A szerelem azon témák egyike, amiről lehet tárgyilagosan beszélni, de egyrészt minek, másrészt pedig nem a legideálisabb közlési forma. Hiszen ha szerelmesek vagyunk vagy épp összetört a szívünk, olyan heves érzelmeket élünk át, amiről szinte csak hallgatni lehet.
Ám ha mégis világgá kürtölnénk boldogságunk (vagy épp fájdalmunkat), azt leginkább túlozva lehet megtenni. Így nekünk is könnyebb feldolgozni, illetve másokkal is egyszerűbb megértetni aktuális állapotunkat.
Ha pedig elfogytak a szavak, vagy csak nem asztalunk ilyen módon kifejezni magunkat, de szeretnénk megérteni mindazt, ami bennünk háborog, önkéntelenül olyan művekhez fordulunk, amelyek helyettünk beszélnek. Ilyenkor versek, regények, filmek, festmények, sorozatok és dalok sietnek a segítségünkre. Ebben pedig semmi szégyellnivaló nincs, hiszen arra is születni kell, hogy például olyan egyszerűen fogalmazzunk meg egy összetett érzelmet, mint ahogy Fodor Ákos tette Szerelem című versében:
ahogy a szél meglebbenti a függönyt: / nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.
Amennyiben a zenét hívjuk segítségül, bőven válogathatunk a szerelem témáját feldolgozó vagy csak az érzést dallamokba záró muzsikák közül.
Nemcsak a csokifajtákat lehet végtelenségig sorolni, hanem a szerelem különböző típusait is. Bár minden műfajban megtalálhatjuk az emberiség legvágyottabb érzését – a mulatóstól a komolyzenéig, a rapen át a popdalokig – mi most mégis inkább a modern trubadúrok költeményeihez nyúltunk, azaz az alter zenei élet előadóinak számaiból válogattunk.
Az alternatív zenekarok nemcsak zeneileg fogalmazzák meg remekül az érzelmeket, dalszövegeik sokszor a költészettel vetekedve írnak le olyan lélekállapotot, amit néha még magunknak is nehéz megfejteni. A dalok mellé sokszor még olyan klipeket is piacra dobnak, ami ezerszer ráerősít a számok mondanivalójára, például listánk első két tagja is videóklippel együtt éri el, hogy instant szerelembe essünk vagy épp összeszoruljon a szívünk.
A teljesség igénye nélkül íme 15 olyan magyar dal, amely megfogalmazta helyettünk a szerelmet.
Ez az a dal és klip, amit elsőként mutatnék meg egy földönkívülinek, ha ezt kérdezné, mi az a szerelem. A zene és a szöveg is generál egy hangulatot, de az i-re a pontot a videóklip tette fel, amiben Döbrösi Laura és Pallag Márton tökéletes finomsággal sűrít tekintetekbe minden érzést, amit rózsaszín ködnek hívunk. A Lippai Balázs által rendezett klip iskolapéldája annak, hogy milyen, amikor a videó kiegészít és támogat egy amúgy is remek dalt.
Szintén egy alapból is jól sikerült dal, amit egy pofátlanul tökéletes videóklip egészít ki. Az Ivan & The Parazol ezzel a dallal a szerelem kevésbé idealizált állapotát is bemutatja nyers természetességében. A klipet Hartung Attila rendezte, de nem szabad megfeledkezni M. Deák Kristófról sem, aki tökéletesen eltalált képi világgal fogta meg a megfoghatatlant, vagy visszautalva Fodor Ákosra, a lebbenést.
Ha szerelem, akkor nem csak arról beszélünk, amikor a kezdeti lángolásban találjuk magunkat. Talán az az igazi szerelem, amikor a rózsaszín köd felszáll, átgázolunk a mocsáron, de nem süllyedünk bele, és a túlsó parton egy nyugis szigeten találjuk magunkat, ahol már le tudnánk élni az egész életünket, és már csak az a probléma, hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember...
Bár azon a napon, amikor a szerelemé a főszerep, nem szívesen beszélünk arról, amikor az érzés elmúlik, de az tagadhatatlan, hogy még a boldog pillanatokban is szinte mindig tetten érhető egy adag mélabú. Ez utóbbi érzést remekül előhozza az emberből a Platon Karataev szinte összes dala, ám legfőképp az Orange Nights.
Ha szerelemről beszélünk, a költészetben, a képzőművészetben és a zenei életben is visszatérő hasonlat a tenger. A tenger szeszélyessége, titokzatossága, áradása, apadása, mélysége, szinte bármilyen jellemzője leírhatja a szerelem épp aktuális állapotát. Erre remek példa A tenger arca, amit hallgatva olyan érzésünk támad, mintha összesen két ember létezne a világon, akik ott ringatóznak az óceán közepén egy franciaágyon.
Előfordul, hogy utólag jövünk rá arra, hogy valakit igazán szeretünk vagy tundánk szeretni. Van olyan, hogy rossz az időzítés, vagy a jelenben meggátol a félelem, ezért arra kárhoztatjuk magunkat, hogy a jövőben a múltnak éljünk. De olyan is van, hogy az első szerelmünk velünk marad, akkor is, ha évtizedek telnek el, és már egészen máshol és más mellett tart az életünk.
Nem mindig happy end a sztori vége. Van az úgy, amikor mindent megígérünk egymásnak, majd egyikünk kihátrál az egyezményből, és továbblép. A Csaknekedkislány frontembere híres zseniális szövegeiről. Még a CSNK előtt több mint egy évtizeddel találtam rá Csepella Olivér blogjára, ahol zseniális, pársoros írásaitól függővé váltam. Írásai önmagukban is élvezhetők voltak, de zenei kísérettel, hangszerek ölelésében még inkább azok.
Ha összeadjuk az alternatív zenét a szerelemmel, ezt a számot kapjuk. Lehet mínusz húsz fok is, ha ezt a számot meghallgatjuk, azonnal kamaszok leszünk, akik nyáron találtak rá a szerelem érzésére. Ebben a dalban benne van az első csókok, első kalandok, első veszekedések és első búcsúk ígérete vagy emléke.
Ha van dal, ami tökéletesen megfogalmazza a szerelemből adódó tehetetlenséget, bénultságot és főleg kiszolgáltatottságot, akkor az vita nélkül a Szívrablás. Erről nem is lehet sokkal többet írni.
Nem egyértelműen a szerelemről szól ez a dal, mégis rengeteg embernek a Quimby dalai közül a Lámpát ha gyújtok idézi fel ezt az érzést. Nem is csoda, tipikusan egy olyan nóta, ami összeölelkezésre késztet, és arra, hogy előrántsunk egy öngyújtót a zsebünkből, hogy jobbra-balra dülöngéljünk, és boldogok legyünk a jelen pillanatban. Ha a szerelem egy fokkal ösztönösebb pillanatát akarnánk újraélni, akkor pedig még mindig ott van a Magam adom.
A viszonzatlan, plátói szerelem talán az egyik legrosszabb érzés a világon, mert egy olyan embertől tesszük függővé a boldogságunk, aki nem is tud és nem is akar ezért felelni.
Nem lehet kihagyni a listából a Heaven Street Seven zenekart, még akkor sem, ha már nem működnek. Szerencsére húszéves pályafutásuk alatt elég sok dal született, amiből szemezgethettünk, talán az egyik legegyértelműbben a szerelemről írt dalt rakjuk be a felsorolásba, megidézve a magyarországi legjobb fesztiválkoncerteket.
A szerelem legalább annyira bonyolult, mint amennyire egyszerű. Ez utóbbira remek zenei példa a Belmondo legismertebb dala.
Nehéz volt a választás, hogy az Éllek túl vagy a Szívemet kitépted kerüljön be a felsorolásba a Blahalouisiana zenekartól. Végül azért esett utóbbira a választás, mert ezt a számot kétféleképpen is lehet értelmezni, így akkor is segítségül hívhatjuk, ha a boldogságunkat akarjuk világgá kürtölni, de akkor is, ha a fájdalmunkat szeretnénk beleordítani az éjszakába.
Bár nem alternatív, mégsem hagyható ki a felsorolásból a Dalfutár című műsorban összerakott Méri Poppinsz első tánca című szám. Lábas Viki énekhangja, Zentai Márk zenéje, Grecsó Krisztián dalszövege és Bereczki Zoltán produceri munkája igazi gyöngyszemet eredményezett. Ez a szám olyan, mintha két régi jó barát életében először ismerné fel a másikban a szerelmet, és úgy beszélgetnének (vagy épp hallgatnának) reggelig, hogy pontosan tudják, új fejezet nyílt az életükben.
Lábas Viki hangja már önmagában szerelmet ébreszt, de a Margaret Island Eső című számát amúgy sem lehet érzelmi bevonódás nélkül meghallgatni.
Mivel egészítené még ki a listát? Írja meg kommentben, hogy a magyar alternatív zenei életből még melyek azok a dalok, amelyek leginkább megfogalmazzák a szerelmet.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
