A kaliforniai Hollywood Undead az elmúlt tizenöt évben meghódította a világot. A hiphop-metál csapat első, Swan Song című albumával egyből népszerű lett mindkét műfaj kedvelőinek körében, a TikTokon pedig a fiatalabbak is felfedezték a zenekart. Az Everywhere I Go sikerétől egészen a tavalyi Hotel Kalifornia lemezig a csapat soha nem áldozta be zenéjét a megalkuvás oltárán, és autentikus stílusukkal a magyar közönséget is megfogták.

A banda többször járt már hazánkban, nemegyszer a Papa Roach társaságában. A 2020-as koncertjük után Veszprémben láthatta a közönség őket újra, a Gyárkert Kultúrparkban. A fellépés előtt Charlie Scene énekes-rapper-gitáros interjút adott az Indexnek, melynek során beszélt

• a Hotel Kalifornia lemez alapötletéről és felvételeiről;
• az albumok közti stílus- és hangzásváltásról;
• az eltörléskultúra (cancel culture) előnyeiről és hátrányairól;
• a politikai korrektség hatásairól a zeneiparra;
• a zenélés és a családi élet összeegyeztetéséről
• és a zenekar jövőbeli terveiről.

Először beszéljünk egy kicsit a tavaly megjelent Hotel Kalifornia lemezről. Mi volt az alapötlet az album megírásakor?

A lemezzel a szülővárosunkról akartunk megemlékezni. Mindannyian Kaliforniában születtünk és nőttünk fel. Amikor a dalokat írtuk, elég durva volt ott minden. A szövegeinkben soha nem politizáltunk, most sem arról szólnak a számok, hanem ahogy mi látjuk az otthonunkat és azokat a változásokat, amelyek az elmúlt években történtek.

Hogyan zajlott az album megírása és felvétele?

Nagyon király volt. Úgy döntöttünk, hogy Nashville-ben vesszük fel a dalokat, amire eddig még nem volt példa. Az egész banda átrepült Nashville-be, ahol olyan producerekkel dolgoztunk az albumon, akikkel eddig még soha. Sokáig ugyanazokhoz a szakemberekhez jártunk, de most szerettünk volna egy kicsit változtatni, szóval három új sráccal csináltuk a lemezt. Egy új fejezetet akartunk nyitni.

A korábbi albumokhoz képest változott a hangzás. Ez a producerek miatt történt, vagy ebben is újítani szerettek volna?

Minden stúdiólemezünk egy kicsit más, de igen, talán a Hotel Kalifornia még jobban eltér a régiektől. Ez amúgy nem volt szándékos, egyszerűen csak bementünk a stúdióba mindenféle előzetes ötlet nélkül, és ez jött ki belőle. Ahogy emberként változunk és öregszünk, úgy a zenénk is megújul minden egyes új élménnyel. Nem akarjuk újra és újra megírni a Swan Song lemezt, mint azt sok más zenekar teszi a népszerű albumaival. Azt szeretnénk, hogy frissek és izgalmasok maradjunk, és az életünkben releváns dolgokról énekeljünk.

A korábbi setlistet nézve Európában nem játszanak sok dalt az új albumról. Ennek a döntésnek milyen okai vannak?

Nem akarunk olyan zenekar lenni, amely kiad egy új albumot, és olyan dalokat játszik, amelyek senkit nem érdekelnek. Persze ez nem teljesen így van, hiszen vannak, akik az új számokra is kíváncsiak, de a fesztiválokon, ahol százezrek előtt játszunk, nem annyira ismerik a friss dalokat. Mivel mi elsősorban a közönségnek játszunk, ezért leginkább a legismertebb dalokat toljuk, mert azokat fogják élvezni a résztvevők. Úgy is mondhatnánk, hogy a nép emberei vagyunk.

Rengeteg vitatott és megszólt dalszövege van a zenekarnak, de valamiért az internet még nem próbálta meg eltüntetni (cancelelni) a Hollywood Undeadet. Mit gondol az eltörléskultúráról (cancel culture), és hogyan tudják kikerülni azt?

Szerintem teljesen röhejes, kivéve, ha valaki valóban bűnös valamiben. Ha megerőszakolnak vagy bedrogoznak valakit, az természetesen borzalmas, és kell lennie következményének. Mi csak használjuk a szavakat, mindenféle becsmérlő, mögöttes gondolat nélkül. Ha például egy melegellenes szót mondunk, azt soha nem a melegeknek címezzük. Anno ezek a kifejezések az amerikai kultúra részei voltak. Sikeres filmekben is szerepeltek. Szóval, ha valaha „cancelelnének” minket, akkor azt röhejesnek gondolnám. Már bocsánatot kértünk az offenzív szavak miatt.

Ön szerint milyen hatással van a píszí (politikai korrektség) kultúrája a zeneiparra?

Szerintem az emberek egy kicsit túlidegeskedik a dolgokat. Természetesen mi is teljes mértékben befogadóak és inkluzívak vagyunk, és ez van, akit zavar. Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van kifejezni önmagát, és nem kell mindig a legbiztonságosabb dolgokat csinálni. Egy művésznek szabadnak kellene lennie. Ezek nélkül nem lesz jó a művészet.

Változtattak valaha dalszövegen azért, mert féltek a negatív reakcióktól?

Soha. Most éppen újra feljátszunk néhány régebbi dalt, amelyekből ugyan kiveszünk egy-két szót, de azért, mert azóta felnőttünk. Huszonkét évesek voltunk, amikor azokat a szövegeket írtuk, és ha tudunk rajtuk változtatni úgy, hogy a jelenlegi énünknek jobban tetszik, akkor megtesszük.

Ahogy több régebbi, ismert zenekar, a Hollywood Undead is virális lett TikTokon, és most már tartalmat is gyártanak a platformra. Mit gondol arról, hogy sok fiatal leginkább a TikTokról ismeri a bandát?

Szerintem király. Érdekes látni, hogy a tizenöt éve kiadott, régi dalaink megint populárisak, sőt van, hogy nagyobbat mennek a közösségi médiában, mint amikor anno kijöttek. Soha nem gondoltam, hogy ez megtörténhet bármilyen közösségi platformon. Szóval azt érzem, hogy még van esélye azoknak a dalainknak is berobbanni, amelyeket régen írtunk, de akkor nem lettek népszerűek.

Nagyon sok fiatal előadót inspirálnak. Van olyan, akit követ?

Nem, sajnos még mindig csak a régi kedvenceimet hallgatom. Semmi újat nem hallgatok, és ez amúgy elég rossz, mert nem lehet mindig csak Beatlest és Tom Pettyt tolni. Nem vagyok a fiatalok ellen, de kevés olyan zenekar van, amit tényleg szeretek. Mindenesetre várom a javaslatokat, hogy kikre figyeljek.

Sokszor játszottak már együtt a Papa Roach csapatával, most is együtt érkeztek.

Így van, és ez király, mert én konkrétan az ő koncertjeiken nőttem fel. Mindig azt gondoltam, hogy a Papa Roach az egyik legjobb koncertbanda a zeneiparban. Szóval remek volt megismerni őket, és hiányozni fog, amikor már nem velük turnézunk majd. Mondjuk, már annyiszor játszottunk együtt, hogy kezd egy kicsit unalmassá válni, ezért kénytelenek leszünk majd más zenekarral is turnézni.

Kicsit térjünk át személyesebb témára. Hogyan tudják összeegyeztetni a zenélést és a családot?

Ez a legnehezebb része az egésznek, mindannyian küzdünk vele. A pandémia miatt sokáig nem turnéztunk, és az új albummal is csak három turnét csináltunk, szóval körülbelül három hónapja vagyok távol a gyerekeimtől, ami azért nem olyan rossz. Mindig azt mondom nekik, hogy sok apuka a hét minden napján elmegy dolgozni, és csak reggel és vacsoránál látja őket a család pár órára, aztán az egész folytatódik elölről. Épp ezért szerencsésnek érezhetik magukat a gyerekeim, mert amikor otthon vagyok, akkor egész nap együtt lehetünk.

Mi a legnagyobb különbség a színpadi énje és a valós személyisége között?

Nagyon nagy különbség van a kettő között. A színpadon én vagyok az isten, otthon pedig cserélem a piszkos pelenkákat, és füvet nyírok. Az biztos, hogy sokkoló egy turné után hazamenni és visszatérni a való életbe. Ettől függetlenül a személyiségem ugyanolyan a színpadon, mint bárhol máshol.

Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

Most még egy darabig turnézni fogunk az új albummal, és mint említettem, néhány régebbi dalt újra felveszünk az első két lemezünkről. Ezeket mindenképpen kiadjuk, ráadásul igen nagy nevű közreműködőkkel. Reméljük, hogy jövő év elején, február környékén újra vissza tudunk jönni Európába. Emellett pedig már beszélgettünk új zenékről is. Teljes albumot nem tervezünk, de pár új dal még várható.