy Nick Cave gyászára. Aztán: Lorde nem adja ki CD-n a lemezét, mert annak nagy az ökológiai lábnyoma, viszont megjelenteti vinylen, amely már csak a mérete miatt is sokkal több anyagot használ el.

Lorde megveti a celebvilágot, meg is énekli ezt, ehhez képest a borítóra egy perfekt szexista instakép került, amelyet barátnője, Ophelia készítette róla a strandon. Tovább is van, mondjam még? Lorde nem sokban különbözi Greta Thunbergtől, csak sárga esőkabát helyett falatnyi bikiniben ugorja át napozó barátnőit, és nem az Amnesty weboldaláról tölthetjük le a podcastjait, hanem a Tidalon vagy a Spotifyon szólalnak meg mézédes, hippis dalai. 

A Solar Power dalai kétségtelenül radikális váltást jelentenek a korábbi, Melodrama című albumhoz képest, amely egy Red Bull-illatú házibuli-inferno megzenésítése, sok elektronikával és herbállal. Ha Lorde annyira kívül áll a celebvilágon, miért az Amerikai Egyesült Államok egyik legkeresettebb producerével, a Taylor Swift karrierjét is egyengető Jack Antonoff-fal dolgozik együtt?

Nemrég azt nyilatkozta a New York Timesnak, hogy nem Jack Antonoff-lemezt csinált, hanem Lorde-albumot, és hogy Antonoff nagyon sok engedményt tett neki a produkció és a hangszerelés terén. Ebből mintha kiolvasható lenne, hogy mégsem Lorde diktált, hanem a nemzetköz trendeket meghatározó sztárproducer. Lorde-nak ezúttal az volt a leginkább radikális gesztusa, hogy egy időre eltűnt a közösségi médiából...

Amikor befejezte a 2017-es Melodrama-világturnéját, hazament Aucklandbe, és eltűnt a nyilvánosság elől, úgy érezte, eljött a technikai detoxikálás ideje. Lorde 2022 februárjában indul harmadik koncertturnéjára Solar Power Tour címmel, amely érinti Óceániát, Észak-Amerikát és Európát is. Nos, már számos szimfonikus zenekar és popsztár jelentette ki, hogy nem turnéznak, mert annak elviselhetetlenül nagy az ökológiai lábnyoma, de a globális felmelegedést központi témává tevő Lorde számára ez éppenséggel belefér.

A Solar Power egy olyan indie-folk hatású pszichopopalbum, amelyen az életrajzi intimitások vetésforgóban váltják az ökológiai vádiratokat. Íme egy organikus unplugged album, amely az önmarcangoláson és a klímagyászon kívül arra is keresi a választ, hogyan tudnánk rendezett viszonyba kerülni a természettel.

Lorde a Melodrama megjelenése után elutazott az Antarktiszra, és más emberként tért haza. A szemlélete szinte apokaliptikus lett, de nem ez a meglepő, hanem az, ami a Leader of a New Regime című dalból kiderül: ismeri és szereti Céline regényeit. Az ő „cuccait” viszi magával disztópikus világába, egy szigetre, ahol megfelelő a védelem az ultraibolya sugárzás ellen, ahol kéj és paranoia uralkodik, és ahol a rezsimnek szüksége van egy új vezetőre. A The Path című dalban a tini milliomosok nehéz életét meséli el, akiknek rémálmai vannak a vakuk villanásától.

Lorde harmadik lemeze, a Solar Power kissé egyanyagú, szintetikus anyagoktól mentes, karbonsemleges vállalás. A Secrets from a Girl (Who’s Seen it All) című számon kívül egyetlen slágergyanús dal található, maga a címadó szerzemény. Utóbbiban a legnagyobb poén az időzítés: a felvételt napfogyatkozás idején „lőtték fel”. A környezeti tudatosság jegyében azt mondhatjuk, hogy hagyjuk a vinylt, elég, ha letöltjük a Solar Powert, így kisebb lesz a produkció ökológiai lábnyoma.

Lorde: Solar Power

Universal, 12 szám, 43 perc