Új lemezzel jelentkezik Frenk, aki szelíd, muzikális, de az Abszolút szabadon szövegei alapján komoly fenntartásai vannak a világ jelenlegi helyzetével kapcsolatban. A zenével semmi baja, mivel ő van érte, és nem fordítva. A rádiók épp nem játsszák a dalait, klubok nincsenek, de a lemezbemutató koncert a Magyar Zene Házában lesz. Addig is az Indexen olvassák el, mit gondol ő maga az egészről, és hallgassák meg új számait. 

Most a legújabb lemeze miatt beszélgetünk, de az is érdekes, hogy van. Mekkora a gyereke?

Novemberben lesz tizenegy hónapos.

Milyen átugrani a rock and rollból papába?

Eddig szinte semmiféle felelősségem sem volt. Barátok, zenekarok felé persze, de ez egészen más. Most nincs mese, életben kell tartani egy kicsi embert, aki ráadásul olyanná válik, azt csinálja, mint amit tőlem lát. Elég nagy váltás, de mindig is támogató volt a feleségem, tehát a zenével sincs gond. Vannak bizonyos dolgok, amiket otthon meg kell csinálnom, mint apa, de szeretek foglalkozni a babával.

Az Abszolút szabadon számaiban is tetten érhető az apaság?  

Nem. Tudatosan biztos nem.

Ez jó hír, mert nem vidám anyag. Az első szám úgy kezdődik, hogy „Visszajöttünk a föld alá, katakomba az otthonunk”.

Elég realista lemez, ilyenek a szövegek is.  Úgy éreztem, hogy reflektálnom kell arra, ami körülvesz minket. Ez most ilyen, a következő meg másmilyen lesz. Vagy hasonló.

Az utolsó szám meg úgy ér véget, hogy egy vidám marimba dallamára elénekli: „az ostobaság egy kib.szott járvány”, majd lehúzza a vécét. 

Nagyon felgyülemlettek bennem a dolgok, összejött sok minden, ami nem tetszik ebben a világban, és úgy éreztem, ezeket most szavakba öntöm.

Szerencsére a saját stílusában teszi, nem írt anyázós rappet vagy hörgős metált.

Sokkal hatásosabb, ha az ember normális hangon mondja el a véleményét. Én se szeretem, ha az arcomba üvöltenek, és közlik, hogy hülye vagyok, ha nem gondolom ugyanazt, amit ők. Az indulat indulatot szül.

Erre a mondatra Ranschburg Jenő is büszke lett volna, de most már tényleg leszállok a gyerektémáról. Úgy gondolja, hogy ha egy művész elmondja, hogy mi a baj a világgal, attól jobb lesz valami?

Ma bármit mondasz, az úgy elmegy az emberek füle mellett, mint a szél. Elmúltak az idők, amikor tényleg adtak egy művész szavára. De mivel én művész vagyok, el kell mondanom, amit fontosnak tartok. Az már nem az én dolgom, hogy ez hova jut el. Az sem cél, hogy ebből sok pénzt keressek. 

„Szabadnak lenni annyi, mint senkinek se tartozni”

Nem lehet, hogy ha folyton cukorral, csokival és szintetikus italokkal tömik a népet, akkor egyre többen örülnek, amikor művészi fantáziával elkészített szellemi táplálékot kínál nekik valaki?

Van ilyen, de ritka. De jó, hogy van, mert azt bizonyítja, hogy az emberek nem olyan buták, mint azt sokan hinni szeretnék. A propaganda működik, és itt nem csak a politikára gondolok, de mégse mindenki hülye. Amit beletolnak az emberekbe, az csak üzlet, semmiféle művészi szándék nincs mögötte. Az ilyen zenélés is csak a karrierről szól. A valódi zenész – ami kihalóban lévő állatfaj – igazából nem azért kezdi el csinálni az egészet, hogy sztár legyen, felismerjék az utcán, szerepeljen egy kereskedelmi tévé hányingerre optimalizált műsorában, hanem mert közölni szeretne valamit.

„Nem a zene van értünk, hanem mi vagyunk a zenéért”

Hol kezdte?

Dunaújvárosban, ahol a kilencvenes években rengeteg banda, zenész és képzőművész élt. Talán, mert az ötvenes években az egész országból oda sereglettek az emberek. Azt is alkalmazták, aki nem volt a rendszer barátja, mert fel kellett építeni Sztálinvárost. Így került oda a nagyapám is.

Most milyen Dunaújváros?

Múlt héten volt ott egy koncertünk Baksa-Soós Attiláékkal, és nem nagyon volt ott semmi. Magyarországon szinte mindenhol ez van, kivéve talán az egyetemi városokat.

Budapest?

Akad némi élet, de nagyon hiányoznak a kis klubok. Itt is megszűntek azok a helyek, ahol pár száz ember előtt játszhatnánk. Ehelyett mindenütt olyan kocsmák vannak, ahol ügyesen le tudod magad inni, miközben a hangszórókból szól valami fosadék zene.

Miért nem éri meg élő zenés klubokat, kocsmákat üzemeltetni?

Ez olyan, mint amikor beviszed a számaidat a rádióba, ahol közlik, hogy nem játsszák le, mert nincs rá igény. Persze, hogy nincs, ha nem játsszák. A kocsmárosok is a könnyebb utat választják, mint majdnem mindenki. Macerás kifizetni egy zenekart. A kultúra abszolút mellékes ügy lett, lassan már a műveltség önmagában ciki.

Demeter Szilárd folyamatosan hangoztatja, és erre pénzt is kínál,  hogy nyomjuk a magyar könnyűzenét, plusz ott a Petőfi Rádió, ami ennek a zászlóshajója. Ebből érez valamit?

Engem nem játszanak.

Min múlik, hogy kit játszanak, hogyan működik a rendszer?

Beviszed a dalaidat, és egy három- vagy akárhány fős bizottság eldönti, hogy szerintük a hallgatóknak kellenek-e. Ha jól tudom, egyhangú szavazásra van szükség, egy ellenszavazat, és a szám kuka. 

Maga is beküldte?

Persze. Tavalyelőtt, de még tavaly is elég sokat játszották a számaimat, az idén már nem. Talán egyet-kettőt késő este vagy éjszaka. De én sose hittem abban, hogy az állami beavatkozás majd segíti a popzenét. Szerintem az ilyesmi nem nagyon szokott működni. Ha valami nem fejlődik magától, nem gerjeszti magát, akkor hiába öntenek bele csilliárdokat, ha nincs mögötte közönség, lelkes tömeg, ami támogatja, semmi értelmes nem születik meg. Csak az üzleti alapon dolgozó popiparosok dübörögnek.

„Senki nem mondhatja meg, hogy mit zenéljek”

Volt garázskoncertje?

Nem, nem érdekelnek az ilyen bulik. Egyszerűen arról van szó, hogy megint vannak támogatott, tűrt és tiltott kategóriás zenészek. Én nyilván a tűrtben vagyok, bár az NKA-tól azért időnként kapok valamit, de az nagyon kevés. Az a baj, hogy minden pénz fentről jön. Nem az a gond, hogy van állami pénz a zenére, hanem az, hogy nincsenek ettől független rendszerek.

Mesterségesen akarják megcsinálni, amit nem lehet. A társadalom, a tömegkultúra teljesen le van szedálva. A kulturális és művészetekkel foglalkozó helyek már nemcsak a belvárosból, hanem a külvárosokból is szorulnak kifelé. Ez persze nem csak Magyarországon zajlik, világjárvány.  

Erről a pandémiáról szól az elején már idézett szöveg?  

Igen, az ostobaság jobban pusztít és gyilkol, mint bármilyen egyéb járvány a világon.

A művészet meg a vakcina?

Én azért zenélek, mert ez a dolgom, ezt kell tennem, erről szól az életem. Az, hogy ezzel pénzt is keresek, majdhogynem másodlagos. 

Lemezt készíteni ma egy drága hobbi?

Igen, annyit hoz, hogy játszhatom az új számokat a koncerteken. De nekem akkor is meg kell csinálnom. Zenész, művész vagyok, ez a dolgom. Az életem alapja, hogy ezeket létrehozom, enélkül nem tudnék életben maradni. Ráadásul szórakoztat is. Amikor elkészül valami, kiteszem, és kiderül, hogy hány embert érdekel.

Az abszolút szabadon cím a zenére vagy a szövegekre vonatkozik?

A szövegekre ironikusan, a zenére szó szerint.

Velem van a baj, ha a számokat hallgatva egy-két taktusnál eszembe jut Tom Waits, David Bowie vagy Frank Zappa?

Nincs baj, sőt régen szándékosan játszottam ilyesmivel, de ahogy „öregszem”, már nincs bennem olyan vágy, hogy a fiatalkorom zenei ikonjaira hasonlítsak. Létrehoztam a saját zenei nyelvemet, amit én használok, ez a zene teljesen én vagyok.

Amikor dalokat ír, eszébe jutnak a trendek, beépíti az aktuálisan menőt a saját világába?

Ez lenne a legkárosabb dolog a világon. Se a trenddel, se azzal szembe! Az az irány, amit te választasz. Most úgy érzem, hogy zeneileg bármit megtehetek, és bármit meg tudok csinálni.

Mikor játsszák el élőben az új lemezt?

December 10-én a Magyar Zene Házában lesz a lemezbemutató koncert, ahol tíztagú csapattal játszom. Ha valaki meghallgatja ezt a lemezt, rájön, hogy kell ez a tíz ember, eléggé megszórtam hangszerekkel az albumot. Rengeteg klasszikus zenét hallgattam, és elfelejtettem, hogy „valamilyen” zenét kell csinálni. Ha bekapcsolod a rádiót, minden számból hallod, hogy ez ilyen, az olyan. Trendek. Én meg trendetlen vagyok.

Hol koncertezik az új lemezzel a Magyar Zene Háza után?

Nyárig szinte sehol. Jövőre majd megjáratom az anyagot. Szerintem a zenészek a tavasztól késő őszig tartó időszakban koncertezhetnek a következő években.

Miből élnek meg ősztől tavaszig?

Jó kérdés. Az aktív hónapokban kell megkeresni azt a pénzt, amiből a fennmaradó időben is meg tudunk élni. 

„Mellkasokban műanyag szívek” 

Feltéve, hogy a közönségnek is lesz arra pénze, hogy nyaranta heti hét napot fesztiválokon és egyéb koncerteken töltsön.

Lehet, hogy Magyarországon túl sok a zenész, a zenekar, és ekkora piacot már nem tud eltartani az ország. A zenélés lassan olyan lesz, mint a politika, a fiatalok a karrier miatt kezdenek bele. Azért, hogy pénzt keressenek, tévében szerepelhessenek, rádióban szóljanak a dalaik, ehhez persze meg kell felelniük annak, ami épp eladható. Amikor a Dunaújvárosi Vasmű mellett egy garázsban a nyakunkba akasztottuk az ötezer forintos gitárjainkat a srácokkal, nem az járt a fejünkben, hogy nemsokára mekkora házunk meg kocsink lesz. Ez a normális, minden más a zene szembeköpése.