Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTöbb mint lemez, életjel lett Kulka János új albuma
Kulka János Pálmaszív című új albumának bookletjében látható egy sejtelmes, artisztikus fotó: a művész a lemenő nap fényében háttal áll a könyvespolca előtt. Erről eszünkbe jutott egy másik kép: házibuli, szintén könyvespolc, ott áll Kulka János, finoman gesztikulál a szivar- és pipafüstben beszélgető esztéták és írók között, de nem sötét zakó van rajta, hanem fehér Adidas melegítő. Kulka Jánosnak ez is jól állt.
Úgy tudott járni-kelni a hófehér tréningruhájában az írók és filozófusok között, mintha egy milánói szabó öltönyét viselné, és épp beugrott, hogy nyelvész és költő barátjától kölcsönkérje a Gadamer és Derrida mint Celan értelmezői című Richard E. Palmer-tanulmányt, és közben lazán fütyülni kezdi a Te vagy a legjobb dolog a héten című Pa-dö-dő slágert, amit átkötött egy Gilbert Becaud-féle sanzonba.
A szív segédigéi
Kulka Jánosnak nemcsak a hófehér Adidas Originals mackó áll jól, hanem az éneklés is. Akkor is, ha éppen sztrókból gyógyult, így aztán az album hét évig készült, és ugyebár voltak olyan pillanatok, amikor éppen úgy állt a dolog, hogy nem biztos, hogy be tudják fejezni a munkát. De Tövisházi Ambrus zeneszerzővel és Tariska Szabolcs szövegíróval végül elkészültek, ami aztán nemcsak egy album lett, hanem egyben életjel is.
A dalok egy része még a sztrók előtt íródott, és persze sok mindent lehetne a betegség felől értelmezni, ami már csak azért is veszélyes üzem, mert a betegségre utaló dalok egy része (például a Tónustalan) még – fogalmazzunk így – a leállás előtt íródott. De különben is, az album nem a gyógyulás zenés naplója, nem is terápiás lemez, hanem egy mélyen megélt, a sanzonesztétikát ironikusan felülíró kortárs produkció, melyben ott érezzük a macskatalpakat idéző, pihe-puha zsöllye világának ünnepélyességét, de mégsem színészlemezzel van dolgunk, jelentsen az bármit is.
Pálmaszív, pálmaolaj
Az album dalai nem illenek abba a műsorfüzetbe, amelyben megtaláljuk Kulka Hallelujah-feldolgozását. (Különben is annak csak egyetlen albumon van igazán érvényessége, az Various Positions című 1984-es Cohen-lemezen). A Pálmaszív erőteljesen személyes megszólalás, de intim helyzetgyakorlatai ellenére elegáns, előzékeny és figyelmes. Valójában rólunk szól. Olyan ez, mint amikor valaki beteg, de ő kérdezi meg, hogy hogy vagyunk.
Az albumnak erős a sanzonzsánere, erre épül a Füttyös Gyuri-s, tűzoltózenekaros dadaista pop, majd sorban jönnek azok az allúziók és intarziák, amelyek intelligens poplemezt varázsolnak a Pálmaszívből. Szóval semmi ripacskodás és musicales émelygés, ami gyakran kísérti azokat a színművészeket, akikről szokás azt mondani, hogy minden sóhajuknak, mosolyuknak, szerepüknek önálló rajongói klubja van.
Lebegés, zuhanás
Kulkánál érthető módon magasra tettük a lécet, és ugyanaz a csoda a tárgyalási alap, ami mondjuk Bereményi dalai esetében, azaz hogy megképződik-e az a bizonyos valami... Mint amikor a Légy ma gyereket vagy a Minden álmomban című dalt halljuk, és közben 140-nel megyünk az M5-ösön valahol Inárcs és Kecskemét között, és megszűnik az a bizonyos realitás, aminek ott és akkor halvány köze sincs az Állami Autópálykezelő Zrt.-hez Szóval mennyire képes felzaklatni ez a lemez? Nos, a Pálmaszív nem zaklat fel, hiszen mást akar. Felemelni, biztosítani a lebegés feltételeit, azt akarja, hogy a valóságba szédüljünk bele.
Kulka János harmadik szólóalbuma nem azok közé a koordináták közé visz, amelyeket Dés László és Hrutka Róbert első osztályú, színészeknek írt munkái. Ez itt egy külön bejáratú ország, amely elfér egyetlen lakásban, vasalt Lingel szekrényekkel, egy élet relikviáival, sikerrel, szűnni nem akaró szeretettel és szűnni nem akaró magánnyal, a Cinecitta stúdiót idéző, sosem volt romantikájával, legyünk képzeletben tihanyi nyaralóban, ahol feltűnik Illyés Gyula és Törőcsik Mari, vagy a Hegedűs Gyula utcában, egy házibuliban már 2012-ben.
Az album lebegő nosztalgikussága sosem csúszik érzelmességbe, Gilbert Bécaud és a kétezres évek pesti undergroundja simul egybe, és persze a Stúdió 11-et vezető Dobsa Sándor vagy Morricone másképp hangszerelték volna ezeket a dalokat, de pont az a jó, hogy benne vannak azok a finom kulturális referenciák, zsongó melódiák, melyeknek köszönhetően otthonosan érezzük magunkat Kulka János országában, amely elfér egy nagy lakásban és egy hatalmas szívben is.
Kulka János: Pálmaszív
Magneoton, 10 dal, 35 perc