Harminc éve jelent meg a Metallica 35 millió példányban értékesített, Grammy-díjas albuma, amelyet mindenki Black albumnak hív. A lemez egy afféle javító dolgozat, amely a korábbi album, az ...And Justice for All hibáit állítja helyre. A túlságosan bonyolult, komplex 1988-as album után a zenekar egyszerűbb, rövidebb dalstruktúrákban gondolkodott. A legendásan rosszul kevert, a basszust hátérbe szorító hangzás miatt az ...And Justice for All úgy kopogott, mint

A sztárproducer Bob Rock ezért klasszikusabb rockhangzást javasolt Hetfieldnek. Kipróbálták, milyen lenne élőben felvenni a dalokat, és végre nem hagyták ki a basszusszólamok megírásából Jason Newstedet sem, akit soha nem fogadott be igazán a zenekar. A lemeznek egy időben a Five címet akarták adni, de rájöttek, hogy az ötös sorszámnál is egyszerűbb, ha nem vacakolnak a címmel.

A coveren a zenekari logó mellett alig észrevehető módon ott a Gadsden-zászlón is látható kígyó. A függetlenségi háború idején használt lobogón a Don’t Tread On Me felirat olvasható, amely az album hatodik felvételének is a címe. Vannak, akik szerint a fekete borítót a Spinal Tap nevű vicczenekar Smell the Glove című albuma inspirálta, de Lars Ulrich szerint a Status Quo Hellója volt az ihlető forrás. (Ugyanakkor az utóbbi lemez covere figuratív, jól kivehető rajta a zenekar sziluettje.) De hogy miért kell ezt a legendásan jól hangzó, sajátos hangképpel rendelkező etalonlemezt újrakeverni?

Persze sokaknak az is kérdés volt, hogy csak a rosszul kevert ...And Justice for Allhoz képest szól parádésan a Black album, vagy tényleg a metál hangkeverés egyik mesterműve, aminek munkálatai közben a Los Angeles-i One on One stúdióban hónapokon át veszekedett Hetfield és Bob Rock. A 2021-es remaszternek megmaradt az analóg soundja, mintha benne hagytak volna olyan esetlegességeket is, amelyek csak a mesterszalagról hallhatók, szóval megmaradt az élő adás varázsa, csak magát a soundot frissítették fel.

Bob Rocknak bizonyára számos esetben volt igaza Hetfielddel szemben, hiszen a siker mindenképpen őt igazolta, ahogy az is, hogy a 2003-as St. Angerig együtt dolgoztak. A Black album a metál mesterműve, még a zseniális dalszerző, a napszemüvegeket és slágereket gyűjtő Elton John is megdicsérte, szerinte a Nothing Else Matters az egyik legjobb dal, amit valaha írtak. Jellemző, hogy voltak rajongók, akik a St. Anger megjelenése után petícióban kezdeményezték, hogy a zenekar szakítsa meg a kapcsolatot a Bob Rockkal, míg korábban a rajongók másik csoportja azon fantáziált, hogy kiad egy basszusokkal felturbózott ...And Justice for All-bootleget ...And Justice for Jason címmel, ami egyébként a YouTube-on meg is található.

Lehet nem szeretni Rockot a spagettiwesternes The Unforgivenért, a vonóshangszerelésekért, de az biztos, hogy ő csinált a metál hőseiből nagybetűs rocksztárokat. És persze az MTV, amely már az ...And Justoce for All-ról is játszotta a One-t, így fordulhatott elő, hogy a Metallica a legelborultabb albumával – köszönhetően a One-nak és az MTV-nek – a globális sztárság előszobájába került. A Billboard 200-as listán 550 hétig (!) szereplő Black album elképesztő slágergyűjtemény, olyan monolitokkal, mint az Enter Sandman, a The Unforgiven, a Nothing Else Matters, a Wherever I May Roam vagy a Sad but True, de valójában minden dal hibátlan, maga az album olyan kereskedelmi mérföldkő, mint a szintén fekete Back in Black, az AC/DC mesterdarabja.

A Black album négy egymást követő héten vezette a Billboard 200 listáját, a lemez minden idők egyik legsikeresebb albuma lett. Mindezt úgy, Hetfield a bluesos húzású The God That Failed-ben feltárja rákban elhunyt édesanyja szenvedését, aki visszautasította a terápiákat, mert szerinte

A lemezt háromszor keverték újra, a felvétel időszaka is konfliktusokkal terhelt emberkísérletnek mondható, de a végeredmény a rocktörténet egyik kulcslemeze lett, amely nemcsak a kilencvenes évek rockzenéjére gyakorolt felmérhetetlen hatást, de maga a heavy metal is bekerült a globális popkultúra főáramába. A rock and roll egyik legbizarrabb altatójában, az Enter Sandmanben azt énekli Hatfield, hogy akkor se törődj a zajjal, ha vadállatok vannak az ágyad alatt, a szekrényedben vagy a fejedben. Nem is kell, mert tudjuk, hogy van egy védelmező kígyónk.

Metallica: Metallica

Universal (Eredeti megjelenés: 1991. augusztus 12.),  12 szám, 62 perc