A rock & roll veszélyes üzem, ennél csak egy veszélyesebb műsor létezik, a családi élet, amit nem a The Osbounes című realityből ismerhetünk meg a maga valóságában, hanem mondjuk a Queens Of The Stone Age (QOTSA) vezetője, Josh Homme és egykori felesége, a The Distillersben szolgálatot teljesítő Brody Dalle kálváriájából. Állítólag volt, amikor Homme fejbe verte, és arról fantáziált, hogy megöli, majd részegen fojtogatta is, és azt üvöltötte, hogy „egy kibaszott őrült kurva vagy”. Máskor beverte a nő autójának ablakát, de Homme szerint az exe volt inkább agresszív, még egy vasalót is hozzávágott.

A kő marad

E kész és félkész katasztrófák után Homme rákos lett, és közben több barátja (a QOTSA egykori tagja, Mark Lanegan, a sztárséf Anthony Bourdain és a színész Rio Hackford) is meghalt. Nagyjából ezek történtek a 2017-es Villains című QOTSA-album óta, és akkor nem beszéltünk még a pandémiáról és számos olyan dologról, amitől a világ még rosszabb hely lett.

Nos, nagy vonalakban erről szól a zenekar új, In Times New Roman című albuma. „Olyasmit fogunk csinálni, ami a világ brutalitásához lesz hasonlatos, és arról szól, hogy egyre inkább megyünk bele a sötétségbe” – nyilatkozta Homme az NME-nek a nyolcadik albumuk megjelenése előtt.

Süketelés

Nem mintha az elmúlt 30 évben Homme nem ezt tette volna, azaz egyre messzebb jutott a képzeletbeli sivatagban. Legmesszebbre a zenekar 2002-es fő művével, a Songs for the Deaf albummal ment. Ezt a zseniális lemezt azóta sem sikerült meghaladniuk, de a sivatagi autózáskor amúgy sem láthatunk változatos természeti formákat. A dalok sem azok, mégis többet ígérnek az úgynevezett rockélményeknél.

És az In Times New Romant sem tudjuk ehhez az albumhoz hasonlítani, legfeljebb a 2007-es Era Vulgarishoz, de ezzel sem jutunk messzire. A QOTSA mindig azzal az ígérettel csábít, hogy olyan helyekre visz, ahová a hard rock alapú műsorok amúgy nem lennének képesek.

De valljuk be: a részben hasonló zsánerben dolgozó Rival Sons is nagyobbat szólt a Nobody Wants To Die-jal, vagy a korábban Homme-mal is kollaboráló, 75 éves Iggy Pop az Every Loserrel, hogy csak két idén megjelent produkciót említsük. Jack White-ra kapásból azt mondjuk, hogy zseni, de Josh Homme-ra már nem, mert akármilyen messzire is jutott a sivatagban, érezzük a képességei határait. Lehet, hogy részben övé a stoner startup, de egy ideje már hiányoznak azok a meggyőző mesterdarabok, amelyektől kitépjük a gázbovdent. Nincs Little Sister, Go With The Flow és No One Knows sem. Oké, a Paper Machete jó formában mutatja a művészt, de több magaslati pont kell a meggyőző játékerőhöz.

Sivatagi show

Magasan repülve látom, hogy nincs több hegy, amit meg kell mászni. Élünk, meghalunk, kudarcot vallunk, felemelkedünk – kántálja Homme a Carnavoyeur című siratóénekben, és talán így van. Nincs már több hegy előtte, ugyanakkor az In Times New Roman fejhosszal emelkedik ki a pop idei termésátlagából. Talán ha Homme az ördögűzés rituáléját és a bontóperes kommenteket nem keverné össze a rock and roll szertartásrendjével, beljebb lennénk.

Azt énekli az ambiciózus, kilencperces ’Straight Jacket Fittingben, hogy nézz szembe a démonaiddal, és szabadítsd fel őket. Esetében a stúdió lehetett a szabadulószoba, és erős kereszthuzattal, néhány faék-egyszerűségű, szögelős riffel, pszichedelikus blueszal és stoner boogie-val meg is szabadult a betolakodóktól.

Gyertyafény-keringő

A stoner stílus esztétikája a középtempós, némileg filmzenés hatású Sicilyben teljesedik ki. Amúgy jobbára a zenekar összezárt, a korábbi lemezekhez képest alig találunk külsős közreműködőket. Van ugyan háttérvokál (az Arctic Monkeys dobosa, Matt Helders az Emotion Sicknessben énekel) és vonós hangszerelés, de az alapoknál lehorgonyzó album lett az In Times New Roman.

A régi világ elolvad, mint egy gyertya, ami kialszik... Még annyi mindent veszíthetek... – énekli Homme a Straight Jacket Fitting című panaszdalban. Most éppen a káprázatos kreativitást hagyta el, de biztosak lehetünk abban, hogy van benne kellő muníció ahhoz, hogy megidézze azt a koncentrált művészi teljesítményt, amely a másik fő művüket, a 2013-as Like Clockwork című lemezt jellemezte. És ha a régi világ el is olvadt, mint a gyertya, a meleg viaszból még bármi formázható.

Queens Of The Stone Age: In Times New Roman

Matador

48 perc 10 szám