A One Direction ír jófiúja, Niall Horan harmadik stúdióalbumával végre megtalálta az igazi hangját. Az énekes The Show című lemezén az érzelmes balladák dominálnak, de akad egy-két táncolósabb nóta is.

Amikor feloszlott a One Direction fiúbanda, sokan úgy gondolták, hogy csak az akkori közönségkedvenc, Harry Styles tud szóló előadóként is fennmaradni a popiparban. Azóta minden extag próbálkozik ismert maradni, több kevesebb sikerrel.

Bár egyértelműen Harry Styles a legnépszerűbb, azért a többiek is telt házas arénakoncerteket hoznak össze. Niall Horan legutóbbi, Heartbreak Weather című lemezének bemutatóturnéját a pandémia miatt nem tudta végig vinni, most viszont új lemezével nyáron bejárja az európai fesztiválokat, köztük a Sziget Fesztivált is, így a magyar rajongók is hallhatják élőben a friss dalokat.

A The Show alkotói között olyan neves zeneszerzők és producerek vannak, mint a Grammy-díjas Tobias Jesso Jr. és Amy Allen, akik együtt dolgoztak Harry Styles legújabb lemezén is.

A dalok jönnek a Szigetre is

A szerzők a jelenlegi popzene ismert alakjai, Shawn Mendes, Justin Bieber és Adele dalaiban is közreműködtek. A One Direction utolsó négy lemezét is produceráló John Ryan és a szintén Grammy-díjas Joel Little is részt vett a The Show elkészítésében. Utóbbi olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Sam Smith, Taylor Swift, és a szintén idei Sziget fellépő Lorde és Imagine Dragons.

A lemez előfutáraként megjelent Heaven című dallal indul a The Show. A nóta teljes mértékben Horan stílusát hozza, a popzene mellett kis akusztikus rock is megjelenik. Ebben a dalban érződik a legjobban, hogy Harry Styles szerzőivel dolgozott, hiszen megjelennek az énekesre jellemző telített háttérvokálok és éteri a hangulat.

Hasonló technikákat alkalmaz az album egyik legjobb dala, a Meltdown is. A nóta egyből a brit coming-of-age filmekre emlékeztetett, szemeim előtt már a kihalt utcán bicikliző tinédzserek is megjelentek. A tempós alkotás az Egyesült Királyság és az USA toplistáin is jó helyen szerepelt.

A zongorával induló, Horantől szokatlanul akusztikusgitár-hiányos címadó dal, a The Show szintén a legjobbak között van. A You Could Start A Cult ez előzővel ellentétben egy teljesen letisztult, csak akusztikus gitárra íródott szerzemény, melyben inkább az éneken van a hangsúly. A középrész harmonikaszólója pedig elhozza az igazi írpub-hangulatot. A Save My Life megint erős váltás a nyolcvanas évek szintipophangzásával és egy bulizós szaxofonszólóval.

A Science című dalban érződik a leginkább, hogy Niall Horan nem csak a cuki ír srác volt a One Directonben, hanem elképesztően jól énekel. A zongorahangsúlyos balladában Horan ezzel is bizonyítja, hogy nem véletlenül maradt sikeres. A Must Be Love a lemez tökéletes zárása, amit szintén el tudnék képzelni egy Egyesült Királyságból érkező tinifilmben.

Az érződik, hogy Horanre nagy hatással voltak a zeneszerzők, a producerek és még barátja, Lewis Capaldi is. Utóbbi leginkább az őszinte, nyers, mégis lírai szövegekben nyilvánul meg.

Úgy tűnik, Niall Horan megtalálta az igazi hangzásvilágát, hiszen a The Show lemezen nincs rossz dal, maximum olyan, ami kevésbé jó. Kíváncsian várom, hogy idén nyáron a Szigeten milyen hangszerelésben szólalnak meg az új alkotások, illetve hogy addigra mely dalokból lesz sláger.