Közismert, hogy mindannyian csillagokból vagyunk, a fogunkban lévő kalcium, a DNS-ünkben lévő nitrogén, de még az aranygyűrű is, amit az esküvőkön az ujjakra húznak – csillagokból készült. A pop összefüggései alapvetően egyszerűbbek, viszont van, aki nemcsak a csillagok fényét veszi észre, hanem a sötétséget is, ami nélkül nem is látszana a ragyogás sem.

Дeva, azaz Takács Dorina szerint a csillagporból a népdalokba is jutott, és a Csillag című bemutatkozóalbumát hallgatva ezt mi is így gondoljuk.

Talán utoljára jó húsz éve, Yonderboi Shallow and Profound című első lemeze körül volt olyan vakító hype, mint most, Дeva feltűnése idején, de míg Fogarasi László akkor lett itthon sztár, amikor a Pabadam már felkerült különböző nemzetközi listákra, addig Дeva már akkor szerepelt a Friderikusz podcast adásában, kapott címlapokat, és a média figyelmességének egyéb jeleit, amikor még meg sem jelent a bemutatkozóalbuma.

A Csillagot csak január elején publikálták, és fizikai formátumban még nem is kapható. Szóval, ez figyelemre méltó teljesítmény egy olyan korban, amikor jóformán semmi nem éri el az ingerküszöböt, amikor minden valamirevaló produkciónak, legyen az film, szépirodalom, vagy világot jobbító felfedezés, csak tizenöt perc hírnév jut, vagy még annyi sem. Azaz minden szétszóródik, mint a csillagok pora az univerzumban. És ettől még Дeva lehet nagyon jó énekes, és valljuk be, az is.

A népdalok előadásához elsősorban orgánum kell, meggyőző előadásmód, és hiteles karakter. Takács Dorina nemcsak rendelkezik ezekkel a talentumokkal, de képes saját képére formálni az archaikus kultúra motívumait, és önálló világot épít a népdalok újragondolásából. Sikerült azokat a népdalszövegeket megtalálnia, amelyek nemcsak a privát élet nehézségeit, a sors mintázatait írják bele egy kulturális szőttesbe, de a dalok hallgatása közben megérint minket az univerzális is, mindaz, amit belevéstek, faragtak, hímeztek a hétköznapi létezésbe, és amihez most Dorina talált egy különös médiumot: a popot.

Persze, nincs új a nap alatt, a meditatív folkos ambient is lassan a régmúlt ködébe vész, ahogy Deep Forest Boheme című 1995-ös albuma is, amelyen Sebestyén Márta előadásában hallható a Marta's Song című mixtúra, amelynek a művészi ambíciói és kreatív megközelítései hasonlítanak mindahhoz, amit Дeva művel. Aki – tegyük hozzá – még nem is élt akkor, amikor a Deep Forrest Boheme albuma Grammy-díjat kapott Best World Music Album kategóriában.

Nos, többek között az, hogy az ifjú művésznő klipjeiben nem egy wellness-szálló jacuzzijának képét vágják rá a visegrádi fellegvárra, a Fa lenni című dalának filmje inkább egy versklipet és egy skandináv krimi atmoszféráját idézi meg, de az Egy című daláról Philip Glass Koyaanisqatsi című kompozíciója is eszünkbe juthat, míg az Unglitched című szerzeményről a korai Anima Sound System 68-a. Szóval, a legfőbb különbség az etnót, az elektronikát mixelő produkciók és a Дeva ajánlata között az, hogy Takács Dorina nem díszítőművészetnek használja a népi kultúrát, hanem a népi kultúra életfáján keresztül képes eljutni a gyökereken, le az ősök világába, és az ágakon pedig egyenesen a csillagokig.

És hogy ezt két laptoppal és egy mikrofonnal teszi? Végül is, ha egy pásztorsíppal meg lehet szólítani az univerzálist, akkor miért ne lehetne jogdíjmentes háttérsávokkal, némi folkkal és effektekkel megtenni ugyanezt? A legfontosabb kérdés az, hogy valaki képes-e felmászni a képzeletbeli világfára, és ki tudja-e nyitni azt a bizonyos fellegajtót? Van-e hozzá kulcsa? Дevának van kulcsa hozzá, van intellektusa, ráadásul hiteles médium is, és az sem számít, hogy nem egy agglomerációban található faluházban nyílik kiállítása népi ihletésű fotóiból, hanem az Instagram-oldalára posztolja ki azokat. A dalokban van valami sejtelmes filmzenés atmoszféra, kihalljuk a kortárs zenei szekvenciákat is, és az egész produkcióban ott van a példás igényesség arra, hogy újrateremtse népzenéből és kortárs effektekből a világot.

Дeva bemutatkoz lemezéből azt is megtanulhatjuk, hogy nemcsak csillagokból vagyunk, hanem zenéből is.

Дeva: Csillag

Move Gently Records, 11 szám, 41 perc