Annyira sok lány állt sorba az Akváriumban Krúbi-koncert előtt, mint egy fesztivál női mosdójának bejáratánál. Az egész belső térben kanyargott a Krúbi-koncert kapunyitására várakozó sor. Volt valami felemelő érzés abban, hogy ennyi lány gyűlt össze egy helyen, mindenki izgatott volt, és láthatóan boldog.

A végtelen sorban egy fiú ment oda minden várakozóhoz. Első pillantásra azt hittem, hogy nem engedték be a koncertre, ezért a jegyét próbálja értékesíteni, de amint közelebb került, láttam, hogy egy olyan dolog van nála, aminek értéke a magyar underground előadók körében a nullával vetekszik, ám ennek a közösségnek igen sokat jelent.

Ő az a srác, aki a Parkos Krúbileumon fél napot állt az első sorban koncert előtt, hogy biztos helye legyen estére, ezt respektálva Krúbi pedig neki adta a színpadra kiállított egyik Fonogram-díját.

A srác nem a koncertre jött, csak – ha már annyi szó esik róla – úgy gondolta, hogy biztos sokakat érdekel, hogy néz ki ez a díj élőben, milyen nehéz, milyen a tapintása, és mivel egy belsős poén, így biztosan sokan vannak, akik szívesen szelfiznének a kegytárggyal. Jól gondolta, sokan értékelték nemes önfeláldozását, hogy bár a koncerten nem vehet részt, mégis eljött másoknak örömet okozni.

Természetesen mi is ellátogattunk – születési nemünk miatt a február 17-i koncertre. Mivel lányoké az elsőbbség, a fiúk kanbuliját szombaton tartották. Krúbi újfent kitett magáért, bár maradt némi hiányérzetünk a koncert végére.

Annyi lány, hogy ide ki se fér

A pultokban a söröspoharak helyét a szívószálas italok vették át, a koncertterem rózsaszín fényben pompázott, a falon egy félmeztelen karton-Krúbi díszelgett, illetve rengeteg Bravo magazinos montázs.

Azért egy-két fiút elvétve ki lehetett szúrni a tömegben, de ahogy én láttam, senkit sem lincseltek meg ezért. Az egyik fiút megkérdeztem, hogy milyen indíttatásból jött csajbulizni, az ő mentsége az volt, hogy a barátnője rángatta el, mert a lány mindenképp szeretett volna jönni, de lánybarátai nem igazán kedvelik Krúbit, így kényszer szülte a helyzetet. Állítólag beengedésnél (csak személyit felmutatva adták oda a karszalagokat) megkérdezték tőle, hogy nőnek érzi-e a magát, és mivel bejutott, így valószínűleg meggyőzően tudta elmormolni az igent a bajsza alatt.

Különös tapasztalás volt, hogy a színpad előtt gyülekező lányok sört markoló kezük felmutatása nélkül is megtalálták egymást a tömegben, illetve az is egészen új élmény volt, hogy lehetett látni a színpadot.

Majd megérkezett a hős, akit svédasztalon tálaltak fel, azaz toltak be a színpad közepére minden felkomf nélkül, cserébe hatalmas energiákkal bele is vágott a buliba, hogy kielégítse a helyszínen összegyűlt nőnemű (vagy magát annak érző) rajongói igényeket.

Úgy megremeg a föld, hogy megfordul a Duna is

Talán nincs még egy olyan előadó kis hazánkban, aki képes elérni, hogy pofátlanul szexista szövegeire több száz lány bulizzon hatalmasat. Eszméletlen élmény volt látni, ahogy ezerháromszáz lány üvölti az első szám refrénjét teli torokból, hogy:

te vagy a legjobb ribancom.

A koncert végig magas lángon égett, igazán felszabadult és jó hangulatú buli volt. Bár körülöttem többekben felmerült a csajpogó igénye, végül mindenféle lökdösődés nélkül ment le az este, senkit sem taszítottak ki a tengelyéből. Bár meginterjúvolt nőtársaim negatív kritikaként megemlítették, hogy a sok lány rengeteg hátizsákot eredményezett, amit a rutinos koncertre járók egyrészt nem értenek, másrészt nem is díjaznak.

A „NER circle” is képviseltette magát, persze csak lélekben. Egy lánypáros majdnem az egész koncertet úgy tolta végig, hogy egyikük egy Várkonyi Andrea-, másikuk pedig Mészáros Lőrinc-maszkot viselt. Ez először vicces volt, bizonyos számoknál pedig kifejezetten hátborzongató.

Az egyetlen negatívum a koncerttel kapcsolatban, hogy kicsit több gegre számítottunk Krúbitól. Persze az már önmagában is valami, hogy koncertet szervez csak lányoknak és csak fiúknak, de a csajos estén nem hangozott el olyan sok ezzel kapcsolatos poén. Nyilván nem várhatunk stand upot egy zenei előadótól, viszont olyan magas labda volt ez az egyedi koncertkoncepció, hogy lehetett volna picit többet reagálni rá.

– ez utóbbi kritikát többen megfogalmazták, illetve nem sorakoztatta fel a vele rendszeresen fellépő férfi zenészbarátait félmeztelenül, hogy csak két példát említsek azokból a visszajelzésekből, amit a koncert utáni beszélgetésekből szedtem össze. Az is kirajzolódott az este végére, hogy sokakban felerősödött a Fomo-érzés, mert mindenki arról beszélt, vajon mi fog történni a kanbulin, ami a csajbulin nem volt.

Hülye fiúk

Persze azért akadtak pillanatok, amikor engedett a helyzetkomikumnak, és a Halott Pénz zenekarba belekóstolva először a lányokat kérte meg, hogy sikítsanak, utána a fiúkat, hogy üvöltsenek, majd az utóbbi lagymatag hanghatásra reagálva a következő mondattal hergelte a népet:

Ez elég gyenge volt. És tudjátok, miért? Mert nincsenek itt a hülye fiúk! Csak csöcsök és segg.

Az is remek húzás volt, hogy hívott vendégelőadókat is, például a Magyarország legszexibb férfiaként felkonferált Dzsudlót vagy Dé:Neasht. Utóbbival Csokdigger című számukat nyomták el. A dal előtt Krúbi megkérdezte a közönséget, hogy ki szeretne három gyereket, a kérdésre pár kéz libbent a magasba. A szám végén ugyanerre a kérdésre mindenki magasba lendítette az összes kezét (volt, aki még az egyik lábát is). Szóval Krúbinál nagyobb segítsége az aktuális kormánynak nemigen lehet.

És ha már aktuálpolitika; egyik klasszikus száma is új versszakot kapott. A Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor romantikus kapcsolatát líraian megfogalmazó dalában a két főhős szájába új mondatokat adott. A fikciós, ám mindenki lelki szeme előtt realisztikus formában megjelenő történetben a két politikus nem értette, hogy mit keres itt annyi lány, hiszen

Érezhetően mindenkinek jólesett ezekre a számokra és szövegekre ventilálni a hétköznapi gondokat, a setlist pedig ennek megfelelően állt össze. Bár valószínűleg ugyanennyire lehet élvezni ezeket a dalokat egy koedukált eseményen is.

A koncert végén, a visszatapsnál betoltak a közönség közepére egy hatalmas ajándékdobozt, amiből természetesen Krúbi bukkant elő, hogy búcsúzóul elnyomja A hős Krúbi című számot. A dal – és a koncert – végén az előadót az emeleten kimászva menekítették ki, ez pedig bölcs húzás volt, mert ha ebben a felfokozott hangulatban az Akvárium vágyakozó lánytengerben szeretett volna kiúszni a backstage-be, akkor most valószínűleg

Összességében remek buli volt, a visszajelzések alapján pedig sokan értékelték, hogy kipróbálhatták, milyen úgy bulizni, hogy ha koncert közben kikapcsolódik valakinek a bodyja, akkor a feszélyezettség érzése nélkül visszakapcsolhatja, illetve a lányok számára kinyílt egy olyan univerzum is az este, amibe máskor csak szabálytalanul tudnak belépni: a fiúvécé.