Állj félre az útból, ha nem bírod a tempót! – kántálja a The Hives a Step Out Of The Way című dalukban, és hogy mennyire így gondolják, jelzi az is, hogy e dal a The Death of Randy Fitzsimmons című új albumuk utolsó felvétele, azaz a fiúk akkor is a csilláron lógnak, amikor már lekapcsolták a villanyt. A svéd The Hives tagjai azonban nemcsak a bútorok sérelmére elkövetett bűnökben jeleskednek, hanem a gitárokat is a megfelelő módon gyötrik, így aztán nem csoda, ha nem vádolhatók szerénységgel. Az énekes, Howlin' Pelle Almqvist nyilatkozta a Rolling Stone-nak: „Cápák vagyunk. A cápák évmilliárdok óta ugyanolyanok, és még mindig ők uralkodnak. Nincs szükséged fejlődésre, ha cápa vagy, hiszen semmi sem öl meg téged.”

Kopoltyús zsenik

A garázsrock cápái mindent megengedhetnek maguknak, akár azt is, hogy 11 évig ne adjanak ki új albumot. A The Death of Randy Fitzsimmons több mint egy évtizeddel követi a Lex Hivesot, és erre még a cápák is azt mondanák, hogy nagyon laza, hiszen a harminc éve létező zenekar nem éppen a termékenységéről volt híres. A 2023-as albumuk csak a hatodik a sorban, és az sem különösebben hosszú, ahogy a többi lemezük sem, ezúttal is alig félórás. De az is megengedték maguknak, hogy a Bay City Rollers tinirockslágerét, az I Only Wanna Be With Yout lenyúlják a Crash Into the Weekend című dalukban, és erre egyetlen okuk van, az, hogy miért ne. Talán még az is, hogy magát a lemezt az ABBA-tag Benny Anderson tulajdonában lévő stúdióban vették fel, Stockholmban.

Északi fény

A dalokban azonban sokkal inkább van benne a hetvenes évek eleji Stones, Iggy Pop és az MC5, ugyanakkor a The Hives nagy tudománya abban van, ahogy a rock and roll őserejét képes közös nevezőre hozni a slágerrockkal. És ez különösen veszélyes elegy, aki látta őket a Szigeten, az tudja, a fesztivál történetében elsősorban nekik volt esélyük arra, hogy úgy bontsák el a színpadot, hogy azon éppen játszanak. Oké, ebben hasonló eredményeket ért el a szintén skandi Turbonegro, a szólóban is nagyot alakító Hank von Hell vagy éppen a Hellacopters. Szóval az északi tesók verhetetlenek a partyrock-paródiákban, ráadásul a műsoraikat, ha akarjuk, éppenséggel komolyan is vehetjük.

Na jó, nem a The Hives eredetmeséjét, amely szerint a zenekart az új lemez címében is említett Randy Fitzsimmons, a zenekar agya, a titokzatos hatodik tagja, rakta össze 1993-ban. A képzeletbeli fickót most azért vették elő, majd tették el láb alól, hogy valami magyarázatot adjanak arra, miért tűntek el 11 évre. Aztán tovább színezték a sztorit. A gyász hosszú, 11 évig tartó ideje alatt keresték a választ a rejtélyes halál okára, ezért feltárták a sírját, de a koporsóban a holttest helyett egy albumnyi zenét és dalszöveget találtak. És ez lett a fénysebességgel lezenélt The Death of Randy Fitzsimmons, amely az év egyik legszórakoztatóbb albuma, olyan kiütéssel felérő slágerekkel, mint a Bogus Operandia, a Trapdoor Solution, a Smoke & Mirrors, a Stick Up, a The Bomb vagy a Crash Into the Weekend.

Koporsós mise

És persze az is beszédes, hogy a leghosszabb dal 3:44 perces, és ez mindent elmond az albumról, de hát ki mondta, hogy egy slágernek három és fél percesnek kell lennie? A Csókkirály 15 perces rekordja nem jelent semmit, mert valójában az számít, mennyi minden történik, azaz honnan hová jutunk az alatt a bizonyos negyedóra alatt. És ez áll a slágerekre is. Maga a The Hives egy szuperintenzív rock and roll esti iskola, ahol kötelező a kandúr bandis bárzongorás zakó mint iskolai egyenruha. A növendékek megtanulják azt is, hogy nem elég kizárólag a törzsanyagot felmondani és kigyakorolni a szólókat, hozzá kell tenni valamit, amitől a dolog nem a régi nagy időkről, hanem az itt és mostról szól. Nem találták Randy Fitzsimmonst az exhumálás után a koporsóban, és ez azt jelenti, hogy a rock and rollt nem is temették el, vagy ha el is temették, feltámadt.

The Hives: The Death of Randy Fitzsimmons

Disques Hives

31 perc, 12 szám