Amikor arról énekel a Rival Sons a Bright Light című új számában, hogy a vég csak azért jön el, hogy aztán újrakezdődhessen, akkor legjobb, ha az egészet a rock and rollra vonatkoztatjuk, amit az elmúlt hatvan évben már sokan próbálták megmenteni, miközben néhányszor meg is halt. Persze csak azért, hogy olyan kísérőjelenségekkel támadjon fel, mint a villódzó fények, a földrengést idéző dübörgés, az eksztázis és az önkívület.

A Rival Sons Darkfighter című új albuma nem ígér örök fiatalságot, de dübörgést és önkívületet igen, ami nekünk éppen elég. Ugyanakkor vannak zenekarok, amelyek úgy idézik meg a rock and roll ősrobbanását, mint egy tűzszerész-alakulat, így aztán az első, ami eszünkbe jut róluk, hogy mégiscsak ők lesznek a rock and roll megmentői.

Régi idők rockyja

Erre a műveletre négy évet kellett várni, ugyanis ennyi idő telt el a legutóbbi lemez, a 2019-es Feral Roots óta. Négy év nem kevés, ráadásul benne a közel kétéves pandémia időszakával, amikor amúgy sem lehetett mást csinálni, mint zoomon gyötörni a gitárt, de a világ megmentéséhez idő kell. Hasonló ambíciókkal állt annak idején a nagybetűs Rockhoz a Free, Van Morrison, a Led Zeppelin, a Kyuss, a Black Rebel Motorcycle Club és újabban a Black Keys is.

A Nobody Wants to Die pedig minden bizonnyal az év egyik legnagyobb rockslágere lesz, amelyben arról énekel Jay Buchanan, hogy senki sem akar meghalni, és vonatkoztassuk ezt is a rockra, és mondjuk azt: naná, persze, hogy senki, főleg, amikor a rock and roll ilyen vonagló, erőtől duzzadó életigenlés lesz.

Harcosok klubja

A kaliforniai Long Beachen alakult zenekar hetedik albumát óriási várakozás előzte meg, különösen a Nobody Wants to Die kislemez elsöprő sikere és a hozzárendelt, Tarantino-hatású kortárs westernes klip miatt, de a második kislemez, a White Stripesra hajazó Bird in the Hand slágervilága okán is. Ugyanakkor a vakító hype-ban legalább ilyen fontos szerep jutott annak is, hogy az album producere ezúttal is kilencszeres Grammy-díjas amerikai producer, Dave Cobb volt, aki olyan előadókkal dolgozott korábban, mint Lady Gaga, Brandi Carlile és Chris Isaac. De sokan felfigyeltek a lemez apropóján Jay Buchanan énekes megjegyzésére is, amely szerint a Darkfighter többek között a világjárványt és az USA egyre lazábbá váló nemzeti szövetét reprezentálja.

A 2023-as a Rival Sons nagy éve lehet, hiszen valamikor ősszel jelenik meg az album ikerdarabja, vagy ha úgy tetszik, a második fele, a Lightbringer. A Darkfightert nyitó Mirrors teátrális, 45 másodperces Hammond intrója csak fokozza a várakozásokat, mígnem aztán a fiúk berúgják az ajtót. A gitáros Scott Holiday súlyos, zaklatott, Led Zeppelint idéző organikus riffje megmutatja, hogy az egyszerűnek tűnő témákat kell leginkább virtuóz módon interpretálni. Mike Miley dobos és Dave Beste basszusgitáros összjátéka ráerősít a Led Zeppelin-féle intarziákra, ugyanakkor számos más hatás is kimutatható az albumon, és az egésznek van egy afféle modern fényelése is.

Áldozati póz

Szóval hiába vannak visszautalások a Physical Graffitire, a Darkfighter bluesban abált alternatív hard-rockja nem születhetett máskor, csakis 2023-ban. A zenekar 2016-ban a Black Sabbath előtt már fellépett Budapesten, a Papp László Sportarénában, egy év múlva pedig a Budapest Parkban is, mégsem mondhatnánk itthon különösebben ismertnek őket, pedig a 2019-es Feral Roots című munkájukkal két Grammy-díj-jelölést is kaptak a legjobb rockalbum és a legjobb rockelőadás kategóriában.

Ha létre lehet hozni egy műalkotást a hetvenes évek nyers, ősrobbanást idéző intenzív rockjából, akkor az a Darkfighter. Azt énekli Jay Buchanan a Bright Lightban, hogy egy áldozat nélküli bűncselekmény áldozata volt. Nos, könnyen lehet, hogy egy-egy rock and roll művelet olyan, mint a bűnügyi helyszínelés, ahol az áldozat igazoltan hiányzik: éppen feltámadt.

Rival Sons: Darkfighter

Atlantic

8 szám, 40 perc