Azt énekli Elie Goulding a Like a Saviour című dalában, hogy elektromos érzések ringatják álomba, ami nem is csoda. Az, aki elektropoppal kel és fekszik, annak mindenét átjárja a vibrálás.

Így volt ez akkor is, amikor a brit énekesnő elkészítette új, Higher Than Heaven című albumát, amelyben szerinte az a jó, hogy nem személyes, vallomásos pop – csak arról, szól, hogy érezzük jól magunkat, akár az ő korosztálya, amelyik a harmincas évei vége felé közeledik. Gouding ezúttal is csak azt csinálja, amit mindig: fülbemászó slágereket ír, legtöbbször a szakmai csúcs producereivel.

Lépcsők a mennyországba

Egy hónapja jelent meg Calvin Harrisszel közös dala, a trance-hatású Miracle, amely első lett a brit kislemezlistán, de meglepő módon a Higher Than Heaven ezt a felvételt nem tartalmazza. Ennek ellenére az album is első helyen debütált a brit charton, és ez lett Goulding negyedik listavezető lemeze. Ezzel utolérte Adele-t a legtöbb listavezető albummal rendelkező brit női előadók versenyében. A nyitó felvétel, az Easy Lover pont olyan, mint legtöbb csillogó sikerdala, és úgy tűnik, semmi sem állítja meg ezt a kinetikus elektropopot, mert benne van minden olyan együttható, ami 2023-ban eladhatóvá tesz egy produkciót. A nyár a Cure For Love-ról, a Midnight Dreamsről és a Like a Saviourről szól majd azokon a helyeken, ahol a klubhimnuszok az önkifejezés első számú formái.

Music nonstop

Vedd elő az 1980-as évek gépi basszusait, a neonfényes szintipopot (az All By Myself Depeche Mode-hatásokat is mutat), az 1990-es évek könnyű house-témáit, legyen az egész időtlennek ható szikrázó dance-popos neodiszkó. És persze szerezz a menő producerek mellé legalább olyan menő kollaboránsokat is. A lemezben az a jó, hogy olyan, mint egy pörgős playlist, minden dal azonnal a csúcsra ér, hogy aztán ott is maradjon, nincsenek balladák, merengések, csak a music nonstop érzés, ami némileg monotonná teszi az albumot, de ez a lemez semmi mást nem akar, mint ami nyitó dalban, a Midnight Dreamsben hallható: Csak rád gondolok, / te vagy az energiám, / mindenütt érezlek, / vigyél magaddal, repüljünk el.

Ebben nincs több, mint Az éjjel soha ne érhet véget című partihimnuszban, de a táncparketten amúgy sem vitaesteket, ankétokat szokás tartani, szóval a művésznő postázza, ami a megrendelésekben szerepelt.

Az album a maga 37 percével (sokkal rövidebb, mint például a 80 perces Halcyon Days) inkább azt üzenné, hogy műsorait fellépésnek nevezik, és nem setnek. A Higher Than Heaven légies, euforikus dance-pop album, amely éppúgy köszönőviszonyban van a Pet Shop Boyszal, ahogy Calvin Harrisszel is. Épp olyan jól működik a nagy fesztiválok utolsó napján, mint a zárt klubok falatnyi színpadán.

A parkett angyala

Goulding talán azért sem ment le mélyre a twistben, azaz tárta fel az érzéseit, mert bár boldog házas, és nemrég gyereke is született, a diszkókirálynő-szerep talán mégsem alkalmas a családi boldogság körülírására. A lemez meglehetősen egyanyagú, s bár vannak slágergyanús felvételei, mégsem mondhatjuk, hogy igazi magaslati pontjai lennének. Ez egy következetes, jól felépített produkció, tele lüktető energiával, pozitív impulzussal, amely részben hasonlít Ava Max idén megjelent Diamonds and Dancefloors című albumára is, csak nem a tömény érzékiség adja az izgalmát, hanem egyfajta laza, derűs áramlás.

Gyógyító energiák

Persze a dalokban van némi magánéleti matatás, hogy szóljanak is valamiről, de nem ásnak különösen mélyre, a táncparlettek alatti aljzatbetont ezekkel nem lehet feltörni. Azt énekli Goulding a Cure For Love-ban, hogy

Nem kell gyógyír a szerelemre, továbblépek,

túl sokat adtam, nem kaptam eleget.

Beteg vagyok, de nem tört össze a szívem ma este,

nem kell gyógyír a szerelemre, igen, én vagyok az igazi.

Illetve pont hogy Goulding éteri partihimnuszai jelentetik a gyógyírt. Ha nem is szerelmi csalódásra, de egy unalmas este ellen mindenképpen.

Elie Goulding: Higher Than Heaven

Universal

11 szám, 37 perc