Léteznek azok az előadók, akik színpadi jelenlétükkel, zenei tehetségükkel hívják fel magukra a figyelmet, illetve vannak olyanok, akiknek a személyiségük domborodik ki, a közönség pedig ebbe szeret bele elsősorban.

És ott van Krúbi, akiben mindez egy egészséges összhangban nyilvánul meg, kiegészülve egy olyan elemmel, ami itthon kuriózumnak számít. Létrehozott egy olyan egyéniséget, akinek a szájából a szexista szövegek inkább viccesek, mint bántóak, aki úgy tud rappelni aktuálpolitikai dolgokról, hogy tömegek véleményét sűríti erős képekbe, és akinek szövegei saját életével egészítik ki a fikciót, amitől még inkább kedvelhetővé válik.

Nem csoda, hogy öt év alatt Magyarország egyik legkeresettebb előadójává nőtte ki magát, aki még be sem jelenti következő koncerthelyszínét és -időpontját, az szinte máris sold out. Ötödik szülinapi koncertje a Budapest Parkban kapott helyet, jegyek hetek óta nem kaphatók, szóval számítottunk a tömegre, de a képzeletünk a valóság közelébe sem ért.

A Krúbi művésznév alatt tevékenykedő Horváth Krisztián gyerekkora óta foglalkozik zenével, a klasszikus vonaltól a rockon át jutott el a hiphop, rap és trap területére, ez a találat pedig nagyjából olyan, mint amikor Harry Potter először fogta a kezébe a magyalfa-főnixtoll pálcát, azaz magától értetődő és természetes. Hogy miért?

Nincs kompromisszum, csak művészet

Itthon egyértelműen Krúbi hozta divatba, hogy valódi problémákról, társadalmi és politikai kérdésekről rappeljen, miközben persze a szerénységet hírből sem ismerő nagyzolós mondatokkal emeli saját fényét, ahogy azt a műfaj megköveteli. Kicsit meglepő így a jelenből visszanézni tíz év távlatában, hogy ezt az űrt korábban hogyan nem töltötte be senki, de valószínűleg pont azért, amit a Lejtő című számban megénekel:

Képzelheted, milyen érzés lehet a sok sablon sztárnak, ha rám néz

Akiknek azt mondták: »Fogd vissza magad, mert neked is csak akkor jár pénz

Ha a kijárt ösvényre rátérsz, és slágergyárosba átmész!«, erre

Krúbi ott termett, nézd már meg!

Hopp, egy koncert, az hét számjegy

És a csúcsra egy fullra politikus csontból épített létrán megy

A régi álmod, mi füstté lett

Nincs kompromisszum, csak művészet

– erős, ám jogos kritika ez a magyar zeneiparról, főleg azokról az előadókról, akik rappernek definiálják magukat, de a félelmük lakattal zárja el a valódi gondolataikat. Ez pedig ellentmondás, a gyáva rapper olyan, mint a jogsi nélküli autóversenyző, a kopasz hajmodell vagy az őszinte politikus.

Az előzenekar szerepét Dé:Nash töltötte be, aki a nagy melegre való tekintettel félpucéran járta a magányos csárdást a színpadon, miközben „folklórmozdulatokra” buzdította a népet. Fellépése alatt már alig lehetett mozdulni, ez pedig biztos előjele volt annak, hogy este nyolckor, amikor Krúbi veszi át a mikrofont, minden embernek meg kell tanulnia feleannyi helyet elfoglalni, mint amennyit fizikai valójuk jelent. Borítékolható volt, hogy táncikálásra nem nagyon lesz hely, és fel kellett készülni rá, hogy ha valaki egyszer magasba emeli a kezét, a koncert végéig nem fogja tudni visszaereszteni maga mellé – ez nagyjából így is lett.

Aki most nincs itt, az nem is létezik

Sokan voltak, rettentő sokan. Ez pedig azért egy fontos részlet, mert nagyjából az egyetlen negatív kritika, amit az estéről el lehet mondani, az ez. Na jó, a hangosítás sem volt mindig a topon, de az messze nem volt annyira zavaró, mint ez a tömeg.

Persze lassan nincs augusztus a Parkban Krúbi nélkül, de nem lett volna rossz azt a példát követni, ami pár hónapja az Akváriumban volt: Krúbi dupla koncertet adott, így akik nem fértek be a péntekire, mehettek szombaton bulizni. Itt sem ártott volna kicsivel kevesebb jegyet eladni, bár az igaz, hogy a szülinapi bulikon az ünnepelt szereti egybe tudni a társaságát. Ebben az esetben

előreláthatóan nemcsak emberekkel töltené meg, politikai utalások is bőségesen beférnének a hazánknak oly kedves foci szentélyébe.

Rengeteg volt a fiatal a koncerten, a tizennyolc éven aluliak sora nagyjából a Boráros térig nyúlt, de az is lehet, hogy libasorba állítva a tömeg kétszer érte körbe a földet az Egyenlítő vonalán.

A koncertet Thuróczy Szabolcs konferálta fel, aki rácsatlakozva a Dé:Nash és Krúbi védjegyévé vált, túlzó és kiparodizált nagymagyarságra, azzal zárta a felkomfját, hogy

Vágjunk is bele, annál is inkább, mert mi már levágtunk egy birkát szittya barátaimmal itt hátul.

Tehát belevágtak. Színpadra lépett Krúbi zenésztársa, aki a zenei alapokat keverte a színpadra, és a vokalista lányok. A csipet csapat fellépőruhái egyszerre idézték meg az amerikai filmek elsőbálozóit és egy vidéki falunap szereplőit. Majd megjelent az ünnepelt, aki utalva eddigi hosszú, ötéves múltjára, egy Diana hercegné frizurájára emlékeztető parókában, bottal és az ikonikussá vált kockáspizsama-szettben botorkált fel társai mellé.

Bár a Gyakorikérdések.hu weboldalról okkal hihetnénk, hogy már csak archívumként működik, egy májusi posztban arról érdeklődött egy lelkes fiatal, hogy mikor kell érkeznie a Parkba, ha szeretne az első sorban csápolni Krúbin. Azt tanácsolták neki, hogy kapunyitás előtt fél órával érdemes, de úgy tűnik, nagyon alá lőttek, ugyanis Krúbi kiszúrt egy fickót az első kordonnál, és azt kérdezte tőle két szám között, hogy

Téged láttalak délben a kapunál? Te őrült vagy. Kéred az egyik Fonogram-díjamat?

A meglepett bólogatásra reagálva pedig előkapta a színpad hátuljából a köztudottan (nem) nagy becsben tartott díjat, és átnyújtotta a korán érkezőnek.

És ha már a díjnál tartunk: Thuróczy még kétszer játszotta a porondmestert, mindegyik alkalommal igazán komoly elismeréseket hirdetett ki, például a legjobb „faszfotónak” járó díjat is. Ennél a pontnál férfihímvesszőkkel teltek meg a kivetítők, ám erre a gegre a koncert előtt a Park fel is hívta a figyelmet, az eseménynél, illetve a kivetítőkön is kiírták, hogy „a koncerten explicit képi tartalom várható!”, szóval utólag nem érheti szó a ház elejét.

Ahogy arra számítani lehetett, Krúbi több zenésztársa-barátja is csatlakozott egy-egy közös számhoz a Krúbileum nevet viselő koncerten, többek között Bongor, Beato vagy a Killakikitt, és persze Dé:Nash is visszatért, aki ez alkalomból magára öltötte fehér parasztingre emlékeztető felsőjét, amit még Vidnyánszky Attila is megirigyelt volna.

A tomboló tömeg végig beleadott mindent az éneklésbe, a bátrabbak még mozgást is imitáltak a szűk emberketrecben, de érezhető volt, hogy a legnagyobb eufóriát mindenki a kifejezetten trágár és szexista, illetve az aktuális politikai helyzetről szóló dalokban élte át, tehát természetesen

Krúbi a koncert végére felemelkedett, de nem csak képletesen, ugyanis kapott egy hevedert, ami „hősiességét” erősítve a közönség felé emelte, és becsülettel lenyomott egy számot a levegőben. Nemcsak az áll jól neki, ha vérzik a lelke, hanem az is, ha mesél magáról egy kicsit.