A remény egy izom – énekli Björk az Atopos című dalában, amely a Fossora című új albumán hallható. Ha a remény tényleg az izomhoz hasonlít, akkor az életünk folyamatos edzés, hogy legyőzzük a veszteségeket, a szerelmi csalódást, gyermekünk elköltözését, szóval edzés arra, hogy mi legyünk az élet nyertesei.

Björk nyertes, és nem csak azért, mert az év talán legkülönösebb és egyben legkreatívabb albumát készítette el, egy egyedülálló látomást a gombákról. Igen, a gombákról, amelyek fonalai kolóniákat alkotva bontják le az elhalt anyagot, végzik el a gyász piszkos munkáját. A gombák alkotják az élőlények sötét alvilágát, de ők közvetítenek élet és halál közt. Ugyanakkor gombák nélkül nem lenne kenyér, nem lenne bor, sajt és sör sem. És tényleg erről énekel Björk a tizedik albumán? Nos, tulajdonképpen igen. De megénekli édesanyja halálát, lánya elköltözését, egy új szerelem lehetőségét, mindezt gabber technóra, basszusklarinétokra.

Halotti beszéd

Nem ezt a lemezt ajánljuk a családoknak autós háttérzenének, míg leérnek a horvát tengerpartra, hiszen mit kezdenénk a nyári forróságban azzal, hogy miképp tiszteleg Björk a 2018-ban elhunyt édesanyja, a környezetvédelmi aktivista Hildur Rúna Hauksdóttir előtt. A Sorrowful Soilban Björk remekül imitálja a tradicionális izlandi gyászbeszédet, amit barokk kórushangszereléssel és templomi orgonát idéző basszusokkal tesz ünnepélyessé, miközben utalásokat hallunk a menstruációs ciklusra és a peteérésre is. Azt már most kijelentetjük: valószínűleg ennél különlegesebb zenei élményünk nem lesz 2022-ben.

A pop teherbíró képessége

Végül is ez a gombaspórákkal meghintett biomechanikus, részben fafúvósokra épülő zene inkább csak aláfestő motívumok sora a parádés „gombás” koncepcióhoz, olyan mintha egy time-lapse videó illusztrációja lenne arról, hogyan nő fel a gyászmunkához a moha és a gomba, mert a halál is ünnep, házasságkötés a földdel. A meditatív gyász és az ünnepélyes ipari orchestra futamai nem veszik figyelembe a pop teherbíró képességét, de miért ne születhetne egy absztrakt poplemez az életciklusokról, a családi kötelék fontosságáról, a kommunikációról, arról, hogy az érzelmi hálózatunk hasonlít a gombák gyökérrendszerére.

A Fungal Cityben arról énekel, hogy földalatti gombaváros görbül az az erdő talaján, sétáljunk ezen az elsüllyedt rejtélyen. És ha hív minket Björk, akkor udvariatlanság lenne nem vele menni. Már csak azért is, mert így megismerhetjük a fák és más növények közötti hálózatot, amely nagyban emlékeztet az emberi kapcsolatrendszerek dinamikájára.


Miközben minden olyan, mintha egy kortárs operát hallanánk, amit egy halfeldolgozó üzem menzájában tart egy német sztárrendező, Björk megengedi magának azt is, hogy olyan effekteket imitáljon, mintha a Disney Bambi című rajzfilmjének zenéjét hallanánk, azt a jelenetet, amikor Tappancs felébreszti Uhu bácsit, hogy jöjjön, mert megszületett a herceg. Kellenek is az ellenpontok, hiszen ott az Ancestress, amely olyan, mint egy sírfelirat.

Talajmenti fagy

A művésznő édesanyja sajátosságait sorolja, a diszlexiáját, a homeopatához való viszonyát, miközben felidézi azt is, hogy milyen különös az elhunyt illata.

Köszönöm neki a tisztességét... Egykori lelkes lázadása elhalványul. Én vagyok az ő reménytartója.
Biztosítom, hogy a remény ott van, mindig, minden pillanatban.

És ez a lemez kulcsa, maga a remény, ami olyan, mint az izom. A nő, az anya, aki sosem adja fel, mert nem adhatja fel, nem lehet fáradt, mert mindig be kell kötözni egy sebet, mindig meg kell vigasztalni valakit. Majd hozzáteszi:

A természet írta ezt a zsoltárt.

Egy anya, aki otthont épít a nyirkos, gombákkal teli földbe: nem téglából, hanem az ősanyák tudásából, az empátiából, végtelen szeretetből, megmutatva, hogy nemcsak a természetnek, de a reménynek sincsenek határai. A Fossora zavarba ejtően öntörvényű és intim, a privát érzetek, a szagok mégis univerzális, kozmikus rendszert alkotnak. Nem a hideg űr szikrázó végtelenében, hanem a ragacsos, spórákkal teli anyaföld mélyvilágában, mindezt basszusklarinétra, gabber beatre, barokk kórusokra, hiperpopra és a mélyből feltörő tektonikus technóra.

Björk: Fossora

One Little Independent Records

13 szám 54 perc