Sosem késő művészi hitvallást tenni. A 62 éves Mick Hucknall a Shades 22 című új Simply Red-dalban arról énekel, hogy hiába látja az árnyékokat, hiába esik az eső, ő úgy játszik, mintha sütne a nap.

A zenekar napokban megjelent, Time című új albumán is átsüt fény, de ezúttal nem a csillagok fénye terül szét mindenen, ahogy az 1991-es Stars című albumon, hanem a nap sugara. (Nem mellesleg a Stars minden idők legkelendőbb albuma volt az Egyesült Királyság történetében.) Persze már nem gondoljuk róluk, hogy minden alkalommal megismertetnek minket az univerzum egy-egy fénylő égitestével, sőt, most inkább maradtak a földön, és megírták a pszichedelikus indulónak sem utolsó Earth In A Lonely Space-t, amely beidézi többek között a Beatles Sergent Peppersét is.

Időt kérni

És ami meglepő: nemcsak a Beatlest és McCartney-t hozták helyzetbe, de a Slapbang című dalban a Rolling Stonest is, persze csak a kötelező James Brown- és Otis Redding-rájátszások mellé. Az igazság az, hogy egy soul hatású funky dzsem a fickós basszus groove-okkal önmagában is működik, akkor is, ha nincs meg benne a szükséges plusz, de a Simply Red mindig hozzátesz valamit. Például finom áthallásokkal utal Bowie-ra vagy éppen a Beatlesre, szóval intelligens, szellős, érzelmes műsort kapunk, amolyan funk, soul és jazzy-pop svédasztalt, ahol nem az a cél, hogy jóllakjunk, hanem hogy jól érezzük magukat. A Time nem lesz akkora siker, mint a Stars, nincsenek is rajta csillogó pop-soul slágerek, de hangszeres mutatványokban, attitűdben megidézi a zenekar kilencvenes évek eleji fénykorát.

Három szín: vörös

Az album a harmadik nagylemez azóta, hogy Hucknall 2015-ben feltámasztotta a Simply Redet, és leginkább olyan, mint egy nem várt ölelés a körúton, ahol egy szeretetkommandó megölel, és ezt még transzparensen is hirdeti. Hucknall selymes, álmodozó retro soulos hangja semmit nem kopott, és most 

Már egy ideje a családi élet bűvöletében él, például a jól megmunkált Better With You című vallomást feleségének, Gabriellának írta, de az életigenlő dalokban akár üzeneteket is találhatunk tinédzser lányának, Romynak, és persze bárki másnak, aki fogékony a pop bölcsességeire.

Bár sokan úgy tekintenek a zenekarra (nemegyszer Hucknall is így nyilatkozott), hogy a Simply Red egyszemélyes projekt kísérőzenészekkel, mégis hírértékű volt, hogy a zenekar billentyűse, Dave Clayton – aki felvett néhány szólamot a Time-hoz – közel húsz év után otthagyta a Redet, hogy a családjára tudjon fókuszálni.

De a show megy tovább, 2023. június 5-én, a londoni O2 Shepherd’s Bush Empire-ben megtartott koncertjükön Mick Hucknall hivatalosan is bemutatta Gary Sanctuaryt mint a zenekar új billentyűsét. Az album többek között azzal írja felül a soul-pop sztenderdek biztonsági játékát, hogy elővették az eredetileg Cyndi Laupernek írt rock & rollt, a Butterfliest, és készítettek belőle egy esztrádos, szvinges, léha popdalt, amely a karantén utáni szabad világot ünnepli.

Árnyjáték

A Shades 22 megidézi a Massive Attack hideg, indusztriális univerzumát is, aminek hangképe köszönőviszonyban sincs a Simply Red napfényben érlelt blue-eyed souljával, de a zenekar minden gond nélkül talál kapcsolódásokat e két világ között.

A popsztárok egy idő után elveszítik realitásérzéküket, és azt hiszik, hogy a magántermészetű, privát közlések is popdalokká állnak össze, de szerencsére az énekesnek sikerült túllépnie az egóján, és a Duran Duranban játszó Gary Kemp Rockonteurs című podcastjében azt nyilatkozta, hogy ezek a dalok nem róla szólnak. Néhány közülük megtörtént esetet dolgoz fel, az It Wouldn’t Be Me például egy lányról szól, aki emberkereskedelem áldozata lett.

A barátaim azt mondják, hadd járja a saját útját… De nem hagyhatom… Ha feladnám, az nem én lennék… Hadd tudja meg, hogy ő egy csodálatos lány…

A szelíden hullámzó Too Long At The Fairben még arra is volt futotta, hogy Hucknall politikai helyzetjelentést adjon arról, hogy a demokráciát kiüresítették, pedig a demokrácia csodálatos dolog. És ha a demokráciába egyedül nem is tud életet lehelni, az időtlen soul-popba azért igen.

Simply Red: Time ( 12 szám, 39 perc)

Warner