Vannak legendás, fantasztikus és történelmi jelentőségű koncertek, de talán még egyikre sem mondták azt, hogy biblikus. Liam Gallagher tavaly Knebworthben megtartott koncertjeire viszont már igen. És ennek értékéből semmit nem vesz el az, hogy maga Gallagher tette ezt a megállapítást.

Egyfelől azért nem, mert az övénél nagyképűbb kijelentéseket is hallottunk már (vö. John Lennon megállapítása, amely szerint a Beatles népszerűbb Jézusnál). Gallaghernek nem kellett osztoznia Paullal, Ringóval és George-dzsal vagy bárki mással, egyedül vitte vásárra a bőrét, nem állt mögötte az Oasis és gyűlölt testvére, Noel sem, aki az Oasis-dalok nagy részét írta. És persze részben ezekre épültek Liam Gallagher 2022. június 3-án és 4-én megtartott koncertjei. Erről a biblikus eseményről persze megjelent egy koncertlemez is, a szellemes Knebworth 22 címmel.

Pezsgőfürdő

Liam tehát nem azt kérte, hogy engedjétek hozzá a gyerekeket, a Bibliát félretéve azt mondta a közönségének, hogy balf*szok vagytok, majd a Stone Roses legendájával, John Squire-rel lenyomta a koncertet záró Champagne Supernovát. És ez rávilágít arra a sajátos viszonyra, amely mindig is jellemezte Liam és a rajongók kapcsolatát, azaz hogy mindent elnéztek neki, mert ez a tahó modor pont úgy tartozott hozzá, ahogy a jellegzetes kapucnis széldzsekije. 

A Hello és a Champagne Supernova között ott volt a teljes koncert, sőt, valójában két koncert, mert két egymás követő nap lépett fel Knebworthben 2022 nyarán, megidézve 1996 augusztusát, amikor az Oasis szintén két show-t csinált, egyet 10-én, a másikat pedig 11-én. Szóval a két dal között ott volt az elmúlt több mint negyedszázad is.

Szólószámok

De nemcsak Liam ragadtatta el magát, hanem anno az angol sajtó is, hiszen az 1996-os koncerteket a brit pop csúcsának nevezték, így aztán a tavalyi szellemidézést is minimum történelminek titulálták, már azelőtt, hogy elkezdődött volna a buli.

Kétszer 85 ezer, azaz 170 ezer néző, ez önmagában is lefegyverző. Nem az 1996-os nézőszám, hiszen az egy csúcson lévő zenekar diadalmenete volt, egy korosztály megdicsőülésével... De az, hogy ugyanezt – immár szólóban – meg tudta ismételni az Oasis egykori énekese, ez minimum meghökkentő. Liam Galagher mindig is szeretett rivalizálni, a kilencvenes évek közepén főleg a Blurrel vívta a csatáit.

Az utóbbi tíz évben pedig a testvérével, a nála sokkal intelligensebb Noellel, aki hiába írta meg az Oasis nemzedéki himnuszait, hiába készített zeneileg sokkal izgalmasabb albumokat, mint az öccse, a meccset Liam nyerte – például azzal, hogy kivitt Knebworthbe 170 ezer embert. És igen, a koncertfilmet látva és a lemezt hallgatva is egyértelmű: Liam meg tudta ismételni a csodát, sikerült a nosztalgikus teleportálás, újra 1996-ban érezhettük magunkat.

De a sima nosztalgiadiszkóval Liam nem lett volna elégedett, neki az is kellett, hogy minden róla szóljon, hogy kiderüljön: az Oasis is ő maga, az egykori zenekara pedig csak egy állomás volt a karrierjében. Most mások állnak mögötte, de ez akkor is mindegy, ha részben ugyanazokat énekli, mint 1996-ban. Vannak új dalai is, amelyek hasonlatosak az Oasis repertoárjához, és a jobban sikerült számok problémamentesen érnek össze a múlt nagy pillanataival.

Tömeghatás

A kulturális kisajátítást pedig szinte senki nem érzi zavarónak, még azt sem, hogy a koncertet így konferálja fel: „Knebworth – I am he, you are he, you are me and we are all together”. Ezzel persze a Beatlest idézte meg, az I Am the Walrus című daluk kezdősorait. A lemezen vetésforgóban jönnek az Oasis nagy himnuszai (Hello, Rock 'n' Roll Star, Slide Away, Cigarettes & Alcohol, Some Might Say, Supersonic, Wonderwall, Champagne Supernova) a szólópályafutás slágereivel.

Hallhatunk dalokat a 2017-es As You Were és a Why Me?, valamint a Why Not című 2019-es albumokról, illetve a tavalyi C’mon You Know-ról. És az csak jó, hogy kis pihenőket tartunk az Oasis-dalok előtt az újabb számokkal, így nem lesz túlságosan tömény az anyag. Az új dalok közül az egyik legérdekesebb a The River interpretálása volt, amelyben Liam fia, Gene dobolt, de ott volt a More Power is, amit a zenekar egy kórussal emelt meg.

Liam még 1997-ben nyilatkozta a New Musical Expressnek, hogy ő nem pop-, hanem rock and roll sztár. És a Knebworth 22 című lemezéről kiderül, hogy ez óriási különbség.

Liam Gallagher: Knebworth 22

Warner

16 szám, 76 perc