Még Judy Garland énekelte 1948-ban, Cole Porter A kalóz című dalában, hogy „légy bohóc… játszd a bolondot, és mindig te nevetsz utoljára”. A 110 éve, 1891-ben született Cole Porter aztán tényleg utoljára nevetett, hiszen a swing és a jazz egyik legnagyobb tekintélyének számító, 95 éves, Grammy-életműdíjas Tony Bennett és a kortárs pop egyik legnagyobb ikonja, Lady Gaga most Porter-dalokat mond fel a Love For Sale című duettalbumon.

Nem ez az első kollaborációjuk, 2014-ben jelent meg a Cheek to Cheek című, jazzsztendereket ajánló duettalbum, amelyen többek között George Gershwin és Cole Porter dalai hallhatóak. Most úgy gondolták, csak Porter kultuszának áldoznak, aki az első világháború után olyan életművész volt, hogy helye lett volna A nagy Gatsbyben is.

Porter zseniális alkotó volt, aki laza dumákban is nagyszerűeket komponált. Itt van például az ihletre vonatkozó megszólalása, mely szerint az egyetlen inspiráció a telefonhívás valamelyik rendezőtől. Kétségtelen, hogy nem Tony Bennett találta fel a futófényes lépcsőt, mégis volt idő, amikor neki állt a legjobban. És remekül áll persze Lady Gagának is, aki jól hozza a dance-pop Szörnyella de Frász-jelmezét, de azért ő is tudta, hogy New York fényeinél semmi nem öltöztet jobban, különösen, ha swinget ad elő valaki. Vagy jelen esetünkben valakik: Bennett és Gaga.

A közös munka mindkettőjüknek jól jött, a dance-trashben is otthonos mozgó Gaga ezután lett szórakoztatóipari intézmény, és mutatta meg, hogy a manhattani jazzbárokban is megállja a helyét, és lazán Ella Fitzgerald is. És persze a már nyugdíjas Bennettet is visszarakta a showbusiness térképére, de jól jártak Cole Porter örökösei is, és persze mindenki, aki szereti az esztrád jazz világát.

Gaga és Bennett között működött a kémia és működött az asztrofizika is, bebizonyítva, hogy különböző zenés galaxisok bolygói is kerülhetnek közös röppályára.

ALove for Sale visszahozta a füstös swingbárok hangulatát, és a varázslat akkor működik igazán, amikor a makulátlan zakóiról is híres veterán legenda és a fiatal díva egymásnak adják a labdát. Az album megmutatja azt is, hogy nemcsak a big band és a jazz szexi, hanem a különböző korosztályok párbeszéde is. A produkció retró hangulatába belejátszanak a cover grafikai elemei, amelyek eszünkbe juttathatnak akár egy Paul Eluard-könyvet, amiről éppen Illyés Gyula és Louis Aragon vitatkozik a Café Flore teraszán. A Love for Sale Bennett hattyúdala, a 95 éves művész nemrég jelentette be visszavonulását, miután bevallotta, hogy Alzheimer-kórral küzd. Ugyanakkor mégsem egy fáradt bácsi búcsújáról van szó, hanem egy fiatal hölgy megtáncoltatásáról, akitől nem áll távol az eurotrash-pop (Born This Way), a countrys soft rock (Joanne) és futurista diszkó (Chromatica) sem.

Kapcsolatuk jó tíz éve kezdődött, amikor Bennettet megigézte, ahogy Lady Gaga előadta Nat King Cole Orange Colored Sky című dalát egy jótékonysági fellépésen. Ezután kérte fel, hogy vegyék fel a The Lady Is The Tramp feldolgozását a Duets II című albumára, majd 2014-ben megjelent a Cheek to Cheek című közös lemezük, ami óriási siker lett az Egyesült Államokban. Van, ahol kellemesen elszáll a jazzgitár (It Don't Mean A Thing), máshol inkább a musicalek világa felé billen el a dolog (például a Let's Do It-ben), de hallhatjuk a Sinatra-féle Porter-klasszikusokat, az I've Got You Under My Skin-t és a I Get a Kick Out of You-t is. A showtime karakterű dalok részei az amerikai szórakoztatóipari törzsanyagnak, vibrálóan ünnepi ízelítőt kapunk a Broadwayről és az amerikai zenés filmek világából. És akkor sem lesz rosszkedvünk, ha tudjuk: ez az egyfajta búcsúja a visszavonulót fújó Bennettnek. Vidám elköszönés ez, mintha a Macskaarisztokraták című Disney-klasszikus keménykalapos cicái énekelnék azt, hogy minden ember macska nem lehet.
A Let's Do It című számban azt búgja Gaga, hogy csináljuk meg, szeressünk bele. Az old school jazz rajongói számára ennek a felhívásnak bizonyára nem is olyan nehéz ellenállni.

Tony Bennett & Lady Gaga: Love For Sale
Universal, 10 szám, 45 perc