A korai Disney-csatorna legnagyobb fiúbandája, a Jonas Brothers öt év után új albummal próbálkozik felmászni a slágerlisták élére. A The Album című lemez körülbelül annyira érdekes, mint a címe. A túlproducerált funkypop anyagot még a testvérek kiváló énekhangja sem menti meg a teljes középszerűségtől.

A zeneipart jelenleg sakkban tartó kétezresévek-reneszánsz tökéletes időpont volt a Jonas Brothers új albumához. A fiatal milleniál és az idősebb Z generáció tagjai valószínűleg akaratukon kívül is fejből tudnak legalább két-három dalt a fiúbandától, így a nosztalgiát meglovagolva a Jonas testvérek öt év után újra megpróbálnak együtt zenélni. Az utóbbi időben Joe Jonas leginkább vicces TikTok-videóival, Nick Jonas pedig szólókarrierjével szerepelt a köztudatban, meg persze a netflixes Jonas Brothers Family Roast című esttel, amelyből kiderült, hogy a feleségeik sokkal viccesebbek, mint a tesók.

2013-as feloszlásuk után Jonasék 2019-ben tértek vissza Happiness Begins című lemezükkel, amely a Billboard 200-as listáján az első helyen debütált. Sajnos legújabb stúdiólemezük, a The Album nem üt akkorát, mint vártuk. Hiába kértek fel kiváló zenészeket és producereket az anyag elkészítéséhez, a dalok nagy része lagymatag, és érződik, hogy direkt a rádióknak íródott. Ez pedig azért szomorú, mert az alkotók között ott volt a Grammy-díjas dalszerző, Jon Bellion, aki többek között olyan neves előadókkal dolgozott együtt, mint Jason Derulo, Eminem, Rihanna, a Maroon 5 és Justin Bieber. Szintén részt vett az album elkészítésében a korábban Dua Lipa, Demi Lovato, Britney Spears és Kanye West lemezeit produceráló The Monsters & Strangerz csapat. Ezért meglepő, hogy a The Album ennyire középszerűre sikerült.

A lemez előfutáraként megjelent Wings talán a legérdekesebb dal, nagy hibája, hogy kevesebb mint két percig tart. Ez a rövidség amúgy az albumra összességében is jellemző, hiszen a tizenkét dalból nyolc a háromperces játékidőt sem éri el. Mintha csak feldobálták volna az ötleteket, de kibontani már nem tudták. A második single-ként megjelent Waffle House patikamérlegen kimért rádiós popdal.

A The Album nyitódala, a Miracle egészen becsapós, hiszen a nóta a lemez legjobbja – utána csak kínos szövegeket és futószalagon gyártott popot kap a hallgató. Az Americana countrypop hangzása és szövege annyira tipikus popzene, hogy akár a ChatGPT is írhatta volna, a Summer In The Hamptons szövegéből pedig többet megtudunk Jonasék szexuális életéről, mint amennyit valaha is szerettünk volna.

Azért egy-két nem totál középszerű alkotás is felkerült a lemezre. A Celebrate! például Bruno Mars stílusára emlékeztet, és nem is áll rosszul a Jonas tesóknak a műfaj. Az élő felvételes Little Bird pedig kifejezetten szép popballada, amely a fivérek lányainak szól.

A The Album legnagyobb hibája, hogy nincs benne semmi a Jonas Brothers tagjainak személyiségéből, a „túlcsinált” dalokat bárki énekelhetné. A szövegek egy részétől szekunder szégyenünk van, a hangszerelés unalmas, és az a pár jobbacska nóta sem menti meg a lemezt a középszerűségtől. Bár a fiúbanda soha nem formabontó dalairól volt híres, most még a bulis refrének is elmaradtak. Öt év után reméltük, hogy a Jonas Brothers valami érdekeset csinál, de csalódnunk kellett.