Spiritiszta szeánsz hozhatja vissza a régi dicsőséget
További Stenk cikkek
- Megrendezték saját halálukat, végül mégis őket verték át
- Négy magyar bontókalapáccsal rúgta be az ajtót Amerikában
- A világ a lába előtt hevert, mégis azt mondta: a felesége tette jobb emberré
- Erre a bejelentésre megérte öt évet várni, brutális albummal készül Lady Gaga
- Lehet-e a macskát kutyává átműteni?
A pop nagy kalendáriumában a legnagyobb piros betűs ünnep a karácsony, ilyenkor kötelező legyártani a fenyőillatú albumokat, ami a szórakoztatóipar nagy mézeskalácssütése. Ilyenkor az alapanyag nem mézes tésztából készült, hanem jórészt vinylből, és nem konyhaszigeten formálódik a finomság, hanem présüzemekben. Ahogyan a Duran Duran albuma is.
Valentin-napra is sokan időzítenek lemezmegjelenéseket, de erre az ünnepre inkább a filmipar repült rá, mintsem a lemezgyártás. Most viszont megjelent a Duran Duran tizenhatodik stúdióalbuma, a halloween tematikájú Danse Macabre, amely három új dalt, számos saját szerzemény dekonstrukcióját tartalmazza, illetve sok-sok feldolgozást is.
Jó, de akkor ez most egy saját lábon megálló album vagy feldolgozáslemez?
Szellem a gépben
Nem olyan könnyű ezt eldönteni, már csak azért sem, mert az átiratok egy részében komolyak a beavatkozások, így kis túlzással akár önálló Duran Duran-dalokról beszélhetünk. De inkább mondjuk úgy, hogy egy zenés segédanyagról van szó a halloween zsánerű bulikhoz.
Akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a Danse Macabre afféle környezettudatos újrahasznosítás eredménye.
Az albumot ugyanis a 2022. október 31-i, Las Vegasban megrendezett halloweeni Duran Duran-koncert inspirálta, és ha már összerakták a show-t, akkor ki is adták a zenei anyagát. A dolgot csak a három új dal bonyolítja, amúgy egy biztos ízléssel összerakott feldolgozásalbumról van szó, a dolog se több, se kevesebb.
A lélek hosszú, sötét teadélutánja
Olyan ez, mint amikor egy híres író kiadja a tárcanovelláit vagy a válogatott műfordításait, részint a kiadója baráti noszogatása miatt. A rajongók és monográfusok élvezni fogják a Danse Macabre albumot, ami arra mindenképpen jó, hogy lökést adjon a back catalogue albumok további értékesítéséhez. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy a lemezen játszik a zenekarból 2008-ban távozott Andy Taylor, akivel – ahogy a Duran Duran a Billboardban egyszer nyilatkozta – túl nagy szakadék van közöttük, és már nem tudnak együtt dolgozni.
Talán az is közrejátszott az egymásra találásban, hogy Taylor négyes stádiumú rákban szenved. Már nem tudott ott lenni a Duran Duran Rock & Roll Hall of Fame-beiktatásán, de állapota stabil, így néhány dalban játszott is a Danse Macabre albumon.
Nincs halloween meglepetések nélkül, így aztán nemcsak Taylor játszott velük az albumon, hanem egy másik korábbi tag, az 1986–2001 között a csapatot erősítő Warren Cuccurullo is. Sőt, közreműködött rajta Nile Rodgers szórakoztatóipari zseni is, aki ott hagyta a kézjegyét David Bowie Let's Dance-én, Madonna Like a Virginjén vagy éppen a Duran Duran The Reflexénés a The Wild Boyson, de hogy a mai tiniket is megszólítsa a zenekar, az albumon játszik a Måneskin üdvöskéje, Victoria De Angelis is. A Danse Macabre nem más, mint a Las Vegas-i show kísérőajándéka, egy magabiztos, kissé maníros munka, kellemes levezetése a 2021-es Future Past turnénak.
Örökké fiatalon
Az album dalai lazán kötődnek a halloween tematikájához, így kerül elő a saját repertoárból az 1981-es Nightboat és a Secret Oktober, utóbbi az 1983-as Union of the Snake kislemez B oldalán szerepelt. Ezek izgalmasabb megoldások, mint a Rolling Stones Paint It Blackjének és a Talking Heads Psycho Killerjének vagy a Siouxsie and the Banshees Spellboundjának haknigyanús felülírásai. Semmi nem indokolja Billie Eilish Bury a Friendjét sem, ha csak az nem, hogy a zenekar így akarta elérni a tizenéves korosztályt, ami pont olyan kellemetlen, mint amikor a Coldplay kollaborált Ed Sheerannel, Rihannával vagy a BTS nevű K-pop formációval.
Halotti tor
Maradjunk annyiban, hogy a legizgalmasabb felvételek a zenekar új számai. A pszicho-funkos Black Moonlighot Nile Rodgers feszes gitározása teszi emlékezetessé, a címadó dalt Simon Le Bon nyolcvanas évek közepét időző rappelése, de ott a harmadik új szám, a Confession in the Afterlife lírája, amely az 1993-as Come Undone-t idézi.
A hátborzongató albumborító egy 1940-es évekbeli szeánsz fotója, amit Nick Rhodes egy aukción vásárolt. Ha a pop halottait és a régi dicsőségét nem is tudjuk előcsalni spiritiszta szeánszokkal, de ott van maga a rock and roll, ami a legalkalmasabb médium a szellemidézésre.
Duran Duran: Danse Macabre
BMG
50 perc, 13 dal
10/7