Index Vakbarát Hírportál

Az ufók a múzsái az áriázó aktivistának

2022.12.23. 13:37

A politikai aktivisták nem öregszenek szépen, és a lila haj és Sigue Sigue Sputnik-féle sminket beelőző arcfestés is inkább egy kamasznak áll jól, mintsem hatvanhét éveseknek – jut eszünkbe Nina Hagenről. És a 16 tonna című munkásdal is inkább a szakszervezeti tüntetés kantinjában dörren meg, és maximum egy kamaszokból álló punkzenekarnak áll jól. Sorlemezen inkább kellemetlen. Nina Hagen viszont úgy gondolta, hogy jó ötlet felvenni a 11 év után megjelenő új, Unity című albumára.

A dalt jórészt a polbeates lányok adták elő, népi hímzésű blúzokban KISZ-gyűléseken, azután, hogy eljátszották Hell István Hajnali ének megzenésített versét, melynek a Megháglak szelíden, halkan soránál megrezzentek a Felszabadulási vándorserlegre lógó girlandok.

Merle Travis folk-blues slágere még anno a Cipő-féle Republicot is megihlette, de mindegy is, mert ott van a United Women of the World, amelyről leírva jól hangzik, hogy Hagen a feminista reggae-himnuszt Liz Mitchell-lel, a Boney M. egykori énekesnőjével adja elő, de a punk keresztanyjának affektálásai, maníros, áriázó túlzásai 2022-ben egyszerűen már nem működnek.

A művésznő teljes eksztázisban 

Más volt a helyzet 1985-ben, amikor Hagen legutóbb készített igazán jó albumot, az In Extasyt, amikor hatalmas tömegek előtt játszott, többek között a Rock In Rio fesztiválon is, de aztán változott a klíma, a német produkciók a Neue Deutche Welle kifulladásával kikerültek a globális pop körforgásából, és már az sem érdekelt senkit, hogy Nina Hagen újra megidézte az 1981-es, ufóval való találkozását Malibuban. Egy csomó dalában megírta a földönkívüliekkel találkozását, például a Gods of Aquariusban, mely úgy kezdődik, hogy a vízöntő istenei ufókkal érkeznek…

Egy ufót láttam, nem vitás

Az űrlény kalandjával még David Letterman talkshow-jába is elment haknizni, hogy promózza az In Ecstasy albumot. Szóval, nemcsak az extrém haja, sminkje, a Wendy O. Willamsnél is őrültebb fazonja hozta zavarba a sokat látott németeket, hanem az ufóészlelései is. Nos, maradt ugyanez az attitűd, ugyanaz a harcias kiállás, ami lefegyverző is lehetne, de a végeredmény inkább csak meghökkentő. Korábban is jellemző volt rá az eklektika és a végletekig vitt műfaji káosz, de valahogy volt az egésznek rendszere, az elektro, a punk, a My Way, a Russian Reagge-ben feloldott Kalin Kamalin Kakalin Kamaya passzolt a tarka popjához.

Elfújta a szél

Az ember csak kapkodja a fejét, amikor előadja 2022-es szinti-funk, hip-hop, dub-folk-diszkóját, amelybe belefér még egy Bob Dylan- és egy Sheryl Crow-feldolgozás is. Oké, mindig is csinált átiratokat, de nem hagyott ki tizenegy évet két lemez között.

És az is igaz, hogy van abban valami bizarr, amikor Bob Dylan Blowin’ in the Wind című klasszikusát németül halljuk… Die antwort heißt ganz allein der wind.

És ugye a Beatlestől is szexi volt, amikor rázendítettek a Komm gib mir deine Handre. Csak hát a német nyelv egzotikumán kívül Hagen nem tesz semmit a dalhoz, így a Megasztárban is feldolgozta volna Pierrot Tóth Gabinak. Szóval, hol van már az a Nina Hagen, aki Nunsexmonkrock albumával művészetté emelte a punkot? Hol van már az a csaj, akinek ezt a lemezét a Dob utcai lemezboltból csatárláncba szerveződve, az eladó figyelmét elterelve lopták ki a sarus keletnémet turisták 1985 forró nyarán…

Izgalmas a United Women of World című feminista szolidaritási reggae himnusza, és amikor felcsendül Kreuzberg egyik gíroszbárjában, akkor még a dürüm nyárs párájától nedves rasztahajak is égnek állnak. A Redemption Day című látomásos Sheryl Crow-dalban – amelyet egyébként Johnny Cash is feldolgozott az American VI: Ain’t No Grave című lemezén – azt énekli Hagen, hogy dobj nekünk egy csontot, de a tányért hagyd meg. Nos, 11 év után ez az album inkább csak egy csont a rock egyik legnagyobb stilisztájától, akinek a lemezeit 1983-ban ugyanúgy megsétáltatták a párducnadrágos pesti punkok a Nagykörúton, mint a Clash albumait. Ugyanazok a manírok, ugyanazok a teátrális gesztusok, punk spirituálék és biblikus látomások, csak kicsivel több a dub és az elekro-funk… És egyre inkább tűnik úgy, hogy az a bizonyos ufó nem más, mint maga Nina Hagen.

Nina Hagen: Unit

Grönland Records

12 szám, 43 perc



Rovatok