Azt énekli Dave Vanian a Wake The Dead című új Damned-dalban, hogy a pokol tüzét a vágyakozás táplálja, és hogy majd felébreszti a halottakat. De kik ezek a halottak? Hogy Sid Vicious lenne, a Sex Pistols egykori basszusgitárosa? Vagy maga a punkmozgalom, amely a Crass 1978-as felvétele (Punk Is Dead) szerint halott? (Erre írta válaszul az Exploited a Punks Not Dead című 1981-es lemezét.)

Akárhogy is, Sid már 45 éve halott, de a Damned még mindig létezik. Olyannyira, hogy a napokban Darkadelic címmel új albumuk jelent meg, amely 48 percre visszahozta a műfaj aranykorát. A Damned a rock and roll egyik leginkább alulértékelt zenekara, miközben a hatásuk szinte felmérhetetlen.

Drakula halott, és élvezi

Persze a rock igazságát nem a Btk-ban, és még csak nem is chartok közé rejtve találjuk meg, hanem inkább a bordák vagy a barázdák között. A Damned adta ki Nagy-Britanniában az első punk kislemezt (New Rose, 1976), és ők jelentették meg Angliában az első punk albumot (Damned Damned Damned, 1977) is. Gyorstüzelésű, mégis melodikus zenéjükkel nagy hatást gyakoroltak az amerikai hardcore kialakulására, és a gothic-rockot is inspirálták Dave Vanian vámpírra emlékeztető imázsával, rémregényes metaforáival.

Kijelenthető, hogy atmoszférikus és kísérteties zenéjükkel ők rakták le a goth-rock alapjait,1985-ös Phantasmagoria című sötét slágergyűjteményük pedig minden idők egyik legjobb goth-rock lemeze. Nélkülük – mondjuk így – másmilyen lett volna a The Cure, a Misfits és a Lords Of The New Church is.

Tartalmas szórakozás

Jó kérdés, hogy a Darkadelic vajon újrapozicionálja-e a zenekart? Nyilván nem, de a lényeg úgyis az, hogy itt egy tartalmas szórakozást ígérő, nagyon szerethető album, tele olyan slágerekkel, amelyekről azt is gondolhatjuk, hogy mindig is ismertük, csak éppen lemezen most hallottuk először.

Az albumon minden együtt van ahhoz, hogy azt mondjuk: ilyen egy hibátlan goth-punk slágergyűjtemény, tele olyan, máris klasszikus dalokkal, mint a Beware of the Clown, a You're Gonna Realise, a Wake the Dead. Üdítő a Western Promise finom melankolikus fényelése, de nemcsak Chris Coull trombitajátéka teszi feledhetetlenné a felvételt, hanem a westernfilmes atmoszférája is.

A zenekar védjegy értékű hangképének titka Monty Oxymoron orgonajátéka, amely távoli rokonságban áll a Doors világával. A Damnedben az a jó, hogy a zenészeik nem csereszabatosak, mint a legtöbb punk zenekar esetében. Az énekes Dave Vanian mellett ott gitározik Captain Sensible, aki a nagy időkben is a Damnedben játszott, de Monty Oxymoron is 1996 óta, tehát 27 éve billentyűzik a zenekarban. A basszusgitáros Paul Gray pedig játszott a The Damned 1980-as The Black Albumán, és az 1982-es Strawberries-en is, amely albumok hangvétele részben visszaköszön a Darkadelicen.

Tánc a sötétben

A Darkadeilc afféle pszichedelikus goth-punk tánczene, amely köszönőviszonyban van Alice Cooper Electedjével, a hetvenes évek glam-rockjával, miközben a dalok nagy része olyan, mintha melodramatikus gyászindulók lennének rock and rollba konvertálva. Íme itt egy 12 dalból álló, szórakoztatóan gonosz punklemez, aminek nem a Mechanikus narancs az ihlető forrása, hanem Edgar Allan Poe novellái. A Darkadelic a The Invisible Man című glam-punk dallal indít, és már ez is milyen izgalmas, ugyanakkor az egész lemezről elmondhatjuk, hogy szinte minden dalában van egy-egy  változatos zenei megoldás.

Hideglelés

Hol a hatvanas évek brit inváziós slágerpopja köszön vissza, hol pedig a veretes punk-rock. A Darkadelic a british-pop törzsanyagában gyökerezik, nem kizárólag a punkban, a műsort pedig a templomi orgona patetikussága teszi betegessé. Arról énekel Vanian a You're Gonna Realise című önreflexív slágerükben, hogy a múlt csak a múlt, a most pedig most van, amit meg kell ragadni, meg kell menekülni. És persze, ki akar a nyirkos, hideglelős múltban kísérteni, amikor megteheti ezt a jelenben is?

Damned: Darkadelic

EdelearMUSIC

12 szám 48 perc