Azért jöttetek, hogy feltámasszátok a halottakat? – kérdezte Bono a U2 One című klasszikusában, amit lecsupaszított verzióban hallhatunk újra a zenekar Songs Of Surrender című, saját dalaik feldolgozását tartalmazó új lemezén. Nos, lehet, hogy Bono és Edge azért készítette el ezt a lemezt, hogy feltámassza a 2023-ban már kevésbé érdekes U2-t? Még csak ezt sem mondhatnánk. A dolog Edge-nek és Bonónak is fontos volt, de nem is a zenekar karrierjének revitalizálása miatt. Edge egyszerűen csak meg akarta mutatni, hogy a dalai effektek nélkül, önmagukban is megállják a helyüket, Bono pedig úgy gondolta, hogy remek kísérőkiadványa lesz majd a Surrender: 40 Songs, One Story című memoárjának. Az újraértelmezett dalok egy részét Bono a könyve promóciós turnéján is előadta.

Negyven csapás

Bizonyára vannak, akik még emlékeznek Bob Dylan bonmot-jára, amelyben azt mondja a U2 dalairól, hogy még hosszú ideig fogják őket hallgatni, csak éppen senki nem tudja, hogyan is kell őket eljátszani. A Songs Of Surrender afféle oktatási segédanyag, hogy bárki könnyedén eljátszhassa azokat a slágereket, melyek a Nobel-díjas énekes szerint szét vannak effektezve. Jókor jött Edge ötlete Bonónak, mert ő a könyvét promózza vele. De vajon jó a rajongóknak is? Annyira azért nem. Stadionokra tervezett dalok intim környezetben – jól hangzik, de ki az, aki végig tudja hallgatni egyhuzamban a negyven lecsupaszított dalt soroló albumot? Oké, van egy 16 számos ajánlat is, de mégis: melyik a kanonikus?

A múlt hosszúra nyúlt

Egyáltalán: U2-lemezről van-e szó, vagy Edge és Bono projektjéről? Ugyanis a másik két tag jelenléte inkább csak jelzésértékű: Adam Clayton felvett számos basszustémát, de nem foglalkozott az egésszel, Edge-re bízta, hogy válogasson közülük, ha éppenséggel akar használni valamit, míg Larry Mullen Jr. azt gondolta, hogy elég, ha Edge a régi sessionök között bogarászik. Edge szerint, amikor felvették az eredeti dalokat, fiatalok voltak, és igen, alig néhány évvel idősebbek, mint a Boy borítóján látható fiú, de egy dal olyan, mint a mágnes, maga köré vonzza az élményeinket, az adott év hangulatát, így sosem önmagában áll, hanem az lesz, amivé összeáll a privát emlékeink hálózatában. Nem lehet csak úgy újragondolni, mint ahogy nem lehet a múltat sem újraírni. Kétségtelen, hogy Bono hangja érettebb, gazdagabb, de ezek a meditatív újragondolások relativizálják az élményt, és elbizonytalanítják a hallgatót.

Sőt, ott van a Walk On című daluk, amit még 2001-ben Aung San Suu Kyi burmai akadémikusnak ajánlottak, aki a Nemzeti Liga a Demokráciáért elnöke volt, és 1989-től 2010-ig házi őrizetben tartották. A dalt be is tiltották Burmában. Most Bono átírta, és már nem a burmai szabadságharcosról szól, hanem Zelenszkijről. Ez nem éppen elegante... Ez olyan, mintha Ady a Léda-versek ajánlásait Csinszkára változatta volna. Oké, a szórakoztatóipar számára semmi sem szent, legkevésbé a szentek azok, és hát ott van a Candle in the Wind példája is, amit Elton John eredetileg 1973-ban írt Marilyn Monroe emlékére, majd 1997-ben, Diana hercegné halálakor újraértelmezte. Ez is olyan ízléses volt, mint Elton napszemüvegei, ahogy az sem túl jó ötlet, hogy egy bebörtönzött szabadságharcosnak írt dal (most Walk On Ukraine címen fut) Volodimir Zelenszkijnek szól. („Ha a komikus színpadra lép, és senki sem nevet...”) Írjon neki saját dalt, és rendben is lennénk.

Megadó kiadó

A jobban sikerült átiratokból készíthettek volna egy exkluzív kiadványt, amit csak Bono könyvéhez csomagolnak, vagy adnak néhány különleges klubkoncertet, amelynek dalait Bono hosszan kommentálja a könyvéből vett idézetekkel, stb., de a U2 képtelen a szerény gesztusokra, nekik egyből negyvendalos deluxe kiadvány kellett, ahogy korábban a legnagyobb és legjobb felbontású LED-falak. Ráadásul a U2-élmény csak akkor működik, ha a dalok a már ismert hangképben, a kiérlelt effektköltészettel valósulnak meg. Olyan ez, mint amikor a nagy festők papírra felskiccelt vázlatait nézzük a hatalmas, részletgazdagon kidolgozott olajképek helyett. Nem bírom az ütemet, kérem a csekket – énekli Bono a Vertigóban, melynek újragondolása szerepel a Songs Of Surrender albumon is, kb. úgy szól, ahogy azt önjelölt tinik előadják a TikTokon. Ha Bono nem bírja az ütemet, akkor várjon, hogy az új lemezük ne a megadásról és az önfeladásról szóljon.

U2: Songs Of Surrender

Universal

40 dal