Azt énekli Alex Turner, az Arctic MonkeysThe Car című új lemezének címadó dalában, hogy úgy teszel, mintha visszafelé aludnál el. Nos, jól sikerült az alvás, mert míg az álmok bejárták a visszafelé utat az időben, és a hatalmas fesztiválemelvényektől eljutottunk odáig, ahol már olyan kicsik a színpadok, hogy nincs szükség világításra, elég fényt adnak a parázsló Gitanes cigaretták, a Vermona villaorgona és a Selmer erősítő pirosan fénylő gombjai. A The Carral kapcsolatban az a legfontosabb kérdés, hogy lehet-e olyan eszközökkel kifejezni a rock and roll attitűdöt, amelyben zajt csak a mandzsettagomb ad, ha hozzáér a polírozott mikrofonhoz.

Végül is Serge Gainsbourg is punk volt, csak nem csavarlazítószaga volt, hanem Guerlain kölnit éreztünk rajta. Elképesztő, hogy a sheffieldi kvartett az I Bet You Look Good On The Dancefloor című zakatoló nemzedéki himnusztól eljutott szállodai bárzenék világához, és ez persze csak annak lehet fura, aki nem hallotta a zenekar legutóbbi, 2018-as Tranquility Base Hotel & Casino című nagylemezét, aminek hasonló a hangfekvése, némileg szerényebb kreatív kivitelben. Mert meg lehet ezzel a felülfogalmazott tánczenei koktélos és slágermúzeumos attitűddel szólalni, ott van például Nick Cave & The Bad Seeds 1986-os Kicking Against the Pricks című feldolgozáslemeze, vagy ott vannak Bowie szerepjátékai, de mindkét esetben nagyon erős színpadi személyiségekkel van dolgunk.

Slágermúzeum

És persze Alex Turner zseniális dalszerző, remek énekes, de nem tudja hozni a karizmatikus ripacsot, laza kandúrbandi-zakóban, ahhoz ő túlságosan is civil. Lehet, hogy cool ez a megszólalás, de egy bizonyos életkor felett azért a hazai közönségnek eszébe juthat a Juventus, az Universal és a Volán Rt zenekarok, és mindenki, aki lekísérte az ORI-műsorokban Koós Jánost, Kovács Katit és Bim-Bam Terit. Hogy tovább fokozzuk a bajt: a dalokból hiányzik a szükséges cukorfok, nincs meg bennük az a slágeresség, az a megadásra késztető pátosz és báj, ami ellenállhatatlanná teszi a francia sanzonokat vagy a hatvanas évek olasz slágereit.

A Sculptures Of Anything Goes például jobban állna a Portisheadnek, vagy jobban jártunk volna, ha a kiváló hangszerelő, Máté Péter vette volna kézbe, aki szintén érezte a filozofikus táncdalokat, és a maga módján arról énekelt, hogy létünk ingoványra épül. Az Arctic Monkeys egykor fésületlen, mégis jól karbantartott indie-popja már nyomokban sem fedezhető fel a zenekar új műsorában, semmi nem utal arra, hogy egykoron megtörtént a zenekarral a Whatever People Say I Am, That's What I'm Not és a Favourite Worst Nightmare. Az előbbi album a brit popkultúra leggyorsabban fogyó debütáló lemezévé vált, felülmúlva az Oasis Definitely Maybe-jét, tehát a zenekarral kapcsolatban mindig is hatalmasak az elvárások, és épp az elvárásokból lett elegük.

Az aszfalt királya

A lemez borítóján látható képet a zenekar dobosa, Matt Helders készítette, egy fehér Toyota Corolla látható rajta, amely egy Los Angeles-i parkolóház tetején parkol. Turnernek annyira megtetszett a kép, hogy megírta az album címadó dalát. Persze, ez a magányosan veszteglő kocsi a zenekar metaforája is lehetne, vagy bárkié, aki vár valamire, akár egy slágerre, amit hiába szeretett volna a The Cartól, mert bár prémium minőségben előállított stílusgyakorlatokat hallunk, ezeket a dalokat nem lehet fesztiválkörnyezetben megszólaltatni, illetve lehet, de semmi értelme, miközben az Arctic Monkeys kiváló fesztiválbanda, nem véletlen, hogy háromszor is felléptek Magyarországon, egyszer a VOLT-on (2014) és kétszer a Szigeten (2018, 2022).

Revü és varieté

És igen, van itt Bowie-hatás, ahogy Jarvis Cocker bájosan modoros táncdalai is visszaköszönnek, a már említett Portishead is „játszik”, és mindezt csillámporral szórja be a Bond-filmek esztrádja. De Turner falsettójánál meggyőzőbbek akár Bond alakításai, aki miközben hatástalanítja az orosz tengeralattjárókról irányított robotnőket, addig megnyer egy pókerpartit azon az asztalon, amelyen aláírták a Salt-1 megállapodást. Az album parádésan hangszerelt indie lounge, amely egy olasz neorealista film soundtrackje is lehetne. A vakító hype-pal övezett, korszakosnak kikiáltott Arctic Monkeys három kislemezt is megjelentetett az albumról (There'd Better Be a Mirrorball, Body Paint, I Ain't Quite Where I Think I Am), amelyek mind bekerültek a top 25-be a brit kislemezlistán, mégis eszünkbe jut a 2005-ös bemutatkozó klipjük elején odavetett mondat, a Dont belive the hype.

Arctic Monkeys: The Car

Domino

10  szám 37 perc

(Borítókép: Az  Arctic Monkeys  a Sziget Fesztiválon 2022. augusztus 8-án. Fotó:  Szollár Zsófi / Index)