Azt énekli David Bowie a Miracle Goodnight című dalban, hogy bárcsak lenne jövőm, bárhol... Nos, a Black Tie White Noise című, 1993-ban publikált lemez megjelenése világossá tette: igen, van jövője a nyolcvanas évek második felében alkotói válságba került Bowie-nak. Az album most újra megjelent az életműkiadás legújabb szériájában, vinylen.

A Black Tie White Noise-ra sokan úgy tekintenek, hogy bár komoly részeredményei vannak, mégsem revelatív munka, jelentősége inkább történeti: hat év után ezzel az albummal tért vissza, és megmutatta az igazi Bowie-t.

Szóval, ez volt az első szólólemeze a meglehetősen vérszegény Tonight (1984) és a Never Let Me Down (1987) után. Ráadásul az 1983-as Let’s Dance is megosztotta a rajongókat, így aztán vannak, akik szerint a sikeres stadionturnék, a remek klipek és a multimilliomos státusz ellenére Bowie-nak egyszerűen nem jött be a nyolcvanas évek, hiszen az 1980-as utolsó briliáns albumát, a Scary Monsterst inkább a 70-es évek mesterműveihez csapták.

Persze ezeket a sarkos, elnagyolt kijelentéseket leginkább annak ellenében fogalmazták meg, hogy már Bowie mögött volt a popot ezer vonatkozásban megújító hetvenes évtized, ami a globális popkultúra egyik kulcsfigurájává tette.

A Black Tie White Noise után viszont úgy tűnt, hogy visszanyerte varázserejét, kreatív energiáit, ugyanakkor 2022-ben, az újrakiadás évében, közel húsz év után mégsem tekinthetünk úgy a lemezre, mintha csak afféle átmeneti munka lenne, amely megidézte a klasszikus Bowie-t, amelyen újra hallhatjuk a legendás gitárost, a Spider from Mars-korszak egyik hősét, Mick Ronsont és a Let’s Dance producerét, Nile Rodgerst. Az album egyfelől szerelmes lemez, Imannak készített nászajándék, amit a szupermodellel kötött házassága inspirált, de a legszebb pillanatokban is ott a fenyegetés, mindaz, ami az 1992-es Los Angeles-i faji zavargásokat idézi.

Jól karbantartott káosz

E hatalmas ambíciókkal készült lemeznek pont a zűrzavar, a jól karbantartott káosz a legfontosabb motívuma, hiszen miközben a Black Tie... egy izgalmas, modern soulalbum, amely utal a Station To Stationre és a Young Americansre, de benne van a jazzes art-rock és a techno-pop zaklatott ritmikája és a hiphop igazságosztó lendülete is.

Ugyanakkor megidézi Morrissey I Know It’s Gonna Happen Someday című dalát, amely a poptörténet egyik legizgalmasabb posztmodern gesztusa is egyben. Morrissey szerzeménye tele van utalásokkal a glamkorszak nagyjaira, és megidézi Bowie Rock and Roll Suicide című 1974-es klasszikusát is.

Morrissey lemezének producere Bowie egykori alkotótársa, Mick Ronson volt, aki küldött neki egy másolatot a hangfelvételből, és mivel Bowie úgy érezte, hogy az egyfajta paródia, készített egy átiratot, azaz visszaírta a dalt, és megmutatta, hogyan szólt volna ez akkor, ha a nagy korszakban, 1974-ben készül el. Bowie állítása szerint Mozz vette a lapot, sőt könny szökött a szemébe, és azt mondta: „Ó, ez olyan nagyszerű!”

Mi vagyunk a világ

Az album duzzad az alkotói energiáktól, de Bowie mindezek ellenére felvesz még egy átiratot, Scott Walker inspiráló Nite Flights című klasszikusát. Milyen elegáns gesztus ez Bowie-tól annak fényében, hogy elárulta: volt idő, amikor Walker egykori barátnőjével járt, aki nem respektálta különösebben Bowie zenéjét, ezzel ellentétben viszont sokszor rakott fel Walker-albumokat.

A címadó dalt, a Black Tie White Noise soulhimnuszát Bowie 1992. áprilisi Los Angeles-i útja ihlette, amikor a várost faji zavargások dúlták fel, de beszólt a Benetton márkának, és ironizál a We Are the World című sláger képmutató humanizmusán is.

Benetton-reklámból informálódom, a Los Angeles-i tűz fényétől megvilágítva...

A szemedbe nézek, és tudom, hogy nem fogsz megölni. Sétáljunk át az éjszakán, azt gondolva, hogy mi vagyunk a világ... Woa! Mi folyik itt? Vér fog folyni, semmi kétség.

Az albumot a The Weddig és a Wedding Song című dalok keretezik, és zavarba ejtő, ahogy az apokaliptikus látomások között Bowie arról énekel, hogy a Menny mosolyog lefelé, Mennyország lánya menyasszonyi ruhában..., és azt is mondja, hogy hisz a varázslatban. Nos, a Black Tie, White Noise című albumot hallgatva mi is hiszünk.

David Bowie: Black Tie White Noise

Warner, 12 szám, 57 perc

Eredeti kiadás: 1993