Ha Aurora harmadik nagylemeze, a The Gods We Can Touch nem is egy NFT (digitális műalkotás), némileg olyan, mintha megpróbálná újra értékesíteni az antik mítoszokat, szobrokat, szent helyeket. Aurora digitális zenéjét pont olyan nehéz meghatározni, mint az NFT-ket, hiszen hogyan is lehetne körülírni azt a produkciót, amelynek közös nevezője a norvég folk, de találunk benne dark ambientet, art rockot, szintipopot és a Blood In The Wine című dalban Morriconét is.

Az 1996-ban, a norvég Stavangerben született Aurora Aksnes rajong a természetért, az északi és az antik mítoszokért, a kortárs táncért, de a TikTokért is, a világ tehát pont olyan sejtelmes, mint amilyenek a norvég erdők.

A The Gods We Can Touch a 25 éves művésznő életművének magaslati pontja, annak ellenére mondjuk ezt, hogy ugyanazt csinálja, mint a korábbi lemezein, csak sokkal jobban. Ha nem szeretnénk hangzatosak lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy a 2022-es műsora olyan, mint egy skandináv bútoráruház piactere, ahol minden van, a potpourri illatosítótól a sámfán át a memóriapárnáig… Szóval van itt éteri szintipop, spagettiwestern, szobafolkos kamarapop, de ott a meggyőző szintipop-szimfónia, a The Innocent, és ott a részint Madonna-hatású vásári indie diszkó, a Cure For Me.

A görög mitológiát új kontextusba helyező album legnagyobb erénye, hogy hiába hallunk ki rengeteg stíluselemet, ezek mindenféle nehézség nélkül simulnak bele az Aurora-féle zenés tájba. Ott van például a bombasztikus, néhol barokkos You Keep Me Crawling, ami simán lehetne egy James Bond-dal is, de az A Dangerous Thingben countrymotívumok dúsítják az art popos hangképet. Aurora szférikus univerzumába simán belefért az is, hogy zenét írt a Jégvarázs 2. sondtrackjére, és abszurd módon egy reklámfilmmel lett igazán ismert. (A John Lewis áruházlánc karácsonyi szpotjához felhasználták az Oasis Half the World Away-átiratát.)

De Aurora ügyesen használja a TikTokot is, a Runaway című dala afféle vírusként terjedt a felületen, és csak a YouTube-on idáig több mint 356 000 000-an (!) töltötték le. Billie Eilish pedig azt mondta a dalról, hogy élete egyik legfőbb inspirációja.

Szóval, itt van egy lány, akinek nincsenek averziói a kortárs médiumokkal szemben, még akkor sem, ha kedves naivitásával az archaikus világot szólítja meg. Az albumot abban a Rosendal-kastélyban rögzítették, amelyben Ibsen is megfordult, és viktoriánus kertjében 2000 tő rózsa pompázik. A lemezt hallgatva szinte érezzük az antik mítoszok és a kert rózsáinak illatát. A The Gods We Can Touch ezúttal elkerüli a társadalmi és környezetvédelemmel kapcsolatos kommentárokat, főleg a szerelem gyógyító és egyben mindent felemésztő erejéről szól, szóval és inkább mítoszokkal írja le a minket körülvevő világot.

Az éteri Heathensben a bibliai Éva nem bűnös asszony, hanem olyan nő, aki a szabadságot adta nekünk, de cserébe minden gonosszá vált, amihez hozzáérünk.

Lopva az Éden fáiról

A szabadság karjaiban élünk

És minden, amihez hozzáérünk, gonosz

Ezért élünk úgy, mint a pogányok.

Az a helyzet, hogy elsősorban nem a koncepció és a látomásos költői szövegvilág teszi nagyszerűvé az albumot, hanem Aurora meghitt viszonya a dallamokhoz, a nagybetűs széphez. A lemez tele van mennyei harmóniákkal, olyan, a földtől elemelt popslágerekkel, amelyek önmagukban is megállják a helyüket, szóval az artisztikus koncepció inkább jutalomfalat.

The Gods We Can Touch borítóján Aurora fotóját nyolcfelé töri egy képzeletbeli prizma, talán azért, mert egyszerre van otthon az antik világban, a bibliai tájakon, a norvég erdőkben, a családias szintipopklubokan, az operaszínpadokon, a plázák H&M shopjaiban, tengerparti elektronikus fesztiválokon és a norvég családi házak kandallói előtt. A Dangerous Thing pedig – amellett, hogy tele van naiv és játékos képekkel – számos többértelmű sort is tartalmaz:

Valami benned olyan puha, mint egy angyal

És valami benned erőszak és veszély…

Amikor velem vagy, úgy érzem, mintha élnék.

A The Gods We Can Touch talányos album a szerelem mindenhatóságáról, arról, hogy földi világunkban a beteljesült szerelem áll legközelebb a mennyországhoz. Na jó, és egy kicsit a The Gods We Can Touch album is.

Aurora: The Gods We Can Touch

Universal, 15 szám, 50 perc