Nem gondolod, hogy idősebbnek tűnök? – tette fel a kérdést George Michael az Older című dalában, ami az 1996-os albumának címe is egyben. Amikor a felvétel lemezre került, már három éve elhunyt Anselmo Feleppa, a brazil divattervező, aki az énekes nagy szerelme volt. Hol vagyunk már attól, amikor a Wham idején csípőből hozta a forrónadrágos ibizai úszómestert, aki tagja volt a helyi strandröplabdacsapatnak is?

A popban ritkán fordul elő, hogy egy albumról hat dalt másolnak ki kislemezre, és mindegyik a top3-ban landoljon a brit listán, de aki tisztában volt George Michael zaklatott életével, és meghallgatta az album végtelenül keserű dalait, nem gondolhatta komolyan, hogy a siker vigaszt jelentett számára. George Michael nem volt jó passzban, nehezen dolgozta fel, hogy az elképesztően sikeres 1990-es Listen Without Prejudice Vol. 1. album az egész világot meghódította, kivéve talán a legfontosabbat, az amerikai piacot.

Életet az éveknek

Az énekes a Sonyt hibáztatta, amely cég valóban nem reklámozta eléggé a lemezt, hiszen promóció nélkül is vitték, mint a cukrot, kapásból eladtak belőle nyolcmilliót. Ugyanakkor az USA-ban éppen elindult a grunge rockforradalma, akkor éppen másról szólt a dal. A kiadó szerint a lemez csak azért nem futotta ki magát, mert George Michael nem akart az album klipjeiben szerepelni, cserébe ezekből a klipekből megismertünk egy komplett modellgenerációt. Végül az énekes nem készítette el az album folytatását, a Listen Without Prejudice Vol.2-t, a lemezre szánt dalokat jótékonysági projekteknek adta.

Itt van tehát egy globális popsztár, akinek nem arról szól az élete, hogy kiélvezze a sikert, hogy dalokat írjon, hanem arról, hogy ügyvédi irodákban ücsörögjön a fénymásoló és a faxgép között, és megpróbáljon megszabadulni a Sony Music egykori igazgatójától, Mariah Carey exférjétől, Tommy Mottolától, aki még a melegeket dehonesztáló, sértő szitokszóval is illette, amikor azt hitte, a popsztár hallótávolságon kívül van.

Aztán a pop egyik legsármosabb fickója – akin úgy állt a Ray-Ban Aviator, a borosta és a szakadt farmer, hogy minden kamionsofőr és sztárfodrász úgy akart kinézni, ahogy ő – az 1994-es MTV Europe Video Music Awardson előadja a Jesus to a Childot, ami talán minden idők leglíraibb és egyben legmegrázóbb coming outja volt.

Idősebbek is elkezdhetik

Ebben az időben a meleg popsztárok még jórészt nem vállalták fel másságukat, csak ha már nem lehetett fenntartani a heteroszexualitás kényes fikcióját. Ha a szerelmes vallomás nem volt elég egyértelmű, akkor ott volt az album második nagy slágere, a Fastlove emblematikus sora: Baby, nem tudod olvasni a jeleket? A dal erősen önéletrajzi töltésű szövegében szóba hozott BMW autó (Szóval miért nem csinálunk egy kis helyet a BMW-mben, baby?) is az övé.

Az Older a pop egyik legnagyobb kockázatvállalása volt, hiszen George Michael hat év után jelentkezett új albummal, ami a pop időszámításában már afféle visszatérő lemez, ráadásul hősünknek már nincs a lábán fényesre csutakolt westerncsizma sem, amely versenyt ragyogna a tökéletes fogsorával. De itt van egy zakós, lehajtott fejű, szomorú férfi, aki annak ellenére érzi öregnek magát, hogy csak harminckét éves. A Listen Without Prejudice Vol.1 már részben előlegezte az Older világát, de ott még az olyan slágerekkel, mint a Freedom, George Michael kettős játékot játszik. A doromboló, jazzy hatású prémium pop mellé még megkapjuk a tesztoszteronkoktélokat is.

Gyors szerelem, lassú élet

Az Olderen viszont a Fastlove az egyetlen funkys afrodiziákum, de a szövegből legalább annyira olvasható ki a magány, mint az erőből bulizás. Ugyanakkor a Spinning the Wheel már nyíltan foglalkozik a melegek párkapcsolatával és az AIDS-pánikkal is. A lemez címe is merész, hiszen a pop mindig a Pepsi-féle Next Generetionről szólt, és nem a Coca-Cola Alwayséről az öreg télapóval. Mindenki a következő generációhoz akar tartozni, hiszen a popban a fiatalság imázsának fenntartása élet-halál kérdése.

De George Michael nem áll meg az öregedésnél, a You Have Been Loved a halálról, a gyászról, az Istenben való hit megerősítéséről szól. Egy anya siratja a fiát...

Mert mi értelme a kezeket szorítani... mikor a gyermekek elhalványulnak az anya karjaiban? Ez egy kegyetlen világ, és oly sok vesztenivalónk van.

Majd így folytatja: Nincsenek lányaim, nincsenek fiaim. Gondolom, én vagyok az egyetlen az én életemben. Majd ennek ellenére is azt hangoztatja: „Ne hidd, hogy Isten halott”.

Az Older a poptörténet egyik legszomorúbb albuma, és azért üt akkorát, mert hiteles, különösen annak fényében, hogy egy olyan előadótól halljuk, akinek a borostája megigazítása 1988 körül bizonyára vizsgafeladat volt a férfifodrász-iskolákban. A lemez annyit beszél a veszteségről, az öregedésről, hogy talán valóra vált az, amit George Michel annyira óhajtott a To Be Forgiven című dalában: Talán a bennem lévő gyermek csak úgy elenged. Ezek szerint az album nem is annyira az öregedés, mint inkább a felnövés albuma.

George Michael: Older

Sony

11 szám 59 perc