Sokan – például József Atilla is – fantáziált arról, hogy a nemzet közös ihlet. A szépirodalom igézetében dolgozó The National alkotóműhelyében ez a vízió maradéktalanul megvalósult. Az amerikai indie-pop jószolgálati követei elkészítették kilencedik albumukat, a First Two Pages Of Frankensteint, amely persze számos ponton kapcsolódik Mary Shelley klasszikus regényének első két oldalához.

…olyan földet taposhatok, amelyet emberi láb még soha. Ez az, ami csábít, ez sarkall, hogy megkezdjem a fáradságos utazást, és oly örömmel vágjak neki, amilyet a gyermek érez, amikor felfedezőútra indul.

Nemzeti dalok

A felfedezések során azonban a zenekar nem a nagyvilág végtelenét járja be, hanem a lélek legalább olyan tágas tájait, ahol talán még nem is járt expedíció. A The National nem utazott egyedül, a kilencedik albumán olyanok szegődtek hozzájuk, mint Taylor Swift (!), aki a The Alcott című dalban énekelt, vagy Sufjan Stevens, aki az albumot indító Once Upon a Poolside-ban vállalt közreműködést. Phoebe Bridgers a This Isn't Helpingben tűnik fel, míg Bridgers a Your Mind Is Not Your Friend című szerzeményt gazdagítja. De hiába a közreműködők népes tábora – a tucatnyi kevésbé ismert vendégművészről nem is beszélve –, a zenekar védjegyszerű, mézben tocsogó melankóliája nem sokat változott.

Regényes élet

A New York-i zenekar az elmúlt két évben szinte eljutott a megszűnés határára, alkotói és magánéleti válságok, valamint a Covid–19 szétzilálta a csapat kohézióját. Matt Berninger énekes 2021-ben Serpentine Prison címmel szólólemez publikált, Aaron Dessner gitáros olyan globális popsztárokkal dolgozott együtt, mint Taylor Swift és Ed Sheeran, de szerencsére a lassan negyedszázados The National nem adta fel. Új albumuk akkor is határozott életigenlés, ha a dalok mániákusan a melankólia és a kimerültség árnyalatait festik meg. A First Two Pages Of Frankenstein egy indie-rock mesterkurzus, amelyen a fájdalmasan ironikus szövegek mellé csendes-ülős, egyszerűnek tűnő, mégis káprázatosan finom szőttes készült.

A kompozíciókban fokozatosan lesznek egyre hangsúlyosabbak a vonósok, hogy aztán az adott szerzeményt a csúcspontjára emeljék. (Az albumon a vendégjárások mellett fontos szerep jut a London Contemporary Orchestrának is.) A nyitó Once Upon a Poolside panaszos zongorafutama kijelöli az album hangfekvését, de a légiesen szelídnek tűnő First Two Pages Of Frankensteinnak mégis az adja a különös rezgését, hogy Matt Berninger a feleségével és egyben régi alkotótársával, Carin Besserrel közösen írta a szövegeket, együtt jelölve meg a szakadék helyét, ahová a házasságuk jutott. (Carin Besser nem tagja a zenekarnak, de a 2007-es Boxer című kultikus album óta férje mellett írja a dalszövegeket a zenekarnak.)

Kész a leltár

A First Two Pages of Frankenstein afféle leltár, az album csúcspontja, az Eucalyptus is egy vagyonfelosztást vizionáló szakítási himnusz, de nem a túl fogom élni típusból, mert a dal valójában arról szól, hogy mégsem lehet túlélni a szakítást: Mi legyen a mennyezeti ventilátorokkal? / Mi lenne, ha visszaköltöznénk New Yorkba? / ...Mi lesz a hangszerekkel?... Olyan egyedül lennék nélküled... / Senki sincs otthon, én már ott vagyok / Ez nem lenne fair.

Zenekaros póló

Az album egyik legjobb gegje a New Order T-Shirt című dal, amelyben megismerünk egy lányt, aki az énekes New Order-pólóját viseli, miközben az egyik kezében a macskát, a másikban pedig egy pohár sört tart. A dalhoz rendelt merchandising ötlete kedves gesztus, a New Order Substance 1987 című válogatásának cover betűtípusával készült egy The National-póló is. Szerencsére a zenekar kreatív kiterjesztéseinek alapvetően a dalok a fókuszpontjai, nem pedig a marketingértekezletek. A Frankenstein bizonyos első oldalain olvashatunk még egy gondolatot, amely megfeleltethető a sebeit nyalogató, ámbár milliárdos szupersztárrá vált, a széteséstől megmenekülő zenekar ars poeticájának.

Eltölthetném az életemet kényelemben, fényűzésben, de én többre becsülöm a dicsőséget minden csábításnál, amit a vagyon állít elém… Nemcsak a többiek lelkesedését kell ébren tartanom, hanem néha, amikor az övék alábbhagy, a magamét is.

Ha a The National ilyen remek lemezt készít, akkor bizonyára sikerül megőrizniük ezt a bizonyos lelkesedést.

The National: First Two Pages of Frankenstein

4AD

11 szám, 48 perc