Újra megjelent Martin L. Gore 1989-es szólólemeze, a Counterfeit e.p., ami egyidőben aranyáron cserélt gazdát a Depeche Mode rajongói között. Az albumértékű, hatszámos, ún. középlemez jelentősége nemcsak abban áll, hogy ez volt a Depeche Mode fő dalszerzőjének az első szorgalmija, hanem abban is, hogy DM-hisztéria csúcsán, az 1987-es Music For The Masses megjelenését követő időkben segített a rajongóknak elviselni a várokozást, mígnem aztán 1990-ben megjelent a Personal Jesusszel és az Enjoy The Silence-szel a zenekar egyik csúcsteljesítménye, a Violator, amellyel le is zárták első, klasszikus korszakukat.

Persze a várakozást könnyebbé tette a 101 című koncertalbum is, de azon alapvetően azokat a dalokat hallhattuk, amiket Budapesten is, 1988 márciusában. A zenekar olyan tinédzserhisztériát produkált, ami a magyar poptörténetben egyetlen külföldi zenekar budapesti fellépésén sem volt, ráadásul kétszer, március 9-én és 10-én is.

Bizonyára sokan emlékeznek, Dave Gahanék nem tudtak kijönni a szállodából, és aztán a rajongók a repülőtérre is kimentek elbúcsúzni a hőseiktől.

A zaklatott, őrületig fokozódó időszak után vette fel Martin L. Gore a Counterfeit e.p.-t, mintegy kikapcsolódásként, a maga szórakoztatására. A lemezt 1989-ben alapvetően kazettamásolatokról hallgatta a partvisfrizurás Depeche Mode-rajongók nagy része, nem ismerve az eredeti dalszerzőket, így sokan azt gondolták, hogy a felvételek Gore szerzeményei, azaz kvázi Depeche Mode-dalok.

Kultikus alapok

Azért is gondolhatták így, mert Gore (a rajongóknak csak Martin) a DM hangképét idézte meg, és tényleg minden úgy hangzott, mintha az anyazenekarának a szerzeményei lettek volna. A Compulsion például pont olyan, mintha a Speak and Spell című debütáló lemez idejében született volna, az In a Manner of Speaking hangszerelése pedig a Music For The Masses-féleidőket idézi, leginkább a The Things You Said hangszerelése jut eszünkbe róla.

Persze Winston Tong dala kultikus sláger volt, a Tuxedomoon legismertebb munkája, a kétezres években feldolgozta a new wave-et bossa nova programon lefuttató Nouvelle Vague is, mégis, 1989-ben nálunk a Tuxedomoon gyakorlatilag ismeretlen volt.

A Gone felütésének indusztriális zakatolása – eredetileg a The Comsat Angels dala – pedig megidézi a Question Of Time-ot, a Depeche Mode egyik valaha írt legnagyobb slágerét. A lemez jelentősége részint abban áll, hogy előlegezte Gore zenekarának lehetséges fejlődési irányát, hiszen az ekkor még csak a képzeletben létező Violator zenés univerzumát is idézi. Ott van például a The Durutti Column dala, a Smile in the Crowd, ami már hozza a Violator szikárabb megszólalását. És a dalok végig Gore hangján szólalnak meg, amit korábban csak a Depeche Mode szomorú balladáiban, illetve a háttérvokálokban hallhattunk.

Ez, persze, nem igaz

Mivel Gore anyazenekarára nem voltak jellemzőek a feldolgozások, így különösen izgalmas az, amikor a Depeche Mode mellékbolygóin, többek között Dave Gahan szólóalbumain, mégis megjelennek.

Az album előremutató megoldásai tehát olyanok, mintha afféle skiccek, jegyzetek lennének a Violatorhöz, így a zenekar monográfusainak igazi aranybányát jelentenek, de ez nem azt jelenti, hogy a Counterfeit e.p. olyan lenne, mint valami demó. Nem, ugyanis a dalok nagyon is meg vannak hangszerelve. Még akkor is, ha tudjuk: Andrew Fletcher és Alain Wilder szólamai, effektjei vastagabb, dúsabb hangzást eredményetek volna.

A zenekar tagjainak szólólemezei közül – Alan Wilder (vagyis a RECOIL) és Dave Gahan munkáit is beleértve – a Counterfeit e.p. adja meg leginkább a Depeche Mode-élményt. Persze, a kérdés az, hogy egy szólóalbum esetében önértéket jelent-e az, ha felismerjük az adott produkcióban az anyazenekar zenés eredőjét. A lemez címe arra utal, hogy hamisítvánnyal van dolgunk, de ez persze nem igaz, ezek a dalok átiratok, és a legtöbb esetben jobbak, mint az eredetiek.

Azt énekli Gore a Never Turn Your Back on Mother Earth című, eredetileg Sparks-számban, hogy a városokat A pontból B pontba hurcolják. Nos, ez a sorsa a daloknak is, elviszik az eredeti helyükről, hogy újból felépítsék őket, ahogy tette ezt ő is.

Martin L. Gore: Counterfeit e.p.

Sony, 6 szám, 25 perc