A zene ott van körülöttünk, a levegőben, a világ tele van zenével, és egyszerűen csak annyit veszünk belőle, amennyire szükségünk van – olvasható az Edward Elgarról szóló, Egy élet levelei című kötetben. Elgar leghíresebb zeneműve az 1899-es keltezésű Enigma-variációk. Bevallottan ez a darab volt hatással Ed Sheeran legújabb, 2023. szeptember 29-én megjelent, Autumn Variations című albumára, amely idén már a második lemeze.

Négy hónappal ezelőtt megjelent, Subtract című albuma volt az utolsó az idegesítő matematikai jeleket tartalmazó munkák sorában. Az új album is olyan, mint a levegő, Sheeran csak annyit használt fel belőle, amennyire épp szüksége volt. Se többet, se kevesebbet.

Változnak az évszakok

Sheeran hetedik stúdióalbumát tehát az Enigma-variációk ihlette, amely 14 zenés portrét tartalmaz a hozzá közel állókról, a feleségéről, a barátairól. De míg Elgar nem árulta el a variációk középpontjában álló rejtélyt, vagyis hogy kiket idézett meg a zenéje, addig Sheeran kendőzetlenül beszélt arról, milyen hatások érték az utóbbi időkben; mennyire felzaklatták felesége egészségügyi problémái, valamint a legjobb barátja, Jamal Edwards hirtelen halála. A lemez egy nagy baráti tabló, de a szereplők nem mosolyognak rajta, hiszen különböző életválságokon mentek keresztül. 

Őszi tárlat

Az Autumn Variations legnagyobb meglepetése, hogy elhagyta a matematikai jeleket, helyettük a borítón tucatnyi fekete-fehér rajzot látunk. Az egész olyan benyomást kelt, mintha egy nagyon menő specialty kávézó tálcaalátétje lenne. Illetve emlékeztet azokra a grafikákra is, amelyeket az airbnb lakások konyháiba tesznek ki a lakberendezők.

Ed Sheerannel kapcsolatban sokaknak leginkább a rendezvényszervezés jut először eszükbe, hiszen a Perfect és a Thinking Out Loud még mindig a legnépszerűbb esküvői dal az Egyesült Királyságban.

Most pedig az England című dala – és erre csak Ed Sheeran képes – egyszerre teremti meg az új, alternatív nemzeti himnuszt és egyben az ellenzék himnuszát is. Sheeren azt mondja a dalban, hogy úgy látja, hogy hazájának egyre rosszabb a híre, minden hideg és szürke, mégis olyan nyugalmat, csendet és békét talál az ő szigetükön, amit máshol nem.

Persze valójában nem is Edward Elgar gyakorolta rá a legnagyobb hatást, hanem Aaron Dessner, a The National főnöke, aki a májusban megjelent Subtractet is gondozta, és mellesleg a világ másik A kategóriás popsztárjával, Taylor Swifttel is sokat dolgozott. Talán akkor járunk a legjobban, ha úgy tekintünk, az Autumn Variationsre, mint afféle bónuszokra, amelyeken kiteljesedik Sheeran szezonális szentimentalizmusa. 

Variációk egy témára

Sheeranben mégis az a jó, hogy büszkén vállalja a fantáziátlanságát és ötlettelenségét. A rock and roll elmúlt hatvan éve az egyéniség hajszolásáról szólt, és végre eljött az idő, hogy a pop olyan legyen, mint a leginkább adekvát lejátszó készüléke, a szállodai lift.

Viszont el kell ismerni, hogy remek érzéke van a történetmeséléshez – jó…, megidézett hangulatai temperáltak. Megvan ennek a szépirodalmi párja is: ismerjük azt a jelenséget, amikor azok a  legnépszerűbb írók, akiknek nincs stílusuk, nincs hangjuk, egyetlen jó soruk nem volt, mégis el tudnak mesélni egy sztorit, amit szinte mindenki imád.

Szép szolidan

Olyan az egész, mintha a Facebook-idővonaladon sorra jönnének a barátaid fotói, az érettségi tablók, a gyerekkori polaroidok, az ételfotók a papírdobozos kínai kajákról, valamint a Jóbarátok-gifek. A lemez vontatott, unalmas, minimalista pop, Sheeran mégis attól szuggesztív, hogy jellegtelen. Attól popsztár, hogy nem popsztár. Az Autumn Variations pedig kellően szolid ahhoz, hogy amikor egy manchesteri Starbucksban megszólal, ne nyomja el az eladó hangját, amikor ezt kiabálja: Ed, elkészült a kávéd!

Ed Sheeran Autumn Variations

Warner / Gingerbread Man Records

14 szám, 49 perc

5 / 10