Sam Smith 2022 végén uralta a toplistákat és a TikTokot Kim Petrasal közös, Unholy című dalával. A rajongók közül sokan úgy érezték, hogy a Grammy-, Golden Globe- és Oscar-díjas énekes zenéje nem jó irányba változik, hiszen korábban nem a slágerpopban utazott. Legújabb albuma, a Gloria ügyesen vegyíti a szomorú balladákat és a táncolós popdalokat, mindezt őszinte és személyes szövegekkel fűszerezve.

Mintegy tíz év telt el azóta, mióta Sam Smith első stúdióalbumával és Stay with Me című dalával berobbant a köztudatba. Az angol énekes az évek alatt rengeteg díjat bezsebelt, köztük a legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjat is. Többnyire zongorahangsúlyos zenéje nem sokat változott, most viszont kicsit kilépett a megszokottból, a Gloria inkább az R&B és a diszkó stílusjegyeit használja.

Számomra ez az album a kezdete annak, hogy tényleg azt csinálom, amit szeretek

– nyilatkozta az énekes korábban a Billboardnak.

Valóban úgy tűnik, hogy Sam Smith megtalálta igazi stílusát, az elmúlt hónapokban sokkal felszabadultabbnak tűnik a színpadon és érződik, hogy imádja ezt a műfajt. Mindeközben mégis az albumdalainak egy része hozza a korábban megszokott érzékenységet. A lemez előfutáraként megjelent Love Me More ének szempontjából teljesen a korábbi dalaira emlékeztet, hangszerelésben viszont már érződik a változás.

A dal önmagunk elfogadásáról szól és arról, hogy queer emberként mennyire sokáig tarthat valóban szeretni azt, akik vagyunk.

Érdekesség, hogy az LMBTQ+-közösség fontos mozzanatai és karakterei is megjelennek. A Hurting Interlude az 1970-es, első New York-i Pride tudósításából ragad ki egy részletet. A Dorothy’s Interlude az egyik leghíresebb drag queen, Divine hangját, az Over the Rainbow című dal részletét és a Paris is Burning című LMBTQ+-dokumentumfilm egy mondatát használja fel.

A „Dorothy barátja” kifejezést egyébként a nyolcvanas évek óta használják a melegekre Amerikában, így még több értelmet nyer az interlude címe. Az I’m Not Here To Make Friends című dal pedig RuPaul hangjával indul, aki RuPaul’s Drag Race című műsorával népszerűsítette a drag művészetét és megismertette azt a nem LMBTQ+-emberekkel.

Az albumon több, igazi táncolós dal is szerepel. Az előbb említett I’m Not Here To Make Friends valószínűleg hatalmas sláger lesz a klubokban. A dalban közreműködött Calvin Harris és a Jessie Reyez énekesnő is. Utóbbi szintén szerepel a Gimme és a Perfect című alkotásokban. A lemez utolsó dala, a Who We Love Ed Sheerannel készült és talán ez az egyik legerősebb a korongon. Számomra az akusztikus hangszerelésű How To Cry is kiemelkedő, egy hibája, hogy rövid.

Az anyag nagyon jól ötvözi a melankolikus és örömteli szövegeket és hangszereléseket, bár akadnak elég klisés dalok is. A Lose You nekem minőség szempontjából kilóg és az R&B-s Six Shots sem lesz benne a lejátszási listámban. Ha a nagy zenei palettát nézzük, akkor a Gloria nem ad semmi újat, sőt, inkább a „középmezőnyben” helyezkedik el. Ennek ellenére Sam Smithnek jól áll az új stílus és az, hogy zenéjét teljesen átjárja a valódi személyisége és a számára fontos témák.