James Hetfield a Screaming Suicide című új Metallica-dalban az álmainkat követeli, és azt is elvárja, hogy foltozzuk be a szétroncsolódott eget. A lehetetlent kéri tőlünk, de mentségére legyen mondva, ő is a lehetetlenre vállalkozik zenekara 72 Season című új lemezén.

Vissza kell hozniuk az 1991-es Black Album előtti dicsőséges éveket, miközben sokan pont egy új Black Albumot várnának, illetve meg kéne felelniük azoknak a fiatal rajongóknak is, akik akkor léptek a Metallica magnetikus körébe, amikor megjelent a Load vagy éppen a 2016-os Hardwired… To Self-Destruct. Soha ne becsüljük le a gyöngébb, de sokak számára a belépőt jelentő albumok erejét!

Szeszélyes évszakok

Mivel a zenekar több mint negyven éve a pályán van, minden rajongó a maga dicsőséges ifjúságának az újabb és újabb megzenésítését várja, miközben Hetfield csak saját traumáit, függőségeit akarja kibeszélni, és a dühét leföldelni.

A Darkness Had a Sonban a soha véget nem érő, olthatatlan sóvárgásról énekel. A 72 évszak arra utal, hogy felnőttkori tapasztalataink nagy része a gyermekkori élmények újrajátszása vagy azokra adott reakció. Még az is lehet, hogy Hetfield forgatta Ottlik Budáját, melyben arról olvashatunk, hogy a gyerekkor tíz naptári esztendeje körülbelül negyvenezer felnőttkori év tartalmával ér fel. Persze, James Hatfield terapeutái is kb. ugyanezt mondják. Az album a melankólia mesterkurzusa lenne? Talán. 

Rehab a tortán

Hetfield 2019-ben ismét elvonóra ment, ez a közvetlen élmény hatott a 72 Seasons dalszövegeire is, de hatott a Metallicára a stourbridge-i Diamond Head is, a dobos Lars Ulrich szerint a zenekar egyszerűen nem létezne nélkülük.

Ott van például a Lux Æterna című kislemezdaluk, melyben a villámló nemzet utalás a brit banda 1980-as Lightning to the Nations című albumára, amit a Rolling Stone a 42. helyre sorolt a minden idők 100 legjobb metálalbuma listáján. A Metallica tagjai főleg a saját, gyerek- és kamaszkoruk hatásaival foglalkoztak, amelybe bekerültek a zenei inspirációk is, de úgy tűnik, arra is figyeltek, hogy rajongótáboruk minden korosztályát megszólítsák, és erre a 77 perces játékidő bőséges teret adott.

Aki úgy értelmezi az album címét, hogy az visszatérésre utal a zenekar nyolcvanas évekbeli világához, annak részben igaza van. Persze, ugyanez volt a csali a két legutóbbi albumon, a Death Magneticen (2008) és a Hardwired… To Self Destructon (2016) is. A Metallica folyamatosan távolodott a 2003-as St. Anger gitárszólókat is kiiktató zakatolásától, de a kilencvenes évek bluesosabb, a southern rockos világától is.

Ideje leírni: a 72 Seasons nagyszerű lemez, az embernek van kedve újra és újra meghallgatni, pedig nem könnyű menet a kissé túlméretezett 77 percével és az olyan szövegekkel, mint az öngyilkosságot tematizáló a Screaming Suicide, amelyben azt mondja Hetfield, hogy az ő neve nem más, mint az öngyilkosság.

Az évszakhoz képest

A 72 Seasons az 1991-es Black Album óta a legjobb Metallica-lemez, és annak ellenére az, hogy szinte az összes dalnak megvan az előképe az életműben. Kirk Hammett virtuóz szólóinak köszönhetően strukturáltabbak, élvezetesebbek a dalok, mint a Hardwired… albumon, amelynek írása idején a gitáros elveszítette a kidolgozott szólóit tartalmazó telefonját, így a 2016-os albumon szerényebben muzsikál.

Ulrich is izgalmasan dobol, bonyolult, de feszes ritmusképleteket használ, játéka látványos cáfolata annak, hogy újabban ötlettelen és erőtlen. A zenekar lazán, természetesen játszik, virtuóz módon írva felül az old-school témákat, szóval könnyedén hozzák a full speed or nothin’-érzést.

Sárga sikoly

Úgy tűnik, visszataláltak önmagukhoz, a démonokkal már nem dialogizálni akarnak, mint a nyolcvanas években, most a terápiák metaforáiként használják őket. Minden dalban van annyi történet, esemény, drámai ív, hogy azt mondhatjuk: a 72 Seasons maga az esszenciális Metallica.

Benne van az elmúlt 40 év minden súlya, sikere, traumája, tudása, olyan remeklésekkel, mint a Room of Mirrors, a 72 Seasons, a Shadows Follow, a Lux Æterna, Screaming Suicide… Még szokni kell a sárga, a metál világától eltérő színvilágú covert, amely valószínűleg a veszélyre, az óvatosságra figyelmeztető táblák színkódjára utal. Ezúttal a veszély a felnőtté válás minden olyan buktatójára vonatkozik, amelyekért az élet extra büntetőpontokat ad.

Metallica: 72 Seasons

Universal Blackened

77 perc, 12 szám