A hetvenes évek körúti presszóiban nemcsak a Szputnyik műholdra emlékeztető kávégépek voltak a jövő műtárgyai, hanem az Amerikát idéző jukeboxok is. Ha „bedobtál egy kettest”, meghallgathattad a Táncdalfesztivál ’81-es szériájából a Láma együttes Ritmust! című kislemezét vagy Bódy Magditól a Sakkfigurákat.

Még véletlenül sem volt az Edda Álom / Minden sarkon kislemez, hogy a vándortáborozó gyerekek eldobják naftalinszagú iskolai hátizsákjukat és a Bükkben faragott botjukat.

Most viszont mindenki összeállíthatja képzeletbeli wurlitzerjén eszményi presszós szettjét, ugyanis a Moiras Records négy kislemezzel (Szikora Róbert, Beatrice, Futurama, Agnus Dei) is előrukkolt. Sejthető, hogy inkább a szenvedély hívta életre ezeket a csillogó fekete lemezeket, mintsem a piaci megfontolások, ugyanis közel annyiba kerül egy kislemez előállítása, mint az LP-jé, de csak feleannyiért árulhatják, ha azt szeretnék, hogy jó eséllyel meg is vegyék.

A Moiras előadói között nincs közös nevező, leginkább egy olyan képzeletbeli tracklistát állíthatunk össze belőlük, mint annak idején a Tánczenei koktél volt.

Először tárazzuk be képzeletbeli zenegépünkbe a Szikora Róbert Forr a dalom című 1956-os eseményeket rock & rollban elmesélő, 1992-es, hamvába hullt projektjét. (A B oldalon a Dzsú Boksz című, szintén „kócos” rock & roll számot hallhatjuk.) Kész csoda, hogy az 1956-os szervezetek nem balhéztak a kimondottan vagány Forr a dalom miatt. 1992 meglehetősen forró időszak volt, ekkor fütyülték ki például Göncz Árpád köztársasági elnököt a Parlament előtt.

Azaz megjelent, de mégsem került kereskedelmi forgalomba, mert mire legyártották a kazettákat, a kiadó csődbe ment, így Szikorának nem is volt kedve az egészhez.

Nos, erről a kazettáról válogatta ki Kovács László, a Moiras főnöke a Forr a dalom című rockabillyzsánerű dalt, amelynek jampis lazasága még 1992-ben is radikális gesztusnak tűnhetett. Ha jó tíz évvel hamarabb megírja a szerző az 1956-os forradalmat egy rock & roll utcabálnak vizionáló dalt, talán belekerülhetett volna a Megáll az időbe.

Ja, nem. Ez 1981 környékén nagyon durva lett volna, és biztos, hogy nem Pepita oroszlánt kapott volna érte Szikora – aki eléggé hasonlított akkor a filmbéli Pierre-re –, hanem valami mást.

Corvin közben készül egy utcabál.

Indul, indul a cirkusz.

Senki nem tud semmit, vagy dob szól, vagy Kalasnyikov.

Tömegben elterjedt, talán Elvis van itt.

A Rákóczi tér után már teljes a zűrzavar,

közben szakadni kezd a zivatar.

Forradalom, Sztálin apánk szobra dől az Aréna úton,

forradalom, ezer nagy álom, ezer kis ólom…

A dal korrekt atavisztikus rockabilly, amire mi, magyarok sosem voltunk igazán vevők, lásd például a Hungária 1985-ös Van, aki forrón szereti című kiváló rockabillylemezét, ami akkorát bukott, hogy Fenyő hirtelen felindulásában megalapította a Modern Hungáriát, ami viszont parádés életművének mélypontja lett.

A Szikora-SP előzménye a szerző két kifogástalan paródialemeze (Így jácctok ti és Így jácctok kint) volt. Hősünk egy harmadik lemezzel akarta lezárni a történetet, amelyen saját dalai szerepeltek, Így jáccom én… rock and rollt cím alatt. A dolog a kislemezzel is a helyére került, bár jobban örültünk volna, ha a teljes anyagot publikálják.

Megjelent a Beatrice 1979 végén rögzített rádiófelvétele, Fényes Szabolcs és Szenes Iván (!) dala is, a Minek él az olyan, amellyel 1980-ban a Beatrice elindult a Tessék választani! zenés vetélkedőn. Persze Miklóska Lajos zseniálisan áthangszerelte, így aztán egy igazi punk&rock húsköltemény lett az amúgy blőd táncdalból. A dalt a zenekar is szerette, már 1980-ban része lett a Beatrice repertoárjának, 1990-ben pedig megjelent a már újjáalakult Ricse Gyerekkorunk lexebb dalai című válogatáslemezén, Feróék újrajátszották a műsort, így annak nincs dokumentumértéke.

Viszont a most megjelent kislemeznek igen, hiszen az eredeti hangfelvételt hallhatjuk. A B oldalra került 1979 nyarán rögzített Jerikó is kötődik a Rádió épületéhez, hiszen a Bródy Sándor utcában titokban rögzített demóanyag egyik kulcsszámáról van szó, amely soha nem szólt ilyen jól. A Betiltott dalok – Megkerült hangszalag című CD-n egyszer már megjelent, de azon a demón nem halljuk Miklóska Lajos basszusjátékát sem.

A Futurama az egyik legnépszerűbb klubzenekarunk volt, de csak egyszer jutottak lemezfelvételhez – Bolond a világ és a Nem kell nékem –, amely végül nem jelenhetett meg. A zenekar elképesztő energiával, vitalitással játssza a beatet, ráadásul a mai napig korszerűnek, coolnak hat felpörgetett partyzenéjük, amiről nemcsak a Frakk, a macskák réme főcíme juthat eszünkbe, hanem az Ismeri a szandi mandit? című, Gyarmathy Lívia-féle film is, amelyben bőszen zenélnek.

A Futuráma afféle keltető zenekar volt, megfordult itt a híres-neves, többek között a Makk-Mattban és a Tűzkerékben is zenélő Váradi Vadölő László, aki aztán vonatokon lett büfés, és játszott itt a később a Piramisban doboló Köves Miklós Pinyó is. Ha e két garázsbeatkoktélt megmutatták volna mondjuk Duffynak, bizonyára csettintett volna néhányat.

A két Futurama-felvétel a magyar beat legszebb napjait idézi, maga a kislemez afféle helyi érdekű csoda. A dalok éppúgy feldobják a fóliasátras lagzikat Temerintől Biharugráig, ahogy életet lehelnek bármilyen celebesküvőn, ha éppen elnehezül a násznép a homár-mangó krémfreschtől.

Az Agnus Dei Mátyás Attila zenekara volt valamikor a kilencvenes évek közepén, amikor az F.O. System alapítóatyjának éppen elege volt a dirty rockos Sex Actionből. Az egykori MOM romos gyárépületében volt a próbahelyük, ahol most egy pláza terpeszkedik. E sorok írója még emlékszik arra, hogy mindannyian sárga Caterpillar bakancsot viseltek, és persze emlékszik a Hordom a jelet című számukra.

Volt még egy emlékezetes koncertjük az E-Klubban, ám mivel állandóan ment a nézőtérről az efószisztemezés, és a zenekari tagok között sem volt meg az a bizonyos kémia, nem sokkal a Minden című CD-jük megjelenése után feloszlottak. Kár volt értük, egészen kellemesnek tűnt a némileg a U2-t és persze magát az F.O. Systemet is idéző formáció.

Erről a mára már teljesen elfelejtett kiadványról másolták kislemezre a Hordom a jelet és az Eső című számot. A szövegek az F.O. System paneljeire épülnek („Az emlék bennem él” stb.), de a hangszerelés egészen korszerű, a Therapyt és a U2-t idéző megoldásaik 1997-ben (és még ma is) kimondottan izgalmasaknak tűnnek.

Szóval érdemes 45-ös fordulatra kapcsolni, és néha kislemeznapot tartani. Olyan, mintha összeraknánk egy playlistet, csak nem digitális platformon, hiszen a lemezjátszónk röpíthet vissza abba a korba, amikor a rock and rollt nemcsak az epikus nagy szerelmek jelentették, hanem a háromperces, slágerhosszúságú gyors menetek is.

Szikora Róbert: Forr a dalom / Dzsu Boksz

Beatrice: Minek él az olyan / Jerikó

Futurama: Bolond a világ / Nem kell nékem

Agnus Dei: Hordom a jelet / Eső

Moiras Records