Kölcsey–Erkel–Petőfi–Varga featuring a házbaaaaan! Varga Viktor leporolta, mit leporolta, inkább restaurálta a Himnuszt, és az évtized kardelőrántását produkálja legújabb klipjében. Jobbnak ítélte meg a Himnuszt, mint bármelyik saját számát, lehajolt hát érte. Neki senki se mondja meg, mit szabad és mit nem.

Ezzel szemben a többiek saját szerzeményekkel jöttek ki az elmúlt két hétben. Bongort elkapta a plébános a hintalónál, ezért ateista lett. HRflow jó HR-esként Tóth Andit szerződteti, és kirobbantja a hülyeség forradalmát. Zóra bizonyítja, hogy miért volt igaza Schopenhauernek az A zene esztétikája című írásában, kiegészítve egy minden szempontból gyönyörű klippel. A Platon Karataev pedig megvalósítja Aquaman álmát: vízből van a túlsó part, mondják.

Bongor: ÚJ VÉG

Bongor olyan hatásfokkal pörgette fel a magyar rapet, mint a delta-variáns a maszkeladást világszerte. A klipszemlén nemrég a Kenyér című klipjéért díjazott előadó megint stabilbástya-dallal és -klippel jelentkezett. És ezúttal sem óvatoskodik:

Ateista lettem, eltűntem a hittanórán,

mert téged elkapott a plébános a hintalónál.

Közben az INRI IMRE felirat jelenik meg fölötte, innen pedig már csak a rákjárásban lépcsőző és vért hányó kislány hiányzik az Ördögűzőből. Mondjuk a rákjárás félig-meddig megvan, amikor tolatókamerában látjuk a főhőst. 

Bongor egy paradigmaváltás első fecskéje, aki átkattinthatja végre a lányok fejében a mágnesek polaritását, hogy ezentúl ne a lambós sugar daddykre bukjanak, hanem:

Én egy kibaszott poéta vagyok, kopás,

ebben az a csodás! (hogy)

Az okos lányok a legjobb költőknek

tartogatják a legjobb szopást.

De senki se aggódjon, mert nem töröl el mindent a popkultúrából, a régi jó dolgokból is marad egy pár. Mint például a péniszkultuszból:

Kúrjunk végre, beybe, mintha nem vóna’ holnap,

lehozom néked én a farkammal a Holdat.

Minek ide Elon Musk vagy Jeff Bezos, ha Bongor megoldja okosba? Állítsátok le a kilövést, srácok, megcsinálja schwarzba! 

A kezem nézd meg: koszos a körmöm,

a ráncok a rácsok, a bőröm a börtön.

Ott végződöm, ahol az ujjvég,

minden kezdet, bazmeg, egy új vég. 

HRflow ft. Tóth Andi: Mérleg

A hülyeség forradalma zajlik éppen, és HRflow a HR-es, aki saját magát szerződteti zsebforradalmárként. A dal legelején a forradalom első pontjaként az időmértékkel számol le:

Voltam ennél jobban, de mindenkinek vannak

ilyen napjai. A spanom azt mondta, jah.

Hiszem, hogy megszűnik ez a sok szar,

és a tűz majd újra belobban.

Ki ne vágyna egy ilyen barátra? Én megosztom vele a fájdalmam, mondjuk hogy a forradalmi hevülettől fűtve a lovassággal szembenézve sajnos átszúrták a hasam egy méteres karddal, és most kilóg a belem, erre ő annyit tud kibökni, hogy jah. Még csak azt se mondja, hogy figyuka, tesikém, húzod a beled, vágod? Csak egy szimpla jah. Ennyire futja. Jah.

Aztán a második forradalmi pontként a szülőkkel való leszámolás következik:

Középiskolában még

itt várt, ha a buszom beért.

Rám néz, és azt mondja, megváltoztál

nekik, de nekem ugyanaz maradsz, mint rég, ah.

Vagy én értek félre valamit? Ki más várna rám, ha beér a buszom, mint a papa vagy a mama? Esetleg egy nagyi. Vagy másra gondol itt a költő? Nehéz kérdés, mert a következő versszak sem segít ebben a barkochbában, hiszen az valami olyasmiről szól, hogy engem fényképeznek, körülöttem pedig még fiatalkorú lányok (nem tudom, mit csinálnak, nincs állítmány a versszakban). De jóval izgalmasabb a következő pár sor, ahol a harmadik forradalmi követelésnek eleget téve leszámolunk a fizikával. Vagy a matekkal. Na jó, inkább az egész realitással:

A volt osztálytársaim házasok,

én pеdig még mindig lázadok.

Papírkötegekbe’ százasok,

dе csak ennyim van.

Szegény HR-es, a világ legrosszabb munkaereje lehet, ha nem tűnt fel neki, hogy a papírszázasokat már elég rég kivonták a forgalomból. De mérlegképes könyvelőnek még azért elmehet:

Mindannyian ismerjük a mérleg két oldalát.

Egy olyat bizonygatsz, amit soha nem fogsz tudni megadni,

hogy hagyod, hogy boldog legyen mással.

Addig értem, hogy a mérleget magát ismerjük, örülök neki, hogy ebben megegyeztünk. Hogy a serpenyőkben mi lehet, számomra rejtély. Ahogy az is, hogy mit bizonygat, és ki, és ez hogy jön egy szerelem elengedéséhez. 

Drukkolok a forradalomhoz, de remélem, engem azért elkerül majd.

Kölcsey Ferenc–Erkel Ferenc: Himnusz (Varga Viktor előadásában)

Nemzetünk nagyjai: Kölcsey, Erkel és Varga. A magyarok istenére esküszünk, hogy kicsik többé nem leszünk, a nagyokkal egy sorba kerülünk. Ha beledöglünk is. Varga Viktor leporolta a Himnuszt. Kicsit túl is szaladt a seprű, ezért ecsetet is ragadott, hogy restaurálja, és így meg is lett a magyar líra ecce homója, vagyis legnevezetesebb restaurátorbakija. Mit lemostak a századok, rákenjük a gyalázatot! A szövegből nem idézek, mindenki ismeri, pont ezért dolgozhatta fel Viktorunk, nemzetünk legújabb nagyja. Inkább a leírásból idézek:

Zene: Erkel Ferenc

Szöveg: Kölcsey Ferenc

Előadja: Varga Viktor

Láttunk már ilyesmit (lásd: Írta: az élet. Rendezte: Ákos), de azért ez jobban kinyitja a bicskát a zsebünkben. Akarom mondani, a kardot a hüvelyünkben. A videó 48. másodpercét mindenkinek ajánlom, aki szereti a dicsőséges, diadalmas, hősies kardrántottát.

De hadd idézzek tovább a Művész Úrtól (változtatás nélkül):

A magyar nép zivataros századaiból... 

Itt volt az idő, hogy a szépséges himnuszunkból elkészüljön egy olyan verzió, ami átalakítás nélküli, de stílusában hordozza a magyar Virtust, és Erőt, őrzi a hagyományainkat, és bátorrá tesz, mint egy Huszárt a kivont kardja. 2022 nagy költőnk és forradalmárunk emlékéve, ezért elkészítettem Petőfi Sándor gúnyáját, és méltón belefoglaltam Őt, a hazánkat összetartó és időtlen műbe, hogy emlékezzünk örökre, hogy micsoda erők lakoznak szíveinkben!

Ezek szerint nem áll meg Kölcseynél és Erkelnél a featuringben. Még egy nagy fanbase-zel rendelkező artistot beránt, ahogy a kardot ki. Méghozzá Petőfi Sándort. Aki ezúttal nem gatyába táncol, miközben a felesége bugyiban, sőt nem is Lil G-nél és Nemazalánynál vendégszerepel, hanem a gúnyáját adja Viktornak, aki, hogy lerángassa róla, jó alaposan megforgatta szegény Petőfit is a sírjában. 

Drukkoljunk együtt Viktornak, hogy az alkotása időtlen legyen, és örökre emlékezzünk rá. Lehet, hogy fogunk is, de nem hiszem, hogy ő ezzel különösen jól járna.

Zóra: Mámor

Schopenhauer szerint a zene az akarat megnyilvánulásának legmagasabb foka, a legművészetebb művészet, hiszen nemcsak anyagot formálunk, másolunk, hanem a platóni ideákkal egy szinten lévő entitás keletkezik, amelynek megalkotója a lángész. De nemcsak filozófiai értelemben, a zene esztétikája szempontjából fontos ez a dal és klip, hanem minden létező esztétikai szempontból. Akinek nincs füle és nincs szeme, nyugodtan lapozzon tovább (bár fogalmam sincs, eleve hogy talált ide). 

Zóra, kezdődik az óra, itt az idő, hogy megismerkedjünk, és együtt dúdoljuk a Mámort. Amiről nagyon nehéz eldönteni, hogy alternatív vagy mainstream akar lenni: ugyanis mindkettőnek kiváló. Ha popdalként hallgatjuk, csodáljuk a hangszerelést, a dallamvezetést, a precízen kimért gitár-, zongora- és énekhangot és a három aranymetszet arányát. Ha alterként, bőven találunk elég harmóniát a zenében és mélységet a szövegben:

Lásd, égek most már,

lángol a bőröm alatt

ez a láz.

Te hoztad rám.

Ha modellügynökök vagyunk, akkor pedig nyugodtan lehalkíthatjuk a zenét, és tárcsázhatjuk Párizst. 

A klip végtelenül egyszerű, arcközeli, lassan építkező mozgások és épülő háttér, vetített hangulatok. Mégis működik, és nem csak azért, mert Zóra külalakice elviszi a show-t. Sokkal inkább azért, mert az énekes személye, a hangja, a hangszerelés, a hangzás és a szöveg, illetve a képek tökéletes egységben vannak.

Ha újra és újra meghalnék,

minden életben melletted ébrednék,

és kérdezném:

Ki voltál? Ki lettél? Elmennél?,

ha most az egyszer eltemethetnéd,

mit éltél már.

Vagy maradnál?

Maradj hát.

Platon Karataev: Vízből van

Aki szereti az Alt-J-t, annak azért, aki nem, annak azért merem ajánlani ezt a számot. Az első sóhajtól az utolsó rezdülésig, a megpendítéstől a lecsengésig ugyanolyan hangulatot teremt, mint az említett zenekar. Ennek minden előnyével és hátrányával. De a hátrányból még előny is lehet, hiszen én például még sosem hallottam az Alt-J-t magyarul, és most lehetőségem van rá, és fél percnél elkap és besszippant a szám. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk. De ne legyünk ennyire citromba harapottak, hiszen a Platon Karataevről csak az nem hallott még, aki buborékban él. Vagy akváriumban. És ez rendjén is van, hiszen mára kötelező tananyaggá váltak a magyar alterben.

Az emberi test tömegének több mint ötven százaléka víz. Vecsei H. Miklósnál ez a szám valamivel nagyobb, ő fut és úszik a klipben, és annyi a víz alatti jelenet, hogy a 4. perc felé közeledve nekem már egészen aranyhalnak tűnik. A Föld felszínének több mint hetven százaléka víz, így Platónék filozófiája szükségszerűen inkább stimmel, mint nem. A világunkban található dolgok legnagyobb része tehát víz, ha megfogok valamit, és utána még valamit, abból legalább az egyik víz lesz. Vagy legalábbis nedves.

Vízből van a túlsó part,

vízből van a túlsó part.

Az énekes-gitáros Balla Gergely írta a szöveget, ő is rendezte a klipet, ami szépen építi tovább a zenekar életművét. Érdemes becsatlakozni, aki még nem tette.

Vízből van a túlsó part,

kar után kart hiába csapok,

nincs már, ami megtart,

vízből van a túlsó part.

Így vált el egymástól a hülyéség és a lángész forradalma az elmúlt két hétben. Kíváncsi vagyok, izzik-e tovább a forradalmi hevület, vagy elfüstölög magában, nagyot koppan, azután elhallgat.