Egy mordály hatalmasat szól, súlya is van, veszélyes is. A Mordái nevű krízisfolkzenekar – vagy stílszerűen: banda – Álom esett a szememre című második albuma is nagyot szól, súlya is van éppen, veszélyt pedig csak azokra jelent, akik úgy félnek a tradíciótól, mint ördög a szentelt víztől. A népzene és az underground kapcsolata nem új keletű, aminek remek szimbóluma lehet a Kassák klub, ahonnan nemcsak a táncházmozgalom szökött szárba 1973 körül, hanem néhány évvel később az URH és a Kontroll Csoport fellépéseivel a nagybetűs underground is. (Ezt az együttállást mutatja meg többek között Pintér Béla Titkaink című darabja is.) Házibulikon a punklemezek mellett gyakran került elő a Nem úgy van most, mint volt régen című 1982-es Muzsikás-album is, majd néhány évvel később a Nem arról hajnallik, amerről hajnalott...

Aztán a Muzsikás bekerült a Zeneakadémiára, a Carnegie Hallba, valahogy a dolog a helyére került, de 

Ezt ismerte fel a Mordái is, amelynek a pszichedelikus rockkal kiházasított folkja az egyik legjobb dolog, ami a magyar rock and rollal a 2020-as években történhetett. És persze nem minden előzmény nélküli ez sem, hiszen ilyesmiből indul ki a Sixteen Horsepower vagy a Wovenhand, de voltak ilyen kísérletei a The Exnek is. Viszont a Mordái másképp szólal meg, mint az előbb említett zenekarok, egyszerűen azért, mert Nóvé Somát, a zenekar vezetőjét a népzene mellett más és más zenei hatások érték, ahogy a Mordái többi tagját is. Az új album magaslati pontja az Álom álom, az album második felvétele, melynek refrénszerű tétele szinte berobban, egyszerre zengenek a fúvósok, lépnek rá a pedálokra.

Valami népi

És ez a berobbanás jellemző a legtöbb felvétel hangszerelésére, azaz a visszafogott, várakoztató megoldások után, mint valami ősrobbanás, szólal meg az összes hangszer és a vokálok. A csúcspontok köré építik fel dalstruktúrákat, ami némileg kiszámíthatóvá teszi a dalokat, ugyanakkor mégsem érezzük annak, mert a Mordái elhiteti velünk, hogy organikusan, kérlelhetetlenül tör ránk az egész, mint valami vihar. A jazz-rockos elszállások is alá vannak rendelve az adott népdal zenei képének, nincsenek szereptévesztések, a fúziós jazz-rock is inkább színezés, a népdalok atavisztikus, ősi világát szolgálják, azaz a Mordái zenészei tisztelettel bánnak a népdalkincsünkkel. Minden azt a célt szolgálja, hogy olyan vastagon szólaljon meg a műsor, ahogy csak lehet. Szörényi Levente az 1986-os Muzsikás-albumon pluszmikrofonokat állított a hangszeres térbe, attól szól olyan robusztus módon például a Hidegen fújnak a szelek, Nóvé Somának viszont nem kellett autentikus hangszereket megszólaltatnia, a rock and roll instrumentumaival idézik meg a világ szívverését.

Nóvé Middlemist Red nevű pszichedelikus garázsrock-formációja komoly hatást gyakorolt a Mordáira, ez nem kérdés, a két zenei tér egybejátszása olyan erős élmény, hogy bizonyára csak idő kérdése, hogy mikor jelenik meg a Mordái a nemzetközi folk kínálatában. A dologban az a jó, hogy a mágia a szemünk előtt születik és teljesedik ki, az egészben nincs semmi szintetikus matatás, össze sem lehet hasonlítani, mondjuk, Deva agyonhájpolt, laptopon előállított barkácsfolkjával. Figyelemre méltó Nóvé Somáék szándéka, hogy eltérjenek az eredeti népdalok dallamívétől, és olyan röppályát tervezzenek a dalokhoz, ami meggyőzi a hallgatót: a Mordái változata nemcsak köszönőviszonyban van a folkkal, de annak hiteles kiterjesztése is egyben. Az is jó, hogy az Álom esett a szememre már szándékosan kerüli a Muzsikás repertoárját.

Fegyverbe!

Nóvé még keresi a megfelelő folkos hangszínét, és nem baj, hogy nincs meg a karcos, folkos regisztere, mert a Mordái nem autentikus hangszereken talál közvetlen kapcsolatot a népi kultúrával, hanem úgy, hogy a saját képére formálja azt. Ha a sötétség nem múlna el, mi a lelkünk lángját fújja el, egyetlen fegyverem: kezem a kezemben – énekli Nóvé Soma a Galagonya című dalban. És igen, az igazi fegyver még csak nem is a mordály a kezünkben, hanem a másik keze, azaz a szerelem. És legjobb lesz, ha mi is megadjuk magunkat ennek az érzésnek.

Mordái:  Álom esett a szememre

8 dal, 40 perc