A Joy Division kultusza már az énekesük, Ian Curtis halálának napján, 1980. május 18-án elkezdődött, de a mai értelemben vett mánia akkortól datálható, amikor 1988 júliusában megjelent a zenekar Substance című albuma, végre nagylemezen is publikálva  legnagyobb slágerüket, a Love Will Tear Us Apartot, ami a mai napig minden indie-diszkó kötelező repertoárdarabja és a poptörténet egyik legtöbbet feldolgozott alternatív dala, néhány hete éppen Liam Galagher gondolta újra. Szintén kulcsszám az Atmosphere, amelyhez az 1980-as publikálása után nyolc évvel Anton Corbijn rendezett klipet, a videó pedig beemelte a zenekart a Music Televisionbe, és magával rántotta a Love Will szerény költségvetésű filmjét is. Paul King rendszeresen válogatta be e dalokat a Greatest Hitsbe és a 120 Minutesbe, és innen nem volt megállás.

Lényegi meglátások

A dark-rock szerelmesein kívül a világ is felfedezte magának a Joy Divisiont, és felfedezték szép lassan itthon is, hiszen a kislemezeik, a 12 inches albumaik Magyarországon hozzáférhetetlenek voltak. Már az is nagy dolog volt, ha a rendszerváltás előtt valakinek megvolt az Unknown Pleasures (1979), a Closer (1980) vagy a Still (1981), a zenekar három monolitja. A honi kultuszt segítette, hogy az Unknown Pleaurest leadta a Magyar Rádió, illetve hogy Lengyelországban kiadták az első két albumot, amelyek gyalázatosan szóltak, de kegytárgynak tökéletesek voltak. Ezekből a lemezekből még a battonyai lemezboltba is jutott. A román határ melletti kisváros nem csak azzal büszkélkedhetett, hogy már a rendszerváltás előtt forgalmazta a Joy Division albumait.

Személyes kultusz 

Szintén Debrecenhez köthető az első honi Joy Division-emlékkoncert, amit napra pontosan Curtis öngyilkosságának tizedik évfordulóján, 1990 májusában tartottak. Ekkor már közel két éve megjelent a Substance is, és az akkor már itthon is fogható Music Televisionnek köszönhetően egyre többen ismerték meg zenekart. Mára a poptörténet egyik legnagyobb kultusza szövődött köréjük, Manchesterben térképeken követhetjük nyomon a Joy Division emlékeit, tűzfalakon látható Curtis portréja, a sírja zarándokhely, amelynek kőtábláját nemrég el is lopták. A Springfield fast fashion divatmárka már többféle Joy Division-pólót is gyártott, de van Converse tornacipő is az Unknown Pleasures pulzárlogójával, a rajongói Fb-oldalakon belépő szint ennek a logónak a felvarratása. Ha figyelembe vesszük, hogy mindez egy olyan dalköltő iránti rajongásról szól, aki 23 éves korában öngyilkos lett, akár furcsa is lehet.

A Substance jelentősége abban áll, hogy tartalmaz az addig csak kislemezeken megjelent legfontosabb Joy Division-dalokból hármat, a Love Willt, az Atmosphere-t és a Transmissiont, ugyanakkor az eredeti, 1988-as albumon nincsenek rajta az olyan B oldalas, szintén klasszikus felvételek, mint a Novelity (a Transmission- kislemez B oldala), a These Days (a Love Will Tear Us Apart kislemez pluszfelvétele). Érthetetlen, hogy a Novelty miért nem szerepelt az eredeti, 1988-as gyűjteményen, miért csak a már kibővített CD-n, illetve a később kiadott dupla vinylen. Ugyanez áll a szintén első osztályú Komakinóra is, amit szintén lehagytak az 1988-as albumról. Továbbá az sem érthető, miért tették fel a Substance-re a Dead Soulst, amikor az rajta van a már szintén kiadatlan dalokat tartalmazó Stillen.

Tánc a sötétben 

Szintén hallható a Stillen a nem túl jelentős instrumentális Digital, ezt is feltették 1988-ban a Substance törzsanyagába. Nem szeretnénk elveszni a monográfusok rekettyésében, de az is érthetetlen, hogy a fájó hiányok helyett miért szerkesztettek be a zenekar korai, még meglehetősen karcos, a punk irányába mutató, An Ideal For Living című, 1977 decemberében rögzített EP-jéről két dalt is (Warsaw és Leaders Of Men). Ezek nemcsak gyengébben szólnak (a felvételeket a zenekar finanszírozta ), de jócskán el is ütnek az 1979-ben és 1980 elején rögzített, már markáns jegyekkel rendelkező klasszikus daloktól. Szóval, nem lett volna logikusabb a lemezt egységesebb hangképpel rendelkező számokból összeállítani?  A dupla vinylkiadás (és a kibővített CD) pótolta a hiányokat, ugyanakkor szerencsésebb lett volna két lemezben gondolkodni. Az egyik a korai, még Warsaw néven írt, punkos dalokból álló gyűjtemény lehetett volna, míg a másik a Joy Division nagylemezen még nem hallható slágereinek a foglalata.

Kiegészítő kötet

A Substance nem egy best of, sokkal inkább kimaradt dalok gyűjteménye, ahogy az 1981-es Still is. Koncepcióját a New Ordertől, a zenekar későbbi reinkarnációjától kölcsönözte. A már indie-diszkóval kacérkodó, sokkal populárisabb New Order 1987-ben Substance néven jelentette meg kislemezslágereit, egy év múlva a Joy Division is előállt egy hasonló koncepcióval. Az egészben az a fura, hogy a New Order a Joy Division betűtípusát jelenítette meg a coveren, míg a Joy Divison albumát Wim Crouwel New Alphabet nevű modern fontjai díszítik, ami inkább a New Ordernek állt volna jobban. A Substance nem követi a kronológiát, annak ellenére sem, hogy a felütése a Warsaw című dühös punksláger, így az album nem más, mint az első három kötet afféle kiegészítő lexikona, néhány nagyon fontos szócikkel.

Joy Division: Substance

Eredeti megjelenés: 1988. július 11.

Felvételek 1977 decembere – 1980 márciusa

Az 1988-as album hossza 38 perc, 10 szám

A bővített album hossza 62 perc, 19 szám