Chuck Palahniuk, a Harcosok klubjának írója szerint az a baj az utazásokkal, hogy mindenhol ugyanaz a miniatűr világ fogad, a szállodai szobákban apró szappanok, minivajak, minibárok várnak, így aztán óriásnak érezheted magad. Ha azonban a Pannonia Allstars Ska Orchestrával nyaralsz, hirtelen a dolgok nagyok lesznek.

Főleg a zene. Ott van például a Travelling Man című lemezük, amin van minden, mint egy buszos társasutazáson, afro-beat, bossa nova, reggae és még némi ska is.

A desztináció: Afrika, Brazília és a karibi világ, az idegenvezető természetesen KRSA (Aka: Lord Panamo, Tóth Kristóf), akinek nem kell esernyőt a feje fölé tartania, hiszen fehér öltönyében, fehér kalapjában könnyebben kiszúrja őt a csoport, mint egy mögötte tornyosuló turistabuszt.

A Travelling Man album utazási sebessége 45-ös, azaz 45-ös fordulatszámra kell állítanunk a lemezt, különben a részint ska hatású zenéből olyan lassú reggae lesz, hogy Bob Marley Zion oroszlánjai is elalszanak. Részben a 45-ös fordulatnak is köszönhető, hogy a Travelling Man az egyik legjobb hangzású, legjobban kikevert középlemez az LGT 1984-es Első magyar óriáskislemeze óra, amelyen a Kinn is vagyok, benn is vagyok című klasszikus is hallható.

A PASO folyamatosan változik, ahogy minden változik körülöttünk, amikor utazunk. A zenekar első kiadványa, a szerzői kiadásban megjelent 2003-as demo, majd az All Night Long – Live at Artemovszk (2005), és a Budapest Ska Mood (2005) még megidézték a nyolcvanas évek magyar ska hagyományát, a Pecsában megtartott Táncőrület-rendezvényeket, a Ska Farsangokat, a Fals- és a Skanzelizé-féle karcosabb, tüskésebb ska irányt, de ahogy a PASO egyre inkább elment az autentikus vonal, például a reggae és az afro-beat felé, úgy tűnt el a dolog underground jellege.

A dalokat remekül meghangszerelték, parádés a keverés is, de mégis inkább úgy szól az egész, mintha a PASO egy óceánjáró luxushajó együttese lenne. Vagy inkább a Bergendy Szalonzenekar jut eszünkbe róluk, amint a bossa novát tanítják a Magyar Televízió Én táncolnék veled című műsorában.

Bizonyára lennének, akik inkább a Flúgos Futam-féle kopogósabb skát szeretnék hallani Magyarország első számú ska bandájától, vagy legalább a Lakótelep című slágerük szoció-pannóját, amiről eszünkbe juthat akár a londoni cockney-féle peremvilág is. De ha a műsor annyira rock and roll, mint egy Budapest Bár-fellépés, persze az is jó, de azért néha érdemes meghallgatni az első idők remekléseit, mondjuk a Hello Gagarint vagy az Elhagytam magamat.

Nyilván örök kérdés, hogy milyen irányt vegyen egy ska zenekar, hogy menjen vissza az autentikus forrásokhoz, hogy aztán lassan olyan legyen, mint egy utazási iroda liftzenéje, vagy őrizze meg a fiatalos, karcos jellegét…

És az is igaz, hogy ha egy ska zenekar fejlődik, és befogad különböző hatásokat, akkor már nem úgy szól, mint az első demófelvételein, arról nem beszélve, hogy ha nem keres új utakat, akkor maga a ska egy idő után szörnyen unalmas tud lenni. Mint a reggae. És persze, a Travelling Man című címadó dal tényleg lefegyverzően profi, sőt van belőle három verzió is, és mindhárom önálló entitás. A PASO tagjainak a slágerek írására áll rá a kezük, maga a lemez is tökéletes partikellék, mindenkinek bizsereg a talpa, amikor meghallja a The Last Adventure Of Mango Joe-t vagy a Clear Mindsetet.

Az album egy pörgős tánclemez, amivel védettségi igazolvány nélkül utazhatunk, ráadásul a zöld vinyl tökéletes szuvenír is. Igaz, nem mágnesezhető, de nem is hűtőre tesszük, hanem a lemezjátszóra, lehetőleg mennél többször.

A Travelling Man tele van D-vitaminnal, akár receptre is fel lehetne írni, és azok, akik szeretnek utazni, de egy időgéppel inkább az 1979-es London, újhullámos skától lüktető világába repülnének, nos, ők is adhatnak neki egy esélyt, legfeljebb visszamondják a foglalást.

Pannonia Allstars Ska Orchestra: Travelling Man

Mana Mana Records, 5 szám, 25 perc